Szent István nap megünneplése
Szamecz Tibor

A vacsorával egybekötött Szent István napi megemlékezésnek történelmi fontosságát a megjelentek nagy száma igazolta. A ünneplő közönséget elnökünk Ötvös Imre köszöntötte. Tisztelettel adózott Szt. István emlékének és kérte a tagság támogatását és részvételét a társaskör munkájában. Ezt követte Kövér Katalin vezetőségi tag ünnepi beszéde, melyben párhuzamot húzott a X. század és a jelenlegi magyarországi helyzet között. Idézek egy pár sort a Katalin beszédéből: „... Szent Istvén történelmi jelentőségû tette az volt, hogy Magyarországot sikeresen bevezette a nyugat-európai királyságok közé. Ezer évvel később, sok viszontagság után, a nemzet vezetői napjainkban ismét azon fáradoznak, hogy Magyarországot ezer év múltával újra és ismét visszavigyék az Európai-Unió országai közé...” Gondosan összeállított, szép hangsúllyal elmondott beszédét a lelkes közönség nagy tapsviharral jutalmazta. Ezt követte Tûz Tamás „Szent Istvánról szól a dal” címû verse, melyet Szy Mária szavalt megható átérzéssel, mely kapcsolatot teremtett a hallgatósággal.

A vacsora bejelentését már mindenki várta. Az ízletes csirke paprikást nokedlivel és salátával a közkedvelt Balázs házaspár produkálta. Sikerüket a sok repeta bizonyitotta. Kávé, fagylalttal tetőzött sütemény, bor és sör fogyasztása járult hozzá az est hangulatához.
Az izgalom és vidámság fokozódott a tombola sorsolás megkezdésével. Az ajándék tombolákat nyolc személy nyerte meg. Az újonnan bemutatott 50-50% készpénz tombola szerencsés nyertese - 72 dollár - Farkas Sandra volt.

Köszönet és elismerés azoknak, akik a büfé kiszolgálást elvállalták. Új arcokat is szeretnénk látni a büfé asztala mögött, hirdetve az önkéntes munka nemes voltát!
Hasonlóan elismeréssel adózom a tombola jegyek eladásával szorgoskodó asszonyoknak is, akik önkéntes munkájukat, azaz a jegyek eladását vidám, tréfás ösztönzéssel növelték.

Befejezésül, szerintem egy esemény hiányzott! A nótázás. Fő énekes, nagy népdal tudó Fazekas Jóska hol voltál?

Saanich Fair - 2007
Kövér Kati

Az elõzõ nyári beszámolómban nem a legvidámabb sorok voltak olvashatók.
A rövid nyarunk rideg, hûvös napokkal fejezõdött be. Dús eseményekkel sem dicsekedhetünk, voltak ennél jobb napjaink is. Különösen, ha a csodálatos lángos árusításról beszélünk, a mostaniak nem úgy sikerültek ahogy hozzá voltunk szokva.
S ez a rövid nyár nagyon hamar itt is hagyott bennünket. Nem dolgoztuk agyon magunkat, mert nem volt FolkFest, így nyugalom volt a magyar klubban, különösebb események nélkül.

Elérkezett az õsz, s megnyitotta kapuit a Saanichi vásár. Minden évben sikeresen megrendezett mezõgazdasági kiállitás, mely a termékek betakarítását, feldolgozását, majd az állatállományokat és különbözõ gépek alkalmazását mutatja be. Évrõl-évre sok érdeklödõ jelenik meg ezen a vásáron.
Különleges nemzetiségi ételek ínyenc falatjai csábítják a változatos és igen tanulságos kiállítások szemlélése után elfáradt látogatókat. Társaskörünk már hosszú évek óta árusítja itt híressé vált lángosunkat.

Nem nagy bizalommal indultunk neki az idei vásárnak, mivel a már egyszer csõdbe ment nyarunk állt mögöttünk. Most sem kezdõdött jobban. Bill, a vásár egyik vezetõje bejelentette, hogy nem kapjuk vissza a régi helyünket és máshová kell helyeznünk a kunyhónkat. Eddig sem ment simán semmi, hát még ez hiányzott, új helyre menni, amikor mindenki megszokta a lángost áruló magyar kunyhót a régi környezetében. Ki tudja milyen lesz az új hely, ahová tesznek minket? De majd csak lesz valahogy!
Közben a pék szállítója felmondta a szolgálatot, így nem volt aki szállítson. Mi az ami még érni fog bennünket? Szerencsére a fiamnak, Tamásnak van egy nagyobb teherkocsija, ezért õt kértem meg a szállításra. Igen ám, de csak ha reggel hétre már kint lehet, mert más programja van késõbb. Ez is rendezõdött.

