Elnöki beszámoló
Dr. Ötvös Imre

Újságunk utolsó számában (szeptember/október) tagtársaink már részletesen beszámoltak az elmúlt két hónap nagyobb eseményeirõl. Így én csak azokról az ünnepségekrõl és hírekrõl írok melyek az újság megjelenése után történtek.

Az 1956-os forradalom 51. évfordulóját október 21-én ünnepeltük meg. Az ünnepség az 56-os forradalomban elesett hõsöknek és szabadságharcosoknak állított emlékmû koszorúzásával kezdõdött. Megnyitó beszédében az elnök a Victoriai Magyar Társaskör nevében üdvözölte a megjelent honfitársakat és azok vendégeit. Megjegyezte, hogy elsõsorban az 1956-os forradalom évfordulóját jöttünk itt megünnepelni, de ugyanakkor kötelességünk megemlékezni az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi tábornokról is. Nem mind a 13 tábornoknak volt “tipikus" magyar neve, de amikor vállalták a mártíromságot a szabadságharcban végzett tetteikért, akkor bebizonyították, hogy nem a név a fontos, hanem amit tesz valaki a nemzetért, a Magyar Nemzetért.
tovább...

Az 1956-os forradalom 51-ik évfordulóján - ünnepi beszéd
Dr. Ötvös Imre

Társaskörünk vezetõsége nevében szeretettel üdvözlöm kedves honfitársainkat kultúrotthonunkban, hogy folytassuk 56-ról a megemlékezést, amit a saanichi magyar emlékmû megkoszorúzásával kezdtünk el. Nekünk magyaroknak október egy nagyon jelentõs hónap. Október 6. az aradi vértanúk ünnepe, ugyanis akkor végezték ki az 1848/49-es szabadságharcot vezetõ 13 tábornokot. És itt van 1956. október 23, amirõl most emlékezünk meg. Sok hasonlatosság van 1848/49 és 1956 között. Mindkét esetben a nemzet szabadságáért és függetlenségéért harcolt a magyar nép. 1849-ben 200,000 orosz katona segítségével tudták csak az osztrákok vérbefolytani a szabadságharcot. 1956-ban a szovjet hadsereg egységei segítettek az ÁVÓ-nak és hét napi szabadság után vertek le bennünket.
tovább...

Hódolat Böszörménynek - Irodalmi est Victoriában
Hazai Gábor

A victoriai magyar közösség irodalmi köre minden hónapban megrendezi a maga irodalmi estjét. Ez év november 21.-i összejövetelén Miska János tartott elõadást: "Hódolat Böszörménynek" címmel, Fias György és több más személy közremûködésével.

Hazai Magda, az irodalmi kör elnöke, bevezetõjében az emigrációt, a fa törzsérõl leszakadt ághoz hasonlította, amely szükségszerûen az idõk múlásával elvész és felolvad a környezetébe. A magyar irodalommal, a magyar nyelvvel való foglalkozás célja az, hogy ezt a szükségszerû és elkerülhetetlen beolvadást, amely minden emigrációnak a sorsa és a végzete, idõben minél távolabbra halasszuk. Ebben az idõnyerésben Miska Jánosnak hervadhatatlan érdemei vannak. Magyar írók gyakran mentek külföldre, de ezek az utazások amolyan tanulmányutaknak feleltek meg. Hazajöttek és otthon írtak, otthon adták ki mûveiket.
tovább...

Katalin bál - 2007. november 24.

Sikeres Katalin bált tartottunk klubházunkban, november 24-én. Balázsék remek disznótoros vacsorájához a Gypsy Rovers zenekar szolgáltatta a kellemes melódiákat. Köszönet Kövér Katinak, Balázs Katinak, Sanyinak és a többi segítõkész személynek a nagyszerû estért!
Szavak helyett beszéljenek a képek, melyekhez szintén Balázsék jóvoltából jutottunk.

Beszámoló - képekben (kattintson ide)

Csillagosok (Karácsonyi népszokások - novella)
Miska János

Gyerekek jönnek az ajtóra, maskara öltözetben, s kórusban kiabálják a hagyományos halloweeni köszöntést:
- Trick or treat!
A mi karácsonyi népszokásainkhoz, a kántáláshoz, csillagjáráshoz, betlehemezéshez hasonló népi szokás ez. Skóciában és Írországban a druidisták, a kereszténység elõtti idõkben ezen a napon, október 31-én ülték a kelta év végét, s ünnepi szokásaik vallási és agrár jelleget öltöttek. Késõbb, a nyolcadik században, Mindenszentek vigiliájává nyilvánította III. Leo Pápa ezt az estet. A pogány elemek azonban túléltek benne. Ezért a gyerekek századokkal utána, Kanadában a XIX. század derekától kezdve, fekete macskának, boszorkának és más ijesztõ figurának öltözve, végigjárják a vigyorgó sárga tökökkel diszített, kivilágított házakat, nagy papírzacskóikkal, hangosan kiabálva, egyik csoport a másiknak adva az ajtókilincset:
- Trick or treat! - Ez olyas valamit jelent: ha nem adnak ajándékot, huncutságot követünk el a ház népén!
- No lássuk, milyen trükköt tudtok? – tréfálkozom egyik csoporttal is, a másikkal is.
De hiába. A gyerekek meglepõdnek, váratlanul éri õket a kérdés. Értetlenül néznek fel rám, a teraszon felsorakozva, zavarukban nevetgélnek, húzigálják hosszú papírcsuháikat, színes maszkjukat.
tovább...

