|

Island Hungarians -
Newsletter - Online Version
2007.
szeptember-október - September-October, 2007 |
Szent István nap
megünneplése
Szamecz Tibor
A
vacsorával egybekötött Szent István napi megemlékezésnek történelmi
fontosságát a megjelentek nagy száma igazolta. A ünneplő közönséget
elnökünk Ötvös Imre köszöntötte. Tisztelettel adózott Szt. István
emlékének és kérte a tagság támogatását és részvételét a társaskör
munkájában. Ezt követte Kövér Katalin vezetőségi tag ünnepi beszéde,
melyben párhuzamot húzott a X. század és a jelenlegi magyarországi
helyzet között. Idézek egy pár sort a Katalin beszédéből: „... Szent
Istvén történelmi jelentőségû tette az volt, hogy Magyarországot
sikeresen bevezette a nyugat-európai királyságok közé. Ezer évvel
később, sok viszontagság után, a nemzet vezetői napjainkban ismét
azon fáradoznak, hogy Magyarországot ezer év múltával újra és ismét
visszavigyék az Európai-Unió országai közé...” Gondosan
összeállított, szép hangsúllyal elmondott beszédét a lelkes közönség
nagy tapsviharral jutalmazta. Ezt követte Tûz Tamás „Szent Istvánról
szól a dal” címû verse, melyet Szy Mária szavalt megható átérzéssel,
mel y
kapcsolatot teremtett a hallgatósággal.
A vacsora bejelentését már mindenki várta. Az ízletes csirke
paprikást nokedlivel és salátával a közkedvelt Balázs házaspár
produkálta. Sikerüket a sok repeta bizonyitotta. Kávé, fagylalttal
tetőzött sütemény, bor és sör fogyasztása járult hozzá az est
hangulatához.
Az izgalom és vidámság fokozódott a tombola sorsolás megkezdésével.
Az ajándék tombolákat nyolc személy nyerte meg. Az újonnan
bemutatott 50-50% készpénz tombola szerencsés nyertese - 72 dollár -
Farkas Sandra volt.
Köszönet és elismerés azoknak, akik a büfé kiszolgálást elvállalták.
Új arcokat is szeretnénk látni a büfé asztala mögött, hirdetve az
önkéntes munka nemes voltát!
Hasonlóan elismeréssel adózom a tombola jegyek eladásával
szorgoskodó asszonyoknak is, akik önkéntes munkájukat, azaz a jegyek
eladását vidám, tréfás ösztönzéssel növelték.
Befejezésül, szerintem egy esemény hiányzott! A nótázás. Fő énekes,
nagy népdal tudó Fazekas Jóska hol voltál?
Saanich Fair - 2007
Kövér Kati
Az
elõzõ nyári beszámolómban nem a legvidámabb sorok voltak olvashatók.
A rövid nyarunk rideg, hûvös napokkal fejezõdött be. Dús
eseményekkel sem dicsekedhetünk, voltak ennél jobb napjaink is.
Különösen, ha a csodálatos lángos árusításról beszélünk, a mostaniak
nem úgy sikerültek ahogy hozzá voltunk szokva.
S ez a rövid nyár nagyon hamar itt is hagyott bennünket.
Nem dolgoztuk agyon magunkat, mert nem volt FolkFest, így nyugalom
volt a magyar klubban, különösebb események nélkül.
Elérkezett az
õsz, s megnyitotta kapuit a Saanichi vásár.
Minden évben sikeresen megrendezett mezõgazdasági kiállitás, mely a
termékek betakarítását, feldolgozását, majd az állatállományokat és
különbözõ gépek alkalmazását mutatja be. Évrõl-évre sok érdeklödõ
jelenik meg ezen a vásáron.
Különleges nemzetiségi ételek ínyenc falatjai csábítják a változatos
és igen tanulságos kiállítások szemlélése után elfáradt látogatókat.
Társaskörünk már hosszú évek óta árusítja itt híressé vált
lángosunkat.
Nem nagy bizalommal indultunk neki az idei vásárnak, mivel a már
egyszer csõdbe ment nyarunk állt mögöttünk. Most sem kezdõdött
jobban. Bill, a vásár egyik vezetõje bejelentette, hogy nem kapjuk
vissza a régi helyünket és máshová kell helyeznünk a kunyhónkat.
Eddig sem ment simán semmi, hát még ez hiányzott, új helyre menni,
amikor mindenki megszokta a lángost áruló magyar kunyhót a régi
környezetében.
Ki tudja milyen lesz az új hely, ahová tesznek minket? De majd csak
lesz valahogy!
Közben a pék szállítója felmondta a szolgálatot, így nem volt aki
szállítson. Mi az ami még érni fog bennünket? Szerencsére a fiamnak,
Tamásnak van egy nagyobb teherkocsija, ezért õt kértem meg a
szállításra. Igen ám, de csak ha reggel hétre már kint lehet, mert
más programja van késõbb. Ez is rendezõdött.
Kezdtük a napot azzal,
hogy a gulyást, amit már a nyáron elkezdtünk a Centennial Square-en
árusítani, ide is vissza hoztuk és többek között ez is egyik
reszortja volt Kis Tóth Erzsinek, hogy nyitásra készen legyen a
leves. Reggel 10-kor nyitottunk, hogy a korai vendégek egy finom
kávét ihassanak. Jöttek is, de nem ám csak a kávéra, hanem lángost
és gulyást is akartak. Alighogy ketten elkezdtünk dolgozni a sor
egyre nõni kezdett, ha négy kezünk lett volna az sem lett volna
elég. De aztán szerencsére jött a segítség, mindenki elfoglalta a
helyét és a látogatók hosszú sorban, türelmesen várták, hogy
kiszolgáljuk õket. A lángost, mint egy futószalagon, nagy iramban
kezdtük gyártani, nem volt megállás. Ez az egész teljesen hihetetlen
volt számunkra, mert sorban állást nem láttunk már több mint egy
éve. Nem hittünk a szemünknek. Az új helyünk sikeresen bevált, habár
azért féltünk, hogy egyszer valami közbe jön és minden megáll. Nem
így történt. A szorgalmas, gyors kezek húzták-vonták a tésztát,
csakhogy minél hamarább a sorbanállók kezébe kerüljön a régen látott
és várva várt, ízletes lángos. Örömmel láttuk, hogy mindenkinek
mosoly futott át az arcán, elégedetten távoztak kis zsákmányukkal és
élvezettel fogyasztották a fahéjas lepényt.
Soha nem gondoltuk volna, hogy egy helycsere ilyen nagy változást
tud csinálni. Minden este kifogytunk a tésztából, ami ritka dolog
volt még a régi helyünkön is.
Így ment minden nap, még a pék is csodálkozott, hogy a siker ennyire
ránk ragyogott.
Három eredményes nap után bezárták a Saanich Fair kapuit és minden
visszatért a régi kerékvágásba.
Sikerünket fõként a dolgos kezeknek
köszönhetjük, nélkülük nem lett volna semmi eredményünk.
A vezetõség nevében köszönetem fejezem ki, mindazoknak akik
feláldozták idejüket, hogy a victoriai közönség továbbra is
élvezhesse híres-neves lángosunkat.
Fias Attila koncertje
Victoriában
Hazai Gábor
Az
amerikai pragmatizmusnak igaza van, amikor kijelenti, hogy
minden emberi tevékenység végső célja, hogy kényelmesen és
boldogan éljünk a Földön. Ezt a célkitűzést
legeredményesebben talán Kanadában értük el. A jólétnek
viszont az az árnyoldala, hogy a fiatalok számára a külvilág
sokkal attraktívabb, mint amit az otthon és a szülők
nyújtani tudnak. Így a gyermeknevelés problematikus és a
fiatalok jövője eléggé kétséges. Ha a fenti megállapítás
szomorú és általánosságában sajnos igaz, akkor öröm, ha e
szabály alól rendkívüli kivételeket látunk és olyan
fiatalokkal találkozunk mint Fias Attila.
tovább...
Szeptemberi
filmvetítésünkrõl...
Kövér Kati
Szeptember
22-én egy kis vacsorával egybekötött filmvetítésen a ”Freedom’s Fury
– Szabadság vihara” cimû dokumentumfilmet mutattuk be
kultúrotthonunkban. Balázs Kati és Sanyi által frissen készített,
ízletes házi sült kolbászt szolgáltunk fel a megjelent közönségnek,
a hozzá járó mustárral, tormával és egyebekkel együtt.
Gondolom sokan azt hitték hogy csak a vízipóló mérkõzésrõl szól a
film és ezért többen nem jöttek el.
tovább...
Angol nyelvű szépprózánk
Miska János
Van
a kanadai magyar irodalomnak egy angol nyelvű dimenziója,
amelyről elég keveset tud a magyar olvasó. A hazai
irodalomtörténészek, és főleg a ,,nyelvében él a nemzet”
iskola képviselői tagadják e változat létezését, mondván,
hogy magyar irodalom csak magyar nyelven létezhet. Én
azonban irodalmunk szerves részének tekintem ezt az
ágazatot, a következő megfontolásból: (1.) Az alant tárgyalt
írók hazánkban születtek, ott töltötték serdülő éveiket;
(2.) Magyarnak vallják magukat, kanadai irodalmi sikereik
ellenére is; (3.) Regényeik és elbeszéléseik kivétel nélkül
magyar tárgyúak. (4.) Más nemzetek, köztük a német, a
lengyel, a svájci nem közösítik ki íróikat csak azért, mert
kényszerből máshol élnek, s más nyelven írnak. A németek
például magukénak vallják a svéd-német Frederick Philip
Grove-ot, mert egy időben Németországban is élt. Hasonlóan,
a svájci, s a Kanadába vándorolt Böschensteint, mert németül
írt. Az amerikaiak pedig magukénak vallják a kanadai Morley
Callaghan regényírót, mert New Yorkban is megfordult
párszor. Ugyancsak amerikainak tekintik az angliai-kanadai
Stephen Leacock szatíristát, ki tudja, milyen alapon?
tovább...
