Elnöki beszámoló
Dr. Ötvös Imre

Az elmúlt két nyári hónapban a sok, szabadságra/üdülésre menõ tagjaink ellenére is öt sikeres rendezvényt szerveztünk kultúrotthonunkban: Sarkady est, Apák napja, irodalmi est, Komlóssy est és a foci vetítés. Az elsõ négyrõl külön beszámoló van ebben a számban, az ötödik pedig itt lesz megemlítve.
tovább...

Hallgassuk meg egy honfitársunk tehetséges fiát - Fias Attila victoriai jazz koncertje
Dr. Ötvös Imre

Tavaly decemberében Fias Attila nagy sikert aratott fellépésével itt, Victoriában. A Torontóban élõ sokoldalú jazz zongoramûvész közkívánatra ismét koncertet ad városunkban, augusztus 9-én, este 7:00 órakor az egyetem MacLaurin épületében lévõ Phillip T. Young nevû elõadóteremben.
tovább...

Dilemma: így sem volt jó, úgy sem volt jó...
Dr. Ötvös Imre

Több vezetõségi tagnak említették tagtársaink, hogy a vacsorákat túl olcsón adjuk, mivel az Anyák napi és Apák napi vacsoráért csak 12.50 dollárt kértünk. Régebben, amikor 25.00 dollárt vagy 30.00 dollárt kért a vezetõség egy vacsoráért azt meg túl drágának találták.
tovább...

Komlóssy József beszéde a victoriai Magyar Kultúrközpontban a kisebbségek érdekében végzett tevékenységérõl
Dr. Ötvös Imre

Nehéz egy estét összefoglalni amikor a húsz percre tervezett beszéd harmincöt percig tart, a kérdések húsz perc helyett harminc percig tartanak és akkor is csak azért szakadtak félbe mert a kérdéseket megállítottam azzal, hogy egy rövid szünet után, kávézás és süteményezés közepette tovább lehet õket folytatni. Így is történt. Komlóssy úr beszéde alatt a közel negyven megjelent érdeklõdõ csendben figyelt. Lenyûgözve hallgattuk feleleteit a feltett kérdésekre. Olyan csend volt, hogy biztosan meg lehetett volna hallani, ha egy tû a padlóra esik.

Ki ez a Komlóssy József, aki így lenyûgözte a megjelenteket a magyar kisebbségek érdekében tett tevékenységeinek elmondásával?
tovább...

Kulturális ünnep a FolkFest helyett
Kövér Kati

Mindig számíthattunk a híres és egyre finomabbá varázsolt LÁNGOSunk eladására, mert aki már egyszer megkóstolta, az íze felejthetetlen maradt számára.

Kora tavasszal az ICA bejelentette, hogy anyagi veszteség miatt egyenlõre megszûnik a FolkFest. Mindenki egy pillanatra meghökkent, nemcsak tagságunk és vezetõségünk, de egész Victoria közössége. Több kulturális ünnepség elmaradt ugyanezen okból.

Városunk polgármestere és a többi etnik klubok vezetõi felvetették egy kulturális fesztivál gondolatát. Olyasmit, amit csak a victoriai nemzetiségi klubok szerveznek, nem pedig a különbözõ éttermek és egyéb gyorsbüfék. Egy dologra azonban nem számított senki, hogy az ifjúsági foci világbajnokság is itt lesz tartva a FIFA által, ugyanabban az idõben.

Mind a két helyre lehetett jelentkezni. Mi is gondolkoztunk úgy a FIFA tornán mint a városi fesztiválon résztvenni. De amikor megtudtuk a FIFA megkötött körülményeit, gondolkodóba estünk és igen meg kellett fontolni, hogy hová tegyük a kioszkot, mert azt nem lehet csak úgy ide-oda szállítgatni. A vezetõség végül is úgy határozott, hogy a Centennial Square-n rendezett kulturális ünnepségen veszünk részt, június.30-tól július 8-ig. Nagy elõkészületek után a szépen újjá festett kunyhónk kijutott a Centennial Square-re.