Meglátogattuk az óhazát
Szamecz Tibor

Ez év elején egy növekvõ vágy merûlt fel bensõmben szülõhazámmal kapcsolatosan. Ez a vágy, ez a vonzalom nem az ott élõ rokonság felé irányult, hanem Magyarország fizikai fogalmához – városok, faluk, hegyek, völgyek, folyók, mezõk stb. - kapcsolódott és annak megismeréséhez. Az is felszínre került, hogy két-három hét tartózkodási idõ nem elégséges eme óhaj kivitelezéséhez. E gondolatokat megosztottam Ujfalusi Jóska barátommal is és megkérdeztem, hajlandó volna-e csatlakozni és megfelezni a költségeket. Így két hónapot - szeptember és október - töltöttünk Magyarországon, hogy körbe utazzuk az óhazát és meglátogassuk azokat a helyeket, tájakat melyet serdülõ korunkban szerettünk volna tapasztalni és megismerni.
tovább...

"Generation Gap"
Hazai Gábor

Manapság sokat hallunk az ún. "generation gap"-ről, amely alatt egyrészt az idõsebb, másrészt a felnövő, fiatalabb generáció életfelfogása, világnézete közötti differenciákat értjük.

Azt mondják a tudósok, hogy az ember fizikai anyaga kilenc évenként megújul, de az is valószínû, hogy felfogásunk, életszemléletünk is változik az idők folyamán és 40 éves fejjel másképp gondolkodunk, mint 30 évesen, és 50 évesen ismét másképp, mint 40 évesen. Valahogy hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig az utolsó évtizedünkben kialakult felfogásunkat tekintsük igazán érvényesnek és az előzőket pedig gyakran tévedések halmazának nézzük, amelyeket szükségszerüen revizió alá kellett vennünk. Ahogy múlnak az évek, úgy válunk egyre jobban és jobban konzervatívvá és a forradalmárokat, a fiatalabb generációt felelőtleneknek, szemteleneknek tartjuk.
tovább...

Trip to Europe
Cathy Blazkow

Megállni nem lehet
Miska János

A kanadai magyar irodalom közép, s egyben legszámottevőbb nemzedékéhez tartozó, ma is alkotó fényében élő Pintér Lászlót, oly sok tehetséghez hasonlóan, a Dunántúl adta irodalmunknak. A hetvenes évébe lépő költőt az a mottó vezérli, hogy megállni nem lehet; megállni nem szabad, a lantot nem lehet letenni bármi körülmények között. Ennek az elhivatottságnak adózik legújabb, Megállni nem lehet c. verseskötetében is.

A zala megyei Vindornyalakon született 1937-ben, középparaszti ősi magyar családban, „ahol a termőföld barnára égeti eleven / bőrén a gondokat termő barázdákat...” Őt is a forradalom bukása sodorta Kanadába. Alsófokú iskoláit szülőfalujában és a keszthelyi középiskolában végezte, majd felvételt nyert a soproni erdőmérnöki főiskolára. Az UBC Sopron Tanszéken szerzett erdőmérnöki diplomát, és Brit Columbia különböző részein töltötte hivatását felelős beosztásokban.
tovább...

---

HÍREK AZ ÓHAZÁBÓL

Sólyom László államfő a hajdú-bihari Ebesen járt, ahol felavatták a kommunista diktatúra magyarországi munkatáboraiban elhunyt ártatlan áldozatoknak emléket állító síremléket. Az államfő emlékeztetett arra, hogy a Rákosi-rendszerben 12 zárt, rendőrileg őrzött hortobágyi tábort hoztak létre, ahová zömében a jugoszláv, illetve az osztrák határsáv 451 helységéből szedték össze és hurcolták el az embereket. Több mint 2500 család, 8000 ember raboskodott és végzett kényszermunkát a Hortobágyon. Az áldozatokra emlékeztető síremlék felállítása azután történt, hogy a településen egy férfi, egy nő és egy gyermek csontvázát találták meg.
tovább...

Álom
Csáki Györgyi verse