Nyelvünk...
Hazai Gábor
Beleolvasva a budapesti
napilapokba, magazinokba, megdöbbenéssel tapasztalhatjuk a
közönséges durva nyelvhasználatot, stílustalanságot és a
jóízlés nagyfokú hiányát. Kellemetlen élményekben lehet
részünk, ha villamoson, vonaton utazunk és néha az ingerült
utasok szájából trágárságokat hallunk.
Történészeknek és pszichológusoknak lesz majdan a feladata
annak kinyomozása, hogy a kommunizmustól való megszabadulás
után mi okozta, mi hozta létre a magyar nyelv ilyesfajta
kerékbetörését.
Amit mentségül hozhatunk fel, hogy a triviális, durva szavak
használata nem kizárólag magyar jelenség, közelebb járunk az
igazsághoz, ha az egészet talán a Nyugatról beáramló olcsó
és nívótlan televízió és mozimûsorok utánzásának, a
"modernség" imitációjának és hatásának tekintjük.
tovább...

Kész A lyukas zászló - filmkritika
Dr. Tanka László
Kovács Klaudia és csapata
értékes dokumentumfilmet készített ’56-ról
Jómagam alig két esztendős voltam 1956-ban, így személyes
benyomásom nem lehetett a forradalomról, sőt évtizedeken át
nem is hallhattam róla. Később aztán annál nagyobb
érdeklődéssel fordultam történelmünk e jeles eseménye felé,
s amit és akit csak elérhettem ez ügyben, meghallgattam,
elolvastam, megnéztem - és próbáltam összerakni magamnak, mi
és hogyan történhetett valójában? Nos, a sok-sok forrás
közül, az egyik legfontosabb élményt nyújtotta számomra
Kovács Klaudia filmjének megtekintése.
tovább...
A new website about Hungarian-Canadians
Announcement
Ottawa, Ontario, September 12, 2007 - A new website
about Hungarian-Canadians went live in June. The site,
www.hungarianpresence.ca, features the richness and
diversity of Canadian culture by showcasing
Hungarian-Canadian artistic and intellectual contributions,
both past and present. The first phase of the website
displays work by and about a number of notable artists,
musicians, writers, scientists, business people and athletes
who came to Canada or who are second generation Hungarian
Canadians.
"From theatre and the arts to business and to sport,
Hungarian-Canadians have had a visible impact on Canadian
society," remarks Judy Young-Drache, President of the
Canada-Hungary Educational Foundation. "Now we can use an
interactive medium, the internet, to share the stories of
these remarkable people not only with the general public,
but also with young Canadians who may never have heard about
the events of 1956."
Ms. Young-Drache, who is also a member of the editorial
board for the website, says the idea for the project
originated from the activities that took place last fall to
mark the 50th anniversary of the Hungarian revolution in
1956. Its suppression by the Soviet army was the main reason
why more than 38,000 Hungarian refugees arrived in Canada to
find freedom and safety in 1956 and 1957.
While the website already offers access to hundreds of
webpages about the contributions of Hungarian-Canadians, the
project will be updated and enriched on a continuous basis
for the next three years at least. An interactive outreach
project with Canadian youth will be launched in the fall of
2007.
The Canada-Hungary Educational Foundation/Fondation
éducative Canada-Hongrie (CHEF) is a registered educational
charity set up in December 2005 to create awareness for
Canada's role in accepting more than 38,000 Hungarian
refugees in 1956-57 and highlighting the contributions those
refugees eventually made to Canadian life.
We gratefully acknowledge the financial support of The
Canadian Culture Online program of Canadian Heritage.
If you have ideas or questions about this project, we
welcome your input.
Please write to us at info@hungarianpresence.ca.
Christopher Adam, Mark Curfoot-Mollington, John Miska, and
Judy Young-Drache
Editorial board,
www.hungarianpresence.ca
HÍREK AZ ÓHAZÁBÓL
Gyermekhalálozás
Az év elsõ felében nyolc százalékkal növekedett a
csecsemőhalálozás Magyarországon. A Központi Statisztikai
Hivatal adatain nem lepődött meg Mészáros József, a
csecsemő- és gyermekgyógyászat országos szakfelügyelője, aki
a Népszabadságnak azt mondta: az okok között az áll, hogy
szervezetlenné vált a terhes- és csecsemőgondozás mellett a
koraszülött-ellátás, és leépítették a szülészeteket is.
tovább...
|