Egy dolog sajnos hiányzott a város részérõl a szervezésbõl - a hirdetés, ami ugye egyik legfontosabb alapja egy ilyen rendezésnek. A város egyik vezetõje mindent megígért és meg is tett, de nem volt elég erõsen vagy hangosan ki kürtölve, hogy itt egy mini FolkFest lesz, közvetlen a Jazz fesztivál után.
Kioszkunk megjelent muskátlis ablakával, két másik klub pavilonja mellett és velük együtt felkészülve vártuk a szokásos vendégoszlopot, akik a különbözõ ételek ínnyenc falatjait fogják élvezni és a fahéjas lángosra éhezõk seregét láttuk magunk elõtt. Ott álltunk és vártunk, de az emberek csak elszaladtak elõttünk és azt nézték, hogy mi történik a környéken.
Néha egy-egy személy bevetõdött és örömmel látta, hogy végre ott vagyunk megint a régi helyen, de ez nem volt elég ahhoz, hogy az üzlet meginduljon a szokásos módon. Az elsõ napokban, a Jazz fesztivál utolsó napján és a július elsejei, Kanada-napi ünnepen jól indult az üzlet, de a hétköznapok egyre rosszabbá és rosszabbá váltak. Minden nap reménykedtünk hogy jobbá alakul. Többször megjegyeztük - majd a hétvége biztos jobb lesz. Úgy is történt, de ez nem segített semmit a már vesztett helyzetünkön.

Lehet, hogy nem volt eléggé hirdetve, lehet, hogy mindenki olyan figyelmes lett az egészséges táplálkozásra, hogy nem merték megkóstolni a lángost, vagy lassan megunták a híressé vált lángosunkat, vagy talán más lehetõségek közül választottak.

Ha így, ha úgy, egy szónak is száz a vége, az ezévi fesztiválon való pénzszerzésünk csõdbe ment és reménykedhetünk, hogy a jövõben talán más eredménnyel zárunk, számunkra sokkal kedvezõbbel. A másik nagy remény, hogy az idei bevétel kifizeti saját magát és nem lesz veszteségünk, ami viszont nagyon is lehetséges. A jobbik hírhez tartozik, hogy az ízletes gulyásunknak sikere volt.

Reméljük a következõ, három napig tartó kulturális ünnepség, augusztus 24-25-26-án,ugyanezen a helyen, jobb eredményt fog nyújtani, ha úgy dönt a vezetõség, hogy ismét kint leszünk.
Annyit lehet mondani, hogy fel a fejjel, nem veszett el semmi, a reményünk továbbra is megmaradt.
Köszönet mindenki segítségéért és, hogy feláldozták idejüket a magyar ház fenntartásáért.

Apák napja
Szamecz Tibor

Meglepően szép számmal – több mint 75-en – jöttünk össze a magyar társaskör Apák napi ünnepségére kultúrközpontunkban. Szépen megterített és virágcsokorral díszitett asztalok várták a vendégeket. A mûsorral, vacsorával és tánccal egybekötött ünnepélyt Kövér Katalin vezetőségi tag nyitotta meg, melyet remekül összeállított program követett.

A Fischer Becky által írt és elmondott „Apák napi köszöntõ” nagy sikert aratott megkapó és édesapja iránti szeretetet sugárzó tartalmával. Ezt követte két szavalat, Csighy Sándor Apám és Gergelyné Kostyál Marianne Apám kardja címû versei, melyeket Fias Zsuzsa és Székely Imre adott elõ átérzõ szívvel és megfogó hangsúllyal. Panuska János két dallal, a Deres már a határ és az Akácos út-tal, szórakoztatta a jelenlévõket, Péterhegyi Linda zongorakíséretével. A következõ szám felvillanyozta a közönséget. Theodora és Adam, a helyi tánciskola hívatásos tagjai három tánccal – rumba, cha-cha és tangó – járultak hozzá a mûsor sikeréhez. Még a közönség közül is felkértek személyeket egy kis praktikumra!

A tánc után egy kis pohár pezsgõ lett szétosztva és Kati felkérte a jelenlévõket, hogy felállva köszöntsék az édesapákat. Ezt követte a Balázs házaspár által készített finom, sonkás vacsora és a Kövér Kati által sütött szamócával és tejszínhabbal fedett édesség. Kávé és ital is volt bõven!
Az ünnepélyes megemlékezés sláger és táncmuzsikával zárult melyet a Nagy Zoltán által összeállított, vidám-tréfás bejelentésekkel színezett program szolgáltatott. Õszintén, nem hiszem, hogy volt olyan egyén, aki nem érezte jól magát! Mivel ez volt az elsõ és sikeres Apák napi rendezvény, évi ismétlés szükséges!

