Vörösmarty Mihály
Szózat (1836)
|
1. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, ó magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. |
6. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. |
11. |
|
2. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. |
7. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: "Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!" |
12. S a sírt, hol nemzet sûlyed el, Népek veszik körûl, S az ember millióinak Szemében gyászköny ûl. |
|
3. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. |
8. Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hû kebel Szakadt meg a honért. |
13. Légy híve rendületlenûl Hazádnak, ó magyar: Ez éltetõd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. |
|
4. Itt küzdtenek honért a hõs Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. |
9. Az nem lehet, hogy ész, erõ És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. |
14. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. |
|
5. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. |
10. Még jõni kell, még jõni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. |