Kezdtük a napot azzal, hogy a gulyást, amit már a nyáron elkezdtünk a Centennial Square-en árusítani, ide is vissza hoztuk és többek között ez is egyik reszortja volt Kis Tóth Erzsinek, hogy nyitásra készen legyen a leves. Reggel 10-kor nyitottunk, hogy a korai vendégek egy finom kávét ihassanak. Jöttek is, de nem ám csak a kávéra, hanem lángost és gulyást is akartak. Alighogy ketten elkezdtünk dolgozni a sor egyre nõni kezdett, ha négy kezünk lett volna az sem lett volna elég. De aztán szerencsére jött a segítség, mindenki elfoglalta a helyét és a látogatók hosszú sorban, türelmesen várták, hogy kiszolgáljuk õket. A lángost, mint egy futószalagon, nagy iramban kezdtük gyártani, nem volt megállás. Ez az egész teljesen hihetetlen volt számunkra, mert sorban állást nem láttunk már több mint egy éve. Nem hittünk a szemünknek. Az új helyünk sikeresen bevált, habár azért féltünk, hogy egyszer valami közbe jön és minden megáll. Nem így történt. A szorgalmas, gyors kezek húzták-vonták a tésztát, csakhogy minél hamarább a sorbanállók kezébe kerüljön a régen látott és várva várt, ízletes lángos. Örömmel láttuk, hogy mindenkinek mosoly futott át az arcán, elégedetten távoztak kis zsákmányukkal és élvezettel fogyasztották a fahéjas lepényt.

Soha nem gondoltuk volna, hogy egy helycsere ilyen nagy változást tud csinálni. Minden este kifogytunk a tésztából, ami ritka dolog volt még a régi helyünkön is. Így ment minden nap, még a pék is csodálkozott, hogy a siker ennyire ránk ragyogott. Három eredményes nap után bezárták a Saanich Fair kapuit és minden visszatért a régi kerékvágásba.

Sikerünket fõként a dolgos kezeknek köszönhetjük, nélkülük nem lett volna semmi eredményünk.
A vezetõség nevében köszönetem fejezem ki, mindazoknak akik feláldozták idejüket, hogy a victoriai közönség továbbra is élvezhesse híres-neves lángosunkat.

Fias Attila koncertje Victoriában
Hazai Gábor

Az amerikai pragmatizmusnak igaza van, amikor kijelenti, hogy minden emberi tevékenység végső célja, hogy kényelmesen és boldogan éljünk a Földön. Ezt a célkitűzést legeredményesebben talán Kanadában értük el. A jólétnek viszont az az árnyoldala, hogy a fiatalok számára a külvilág sokkal attraktívabb, mint amit az otthon és a szülők nyújtani tudnak. Így a gyermeknevelés problematikus és a fiatalok jövője eléggé kétséges. Ha a fenti megállapítás szomorú és általánosságában sajnos igaz, akkor öröm, ha e szabály alól rendkívüli kivételeket látunk és olyan fiatalokkal találkozunk mint Fias Attila.
tovább...

Szeptemberi filmvetítésünkrõl...
Kövér Kati

Szeptember 22-én egy kis vacsorával egybekötött filmvetítésen a ”Freedom’s Fury – Szabadság vihara” cimû dokumentumfilmet mutattuk be kultúrotthonunkban. Balázs Kati és Sanyi által frissen készített, ízletes házi sült kolbászt szolgáltunk fel a megjelent közönségnek, a hozzá járó mustárral, tormával és egyebekkel együtt.
Gondolom sokan azt hitték hogy csak a vízipóló mérkõzésrõl szól a film és ezért többen nem jöttek el.
tovább...

Angol nyelvű szépprózánk
Miska János

Van a kanadai magyar irodalomnak egy angol nyelvű dimenziója, amelyről elég keveset tud a magyar olvasó. A hazai irodalomtörténészek, és főleg a ,,nyelvében él a nemzet” iskola képviselői tagadják e változat létezését, mondván, hogy magyar irodalom csak magyar nyelven létezhet. Én azonban irodalmunk szerves részének tekintem ezt az ágazatot, a következő megfontolásból: (1.) Az alant tárgyalt írók hazánkban születtek, ott töltötték serdülő éveiket; (2.) Magyarnak vallják magukat, kanadai irodalmi sikereik ellenére is; (3.) Regényeik és elbeszéléseik kivétel nélkül magyar tárgyúak. (4.) Más nemzetek, köztük a német, a lengyel, a svájci nem közösítik ki íróikat csak azért, mert kényszerből máshol élnek, s más nyelven írnak. A németek például magukénak vallják a svéd-német Frederick Philip Grove-ot, mert egy időben Németországban is élt. Hasonlóan, a svájci, s a Kanadába vándorolt Böschensteint, mert németül írt. Az amerikaiak pedig magukénak vallják a kanadai Morley Callaghan regényírót, mert New Yorkban is megfordult párszor. Ugyancsak amerikainak tekintik az angliai-kanadai Stephen Leacock szatíristát, ki tudja, milyen alapon?
tovább...