U.i. Jól esõ érzés volt látni új arcokat és rég nem látott ismerõs arcokat!

ifj. Sarkady Sándor estje
Szy Mária

Szép számmal gyűltünk össze június 8-án este a Victoriai Magyar Társaskör épületében, hogy ifj.Sarkady Sándor Magyarországi helyzet címmel tartott beszámolóján, és az azt követő beszélgetésen résztvegyünk.
Ifj. Sarkady Sándor a Soproni Egyetem könyvtárának főigazgatója, történész és történelem tanár a Soproni Liceumban. A történelem utáni érdeklődését már kicsi korától szívta magába, mivel édesapja, nagyapja is sokat és behatóan foglalkoztak ezzel a tudománnyal.
tovább...

Apák napi köszöntõ
Fischer Becky

Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a szép ünnepségen. Azért szép, mert családi ünnep ez, ami nemcsak egyedi, hanem az egész civilizált emberiség nagy-családjának ünnepe. Az édesapákat köszöntöm, továbbá a nagypapákat, mivel a hosszabb tradícióra visszatekintõ Anyák napja mellett õket is megilleti a jó szûlõknek kijáró elismerés és szeretet.
tovább...

Az email
Hazai Gábor

Valamikor a távolság leküzdhetetlen akadálya volt az emberi kapcsolatoknak. Kezdetben volt a füstjel, Afrikában a tam-tam, késõbb a kiváltságosak Európában lovas futárokkal váltottak üzeneteket, vagy postagalambokkal és az ipari forradalom után pedig lassan megszervezõdött az általános postaforgalom, amelynek csúcspontját a légiposta jelentette.
tovább...

Irodalmi est Victoriában
Miska János

Az Irodalombarátok Köre június 20-án este tartotta nyáreleji mûsorát. A magyar kultúrotthon nagyterme nemzeti eposzunk, a Toldi idézetétõl visszhangzott, a közremûködõ tagok ajkán. Az elõadó Fischer Judit rövid értekezésben ismertette a költõ Arany János pályafutását és elemezte az eposzt, melyet csodálatos mesemondása, gazdag nyelvezete mellett az tett halhatatlanná irodalomtörténetünkben, hogy fejezeteiben az erény elnyeri a maga jutalmát, a fondorkodó rosszindulat, a gonoszság pedig a maga büntetését. A hallgatókra ma is frissítõen hatott a költõ pozitív életfelfogása, a népmesébe illõ, de az életben is elfogadható realista motívumok sikeres alkalmazása.
tovább...

Jubileumi ünnepség Vancouverben
Pintér László

Nagy évfordulót ünnepeltünk ez év június 14-15-16-án. Ötven éve volt, hogy a University of British Columbia (UBC) befogadta a Soproni Erdőmérnöki Egyetem 1956-ban elmenekült részlegét. Ezt a háromnapos ünnepséget nem a soproniak, hanem a befogadó egyetem rendezte számunkra. Már hónapokkal előtte kaptunk meghívót, program tervezetet Sandra Schinnerl és Samantha Berdej egyetemi rendezőktől.
Az ünnepség azzal kezdődött, hogy június 14-én de. 11 órakor az erdészeti fakultás dékánja Professzor Jack N. Saddler rövid bevezető szavakkal elvágta a szalagot és ezzel megnyította a történelmi képek és emléktárgyak kiállítását az erdésztudományi központ faszerkezettel kialakított aulájában.
tovább...

Nanaimoi piknik
Pintér László

A történetünkben egyedülálló piknikben volt részünk a klubházunkban, július 22-én. A borult, esőre álló viszonyok ellenére már délelőtt sorakoztak az autók a parkolónkba. A nagy termünkben várakozó asztalok köré telepedtünk le és mindenki kibontotta a jobbnál jobb elemózsiáját, amit magának és a közösségnek hozott. Az édességek gyűjtésére egy külön asztal lett felállítva, ami zsúfolásig meg is telt. Meglepetésünkre és örömünkre Victoriából legalább 28-an jelentek meg, ami 84-re egészítette ki az összlétszámot. A jó ételek könnyebb megemésztésére jó magyar borokat is lehetett vásárolni azoknak, akik nem hozták kedvenc italukat.

