VADÁSZTÁRSAK

Hazai Gabit mindannyian jól ismertük, mint a Társaskör régi tagját és az Irodalombarátok Körének egyik legaktívabb támogatóját, előadóját. Magas nívójú írásait, előadásait, mindig nagy érdeklődéssel vártuk.

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a fenti kapcsolatunkon kívül még szoros baráti szálak is fűztek össze bennünket. Ezt, a családi kapcsolatunk mellett a több irányú közös érdeklődésünk, például a fényképezés, vadászat, komputerezés mégjobban erősítette. Közeli barátok lettünk. Főleg én voltam az kettőnk közül, aki tanultam Tőle. Sok hasznos információt, segítséget kaptam, de ha esetleg én tudtam valamiben segíteni, azt ő is szívesen fogadta.

Gabival hosszú éveken keresztül vadásztam. Szerettem kitűnő humorát, ő viszont talán azért kedvelt engem, mert nem tartozom a túlságosan bőbeszédűek közé. Igy jól megértettük egymást.

Egyik közös vadászatunk alkalmával mesélte el Gabi, hogy Calgaryban töltött évei során gyakran járt jávorszarvasra (moose) vadászni egy magyar ismerősével.
Szokásuk szerint autóval jó messzire felvezettek Észak-Albertába, ahol ember által már csak gyéren lakott területek találhatók, de viszont szép jávor-állomány él. Távol mindenféle emberi településtől, egy tisztás szélén verték fel a sátor-táborukat, innét indultak el egyik nap, a kora reggeli órákban, jávorszarvas cserkészetre. Ahogy már jócskán maguk mögött hagyták a táborukat, Gabi betöltötte a puskáját és odaszólt társának, hogy jó lenne, ha te is tennél néhány töltényt a puskádba, mert itt már akármikor beleszaladhatunk egy jávor-bikába.

Társa erre azt válaszolta, hogy ő most nem akar jávorszarvast lőni, ezért nem is hozta el a töltényeket. Gabi erre csak annyit mondott: nem gondolod, hogy jobb volna, ha máskor inkább a puskádat hagynád a táborban és a töltényeket hoznád magaddal, mert így sokkal könnyebb egész nap gyalogolni?

Texada Island-on többször vadásztam Gabival. Egyik alkalommal, a reggeli vadászat után a táborhelyünkön, a közeli fára felhúzott két lőtt deer mellett beszélgettünk, amikor megállt mellettünk egy autó és kiszállt belőle a körzeti vadőr. Köszönt, udvariasan beszélgetni kezdett velünk, majd megnézte a fáról lógó deereket, és hivatalos munkája részeként elkérte az engedélyeinket.

Miután látta, hogy a deer-engedélyeink rendben vannak, személyi adatainkat ellenőrizte. Nézte az én adataimat, születési évemet, de valamin megakadt a szeme és csak nézte, nézte, nagyon gondolkozott. Kérdésemre azt válaszolta, hogy nehéz kiszámítania, hogy hány éves vagyok, mert olyan régen születtem. Segítségére siettem és amikor megmondtam, hogy 82, csodálkozóan nézett rám.

Gabi igazolványát vizsgálgatva még tágabbra nyíltak szemei, amikor látta, hogy Gabi nálam is korábban született. Gabi is segített neki, és elárulta, hogy ő pedig 83 éves. Erre a vadőrnek majd leesett az álla és csak annyit tudott mondani, hogy soha nem gondolta volna, hogy életében ilyen két öreg vadásszal fog találkozni az erdő kellős közepén. Gratulált az eredményünkhöz és még sok sikeres vadászévet kivánva, fejét csóválva távozott. Sajnálatosan, a vadőr jókívánságai a valóságban nem teljesedtek be, mert közös vadászataink évei csupán néhány évre csökkentek a földi vadászterületünkön... De azért majd folytatjuk Gabival a közös vadászatainkat a VÉGTELEN, ÖRÖK VADÁSZMEZŐKÖN!

Szy Ferenc

Vissza az SZ.M.-Online oldalra