Nyelvünk...
Hazai Gábor

Beleolvasva a budapesti napilapokba, magazinokba, megdöbbenéssel tapasztalhatjuk a közönséges durva nyelvhasználatot, stílustalanságot és a jóízlés nagyfokú hiányát. Kellemetlen élményekben lehet részünk, ha villamoson, vonaton utazunk és néha az ingerült utasok szájából trágárságokat hallunk. Történészeknek és pszichológusoknak lesz majdan a feladata annak kinyomozása, hogy a kommunizmustól való megszabadulás után mi okozta, mi hozta létre a magyar nyelv ilyesfajta kerékbetörését.
Amit mentségül hozhatunk fel, hogy a triviális, durva szavak használata nem kizárólag magyar jelenség, közelebb járunk az igazsághoz, ha az egészet talán a Nyugatról beáramló olcsó és nívótlan televízió és mozimûsorok utánzásának, a "modernség" imitációjának és hatásának tekintjük.
tovább...

Kész A lyukas zászló - filmkritika
Dr. Tanka László

Kovács Klaudia és csapata értékes dokumentumfilmet készített ’56-ról

Jómagam alig két esztendős voltam 1956-ban, így személyes benyomásom nem lehetett a forradalomról, sőt évtizedeken át nem is hallhattam róla. Később aztán annál nagyobb érdeklődéssel fordultam történelmünk e jeles eseménye felé, s amit és akit csak elérhettem ez ügyben, meghallgattam, elolvastam, megnéztem - és próbáltam összerakni magamnak, mi és hogyan történhetett valójában? Nos, a sok-sok forrás közül, az egyik legfontosabb élményt nyújtotta számomra Kovács Klaudia filmjének megtekintése.
tovább...

A new website about Hungarian-Canadians
Announcement

Ottawa, Ontario, September 12, 2007 - A new website about Hungarian-Canadians went live in June. The site, www.hungarianpresence.ca, features the richness and diversity of Canadian culture by showcasing Hungarian-Canadian artistic and intellectual contributions, both past and present. The first phase of the website displays work by and about a number of notable artists, musicians, writers, scientists, business people and athletes who came to Canada or who are second generation Hungarian Canadians.

"From theatre and the arts to business and to sport, Hungarian-Canadians have had a visible impact on Canadian society," remarks Judy Young-Drache, President of the Canada-Hungary Educational Foundation. "Now we can use an interactive medium, the internet, to share the stories of these remarkable people not only with the general public, but also with young Canadians who may never have heard about the events of 1956."

Ms. Young-Drache, who is also a member of the editorial board for the website, says the idea for the project originated from the activities that took place last fall to mark the 50th anniversary of the Hungarian revolution in 1956. Its suppression by the Soviet army was the main reason why more than 38,000 Hungarian refugees arrived in Canada to find freedom and safety in 1956 and 1957.

While the website already offers access to hundreds of webpages about the contributions of Hungarian-Canadians, the project will be updated and enriched on a continuous basis for the next three years at least. An interactive outreach project with Canadian youth will be launched in the fall of 2007.

The Canada-Hungary Educational Foundation/Fondation éducative Canada-Hongrie (CHEF) is a registered educational charity set up in December 2005 to create awareness for Canada's role in accepting more than 38,000 Hungarian refugees in 1956-57 and highlighting the contributions those refugees eventually made to Canadian life.
We gratefully acknowledge the financial support of The Canadian Culture Online program of Canadian Heritage.

If you have ideas or questions about this project, we welcome your input.

Please write to us at info@hungarianpresence.ca.

Christopher Adam, Mark Curfoot-Mollington, John Miska, and Judy Young-Drache
Editorial board, www.hungarianpresence.ca

HÍREK AZ ÓHAZÁBÓL

Gyermekhalálozás
Az év elsõ felében nyolc százalékkal növekedett a csecsemőhalálozás Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal adatain nem lepődött meg Mészáros József, a csecsemő- és gyermekgyógyászat országos szakfelügyelője, aki a Népszabadságnak azt mondta: az okok között az áll, hogy szervezetlenné vált a terhes- és csecsemőgondozás mellett a koraszülött-ellátás, és leépítették a szülészeteket is.
tovább...