És mi volt az a nagy mágneses erő, mely ide vonzott ennyi embert?
Az az erő egy nagyon barátságos, szimpatikus és tehetséges erdélyi születésű primadonna, Pánti Anna volt, akit Timár János hozott át Vancouverból. Anna Erkel és Bartók-Pásztory díjas opera, operett énekes, aki nem veti meg a népdalokat sem, amint ennek tanúi is voltunk. Elragadó előadó készsége, csodás hangja legyökerező érdeklődésre kényszerített mindannyiunkat. A gyönyörű énekek mellett meglepett bennünket kiváló verseinek, saját verseinek érzéki szavalásával is. A két órás előadás közben kétszer is álló vastapsot kapott. A székely és a magyar himnusszal fejeztük be az előadást, mialatt sokaknak könnybe lábadt a szeme.

Megemlítésre méltó, hogy a victoriai Fazekas Jóska szólóban énekelte el az anyaországból kizárt magyarok sirató énekét, amit meghatódva hallgattunk végig.

Délután 4 és 5 óra között oszlott el a szellemileg és gyomorra is jól táplált közönség.

Balettpatkány - Hegedõs Györgyi új könyvérõl Balla András Hegedős Györgyit szükségtelen bemutatni Victoria magyarságának. Sokan élvezhették már művészetét, és az sem meglepetés, hogy a színpadon kívül más területeken is megállja a helyét. Például íróként, hiszen három kisebb kötettel már bemutatkozott az olvasóknak. A “Bessélem matyar” a finn férj nyelvi botladozásait gyűjtötte csokorba, a “Györgyi néni fekete könyve” a sajtóban található szörnyűségeket tálalta, elmés kommentárokkal, majd következett a “Cicanapló” ahol a házi kedvenc nevében avatta be az olvasót hétköznapjaiba. tovább...

---

Hawaii kirándulás
Fazekas Jóska

A szép emlékekrõl mindig szívesen beszélünk, még évek múltával is örömmel emlékszünk vissza, emlegetjük a legszebb jeleneteket. Egy ilyen élményekben gazdag, felejthetetlen hajó kiránduláson vettünk részt ez év januárjában a Hawaii szigeteken.

Mondják, hogy csak akkor lehet sikeres az út ha az ember évekkel elõtte tervezi szabadságát. Nem biztos, hogy az állítás mindig igaz. Egy jó kiránduláshoz nem minden esetben elegendõ a sok étel, aránylag olcsó ital és a mindennapi hosszú éjszakába benyúló szórakoztató programok halmaza.
tovább...

---

Június 14-16. között a Nyugat-magyarországi Egyetem küldöttségének tagjaként vettem részt a Sopron-UBC kapcsolatok 50. évfordulóján rendezett ünnepségen és előadásokon. Ez volt az első tengerentúli utazásom Kanadába. E sorok íróját kedves ismerősei és barátai – mivel pár nappal előbb érkezett Kanadába - megismertették Vancouver sziget szépségeivel. Jártam Victoriában (kilátópontok, a belváros, a tartományi és repülési múzeum megtekintésében kalauzom Benkő Géza bátyám volt). A közeli B-nt Porpáczy Lehel mutatta be a számomra.
tovább...

HÍREK AZ ÓHAZÁBÓL

A magyar külpolitika hatékonyságát csökkenti, hogy az ország a belpolitikai „egymásnak feszülés" miatt befelé fordul – fogalmazta meg kritikáját Bukarestben a két legnagyobb magyar kisebbség nevében Markó Béla és Csáky Pál.
A belpolitikai egymásnak feszülés miatt csökkent a magyarországi odafigyelés a határon túli magyar közösségekre, a viták a magyar pártok és intézmények energiáját pedig oly mértékben lekötik, hogy ez befelé fordulást, a magyar külpolitika hatékonyságának csökkenését eredményezi – ezt a bírálatot fogalmazta meg Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) vezetője és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke pénteki bukaresti találkozójukat követően.
tovább...

Ünnepség a British Columbia-i Egyetemen az ötvenedik évforduló alkalmából

Köszöntötték a soproni öregdiákokat

A vancouveri University of British Columbia 1957-ben fogadta be a soproni Erdõmérnöki Fõiskolát ötven évvel ezelõtt elhagyó menekült diákokat és a fakultást. Az egyetem ennek a félévszázados jubileumán ünnepélyes keretek között köszöntötte az egykori diákokat és tanáraikat, akik különleges fejezetét képezik az UBC történelmének. Az ünnepségre és konferenciára meghívták a soproni öregdiákokat és családjaikat.

A rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóval kezdõdött. A Rákóczi Alapítvány Hungarian Exodus Exhibit hivatalos megnyitóján részt vett Dr. Jack Saddler, a British Columbia-i Egyetem erdészeti fakultásának dékánja, Ayklerné Papp Zsuzsa, a Rákóczi Alapítvány elnöke, Jim Farrell miniszterhelyettes és dr. Vastagh Pál, Magyarország kanadai nagykövete. Többen is megemlítették, hogy az 1956-os forradalom után Kanadában letelepedõ közel 38 ezer magyar menekült életérõl, megpróbáltatásairól és teljesítményérõl beszámoló kiállítás jelentõsen emelte a konferencia színvonalát. A kiállítás már eddig is nagy visszhangot keltett több kanadai tartományban és nagyvárosban, és most volt elõször látható British Columbiában.

A megnyitón többek között Toope professzor, az egyetem rektora, Jim Farrell miniszterhelyettes, dr. Faragó Sándor professzor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora és dr. Vastagh Pál nagykövet is köszöntötte a bevonuló egykori soproni diákokat.

Gratzer Miklós, a soproni diákszervezet elnöke szintén köszöntötte a megjelenteket, és visszatekintett az elmúlt több mint ötven esztendõs kanadai életükre, munkájukra. Többen említést tettek dr. Roller Kálmán dékánról, aki szorgalmazta, hogy kivándorlásuk után maradjanak együtt, és közösen fejezzék be tanulmányaikat. Megemlítette: Jack Pickersgill, akkori kanadai emigrációs miniszternek köszönhetõ, hogy az erdészeti kar diákjait együtt vették fel a British Columbia-i Egyetemre.

Ezt követõen az egyetem hagyományos magyar ebédre hívta meg a résztvevõket. Eközben az érdeklõdõk megtekintettek számos installációt, festményt, népmûvészeti tárlatot, valamint az öregdiákok kiállítását a Forest Sciences Centre Átriumban. Különleges említést érdemel a csodálatos székely kapu, amelyet az egyik soproni diák, Józsa László faragott, egy székely segédfaragóval együtt. Ez a híres magyar kulturális érték büszkén hirdeti a világnak a British Columbia-i Egyetem nagylelkûségét, amellyel a soproni diákokat befogadták.

Láthatóak voltak a soproni diákok kiállított személyes tárgyai, megtekinthettük a fiatalok letelepedésérõl és a UBC-ba való felvételérõl összeállított dokumentumfilmet. Délután kiosztották a tudományos díjakat és kitüntetéseket. Nagy elismerésben részesültek a soproni diákok, akik közösen megkapták a Kanadai Erdészeti Intézet idei Lifetime Achievement Award díját.

Kevesen tudják, hogy hány diplomát szereztek a soproniak, miután elvégezték az erdészeti tanulmányokat. 210 diákból, aki Kanadában folytatta tanulmányait, 140 fejezte be az erdészeti programot a British Columbia-i Egyetemen. Általában egy-egy kanadai egyetemi végzõs osztály tíz százaléka folytatja tanulmányait felsõbb fokon. Ezt az arányt a soproniak jóval felülmúlták, hiszen 25 százalékuk fejezte be a mesterfokozatot, és 14 százalékuk szerezte meg a doktorátusát, Ph. D. fokozaton. Rengeteg újítást vezettek be a kanadai erdészettudományban. Az elsõ két nõ, aki Kanadában elvégezte az erdészeti egyetemet, soproni diák volt: Juhász Erzsébet és Mihály Márta. Sokat tettek annak érdekében, hogy a kanadai erdészetben a korábbinál jóval több nõt alkalmaztak.

Másnap Visszatekintés és elõre lépés: a kanadai és magyar erdészet öröksége címmel tudományos-szakmai konferenciával folytatódott az eseménysorozat. A konferencián megismerhettük a UBC soproni diákjainak és munkatársainak tudományos és szakmai eredményeit. A Nyugat-magyarországi Egyetemrõl is voltak elõadók, akik a magyar erdõgazdálkodás jövõjