Beszámoló egy jubileumi ünnepségrõl
(University of British Columbia, 2007. június 14-16.)

Nagy évfordulót ünnepeltünk ez év június 14-15-16-án. Ötven éve volt, hogy a University of British Columbia (UBC) befogadta a Soproni Erdőmérnöki Egyetem 1956-ban elmenekült részlegét. Ezt a háromnapos ünnepséget nem a soproniak, hanem a befogadó egyetem rendezte számunkra. Már hónapokkal előtte kaptunk meghívót, program tervezetet Sandra Schinnerl és Samantha Berdej egyetemi rendezőktől.
Az ünnepség azzal kezdődött, hogy június 14-én de. 11 órakor az erdészeti fakultás dékánja Professzor Jack N. Saddler rövid bevezető szavakkal elvágta a szalagot és ezzel megnyította a történelmi képek és emléktárgyak kiállítását az erdésztudományi központ faszerkezettel kialakított aulájában. Innen a még életben lévő volt soproni diákok 75 megjelent tagja erdész dalokat énekelve kivonult, hosszú sorban, át az épület előtt álló székely kapun az ezen alkalomra Józsa László által faragott kopjafa mellett és hátulról végigvonulva a kívül felállított zsúfolásig megtelt díszsátoron az első sorokban foglaltunk helyet. A pódiumon már ott ült Magyarország kanadai nagykövete Dr. Vastagh Pál, a federális kormány erdészeti minisztériumából Jim Farrell, a tartományi kormány oktatási minisztere Murray Coell, az egyetem kancellárja Allan McEachern, az egyetem elnöke Stephen J. Toope, az erdészeti fakultás dékánja Jack N. Saddler, a Ny.M.E. rektora Faragó Sándor, a Sopron Division diákszervezetének elnöke Grátzer Miklós és a UBC diákjainak küldöttjeként Sierra Curtis-McLane. A magyar Himnusz eléneklése után megkezdődtek az elismerő beszédek, melyeknek a dicséretek mögött az volt a mondanivalója, hogy a mi csoportunk az itteni erdészet lényeges változásait jó irányba befolyásolta. Ez alatt az idő alatt a szinte rablógazdálkodásból európaias erdőgazdálkodás fejlődött ki pár évtized alatt.
Magyarország nagykövete, többek között köszönetet mondott Kanadának a több, mint 38 ezer menekült befogadásáért és a UBC-nek, hogy lehetővé tette 141 erdész diplomájának megszerzését. Dr. Faragó Sándor is a köszönet mellett annak a reményének adott kifejezést, hogy a két egyetem baráti viszonya egy kölcsönös együttműködés további megerősődéséhez vezet. Ezt fogja szolgálni a Ny.M.E. meginduló angol nyelvű oktatási részlege is.
Grátzer Miklós, a Soproni Alumnus elnöke nem tért le a hála és köszönet útjáról. Beszédében megemlékezett mindazokról, akik már elköltöztek, akiknek baráti segítsége, humanítása lehetővé tette ezt az ötven éves évfordulót. Elsőnek Jack Pickersgill bevándorlási miniszter előrelátását, barátságát említette. Hozzánk való barátsága 90 éves korára sem szűnt meg, amikor megkapta a Magyar Erdészeti Egyesület tiszteletbeli tagságát. Továbbmenve, Miklós a Powell River Company vezetőinek, Harold és Joe Foley-nak mondott köszönetet, akik, „hegyeket mozgattak meg az érdekünkben”. Mikor megmutatták Miklósnak 1956. december 23-án a láger szerű barakk tábort, Miklós így reagált: „Nem az épületek teszik az egyetemet, hanem a diáklélek és eltökélt akarat”. Jim Sinclair-ről, az erdészeti és halászati miniszterről is hálával emlékezett meg, aki szintén készen volt bármikor lehetősége szerint segíteni. Fred McNeil, Powell River-rel való összekötőnk sem maradt ki Miklós emlékeiből. Amikor Miklóssal meglátogatta a vasfüggönyön át még küszködő menekülteket, azt mondta, hogy „új bátorság perspektívát szerzett magának”. Az egyetem akkori elnöke, Normann MacKenzie eltökélt támogatása is beilleszkedésünk egy kapujának számít. Az erdészeti fakultás dékánja, George Allen szervező, megértő és kommunikációs készsége lehetővé tette, hogy úgymond két dudás egy csárdában nemhogy megfért, de barátságban együtt működött. Talán befolyásoló okozója lehet ennek az a tény, hogy mindketten, Roller dékán úr is genetikában járatosak voltak és megvolt bennük a türelem és az állhatatosság a hosszúlejáratú eredményességre. Ez volt a mi jó szerencsénk –mondja Miklós– mert kettőjük nélkül mi most nem ünnepelnénk. Kikerülve az életbe, az első évek nehézségei elhalványodtak az új barátok, munkatársak segítőkészsége által. Így őrájuk is szeretettel emlékezünk. Befejező gondolatait a Sopron Alumnus-nak mondta: „ez az átültetési kísérlet nemhogy csak élve maradt, de virágzott és termést is hozott, feledhetetlen élő emlékeket”. – A hozzátartozókhoz szólva mondja: ”feleségek, gyerekek, unokák! – a ti támogatástok a múltban, a jelenben és a jövőben a mi kincsünk”. Szerencsések vagyunk, hogy két Alma Materünk is van. Ezek után sikeres jövőt kívánt mindkét egyetemnek és megtoldotta azzal, hogy boldog harmadik évszázadot kívánt Sopronnak a 200 éves erdészeti oktatás évfordulójára VIVÁT ACADÉMIA, VIVÁT PROFESSORES idézetével.
A szabadtéri megnyító beszédek befejeztével visszavonultunk az Erdészettudományi Központ aulájába, ahol finom magyaros ebéd várt bennünket.
Ebéd után az egyik előadó teremben ifj. Sarkady Sándor bemutatta és kommentálta az eddig nem látott dokumentum filmet a forradalomról és ferienhorti tartózkodásunk idejéről. Lelkes megjegyzések közepette ismertük fel ifjúkori magunkat, vagy társainkat. Ugyanitt ismertette Dr. Faragó Sándor is a Ny.M.E-i karokat, és azok szépen felújított épületeit. Csak ez a két rövid előadás történt magyarul.
Du. 2 órakor az 1005-ös nagy előadó teremben gyülekeztünk a vendégekkel együtt, ahol névsor szerinti kijelölt ülés várt a soproniakra. Itt többen számoltak be egyetemi részlegünk kanadai beilleszkedéséről, az itteni erdészet fejlődéséhez egyéni és közös hozzájárulásáról. Többek között szerepelt itt Prof. Jack Saddler az erdészeti kar dékánja, Mike Apsey az Erdészeti Kamara volt elnöke, aki 1957-ben diáktársunk volt, Szablya Ilona volt professzorunk, Szablya János felesége, Robert Kennedy az erdészeti fakultás nyugalmazott dékánja és többen mások. Minket Szalkai András diáktársunk reprezentált kimagaslóan szakszerű előadásával. Doug Stables a Kanadai Erdészeti Egyesület (Canadian Institute of Forestry) elnöke hozzászólásában bejelentette, hogy a kanadai soproniakat az Egyesület egy kitüntetésben részesíti, amit a legközelebbi konferenciájukon fognak majd átadni.
Majd Mike Apsey szólított ki bennünket névsor szerint és az előre beküldött rövid élettörténetünket olvasta fel, és Jack Saddler adott át mindenkinek ajándékot: Szablya Ilona Fall of the Red Star című könyvét és emlékvideo lemezt életünk összegyűjtött képeiből.
Ezzel befejeződött az egyetemi ünneplés első napja.
Este 6 órára viszont a tiszteletbeli magyar konzul, Molnár András adott számunkra fogadást a Vancouver Lawn Tennis and Badminton Club helyiségében, ahol a nagykövet úr, Dr. Vastagh Pál is megjelent feleségével.
Az ünnepségek másodnapján, június 15-én került sor a Sopron-UBC tudományos szimpoziumra, melynek találó címet adtak: Looking Back, Moving Forward (Visszanézünk, de előre haladunk).
Itt került sor Tolnai István (1959), Szalkai András (1959), Apt Kamill (1961), Ötvös Imre (1961), Juhász Erzsébet (1959) előadásaira, melyekben a tudományos és szakmai kiemelkedő eredményekről számoltak be. Juhász Erzsi beszédében kihangsúlyozta, hogy a női erdőmérnökök kezdetben nagyon hátrányos helyzetben voltak munka lehetőség és fizetés szempontjából is. Ugyancsak megjegyezte, hogy a UBC erdészeti fakultásán akkor még nem volt női hallgató. Úgy tűnt, amit a kanadai előadók is megerősítettek, hogy a soproni fakultás hatására pár éven belül megjelentek a női hallgatók és ma már közel egyenlő arányban vannak a fiúkkal. Ugyanerre később Orlóciné Mihály Márta is rámutatott.
Sopronból érkezett vendégeink közül Faragó Sándor rektor, Náhlik András az Erdőmérnöki Kar dékánja, Molnár Sándor a Faipari Kar dékánja és Wesztergom Viktorné ismertették a magyarországi erdészeti oktatás helyzetét. Faragó Sándor előadásában többek között a magyarországi vadgazdálkodásról és a vadállományok védelméről esett szó. – Náhlik András az Erdőmérnöki kar tanulmányi rendszerének fejlődéséről adott ízelítőt: a Kar átvette a kredit szisztémát és öt speciális kurzust vezettek be, köztük a környezet mérnök, környezet tudományok és a természetvédelmet. – Molnár Sándor és Wesztergom Viktorné a faipari tudományok történelmi fejlődését vázolta, és a kanadai soproniakkal való együttműködést részletezte. Név szerint említette azokat, akik előadásaikkal, vagy másképp segítették Sopront: Kozák Antal, Bódig József, Ifjú Géza, Balatinyec János, Korán Zoltán, Szanyi László, Grozdits György és Józsa László.
Közülünk Józsa László ismertette tanulmányait a fa minősége és az erdőművelési munkálatok közötti összefüggésekről. – Továbbá Homoki István mutatott rá az útépítés és fakitermelés okozta veszélyes talajerózióra és annak megakadályozásának lehetőségeire. – Kerekes József a Canadian Wildlife Service alkalmazottja a magyarországi szervezetekkel együttműködve rövid előadásában a magyar vizímadarak megfigyelő módszerét ismertette. – Kozák Antal statisztikailag összegezte a 141 soproni végzett erdőmérnök tudományos eredményeit és azt a következtetést vonta le, hogy a 46 személy, akik Mester, vagy Doktori diplomát is szereztek, nagyban elősegítették, hogy a Hungarian Foresters és egyben Sopron jó neve világviszonylatban elterjedt. Megjegyezte, hogy azoknak, akik magán vállalatoknak, vagy az erdészeti minisztérium kötelékében szakmai munkát végeztek, nehéz felmérni az eredményeiket, de ha megnézzük a tartományi erdészetben beállt változásokat az elmúlt 50 évben, azt kell mondanunk, hogy a soproni volt diákoknak kellett, hogy legyen szerepük ezekben a jóirányú változásokban. Ezt a feltevést többek között Robert W. Kennedy (Dean Emeritus) is megerősítette szentimentális beszédében.
Június 16-án ért véget ez a megemlékezés az este 6 órai kezdettel megrendezett banketten a Vancouveri Magyar Kulturális Központ nagytermében. Itt is voltak meleghangú üdvözlő szavak angolul és magyarul. Dr. Cindy Prescott dékánhelyettes üdvözölte a vendégeket a vancouveri Erdész Kar nevében, amit soproni vendégeink felszólalása követett, majd befejezésül Rob Kozák mondott egy hangulatos díszbeszédet a másodgenerációs soproniak nevében, amiben arra kérte társait, hogy tartsák ezt az ámulatos történetet és a soproniak hagyományait életben. Végül a soproni vendégek és vancouveriek részvételével megkongattuk a klopácskát az elhunyt professzoraink és volt diáktársaink megemlékezésére. A svédasztal-szerűen megterített hideg-meleg vacsora feloldotta a kedélyeket. A 250 megjelent résztvevő többségét családtagok, unokák, dédunokák és meghívott közeli barátok tették ki. Végszóként este 9 óra körül felhangzottak Selmec-Sopron szívbőljövő nótái.

Pintér László

Vissza az SZ.M.-Online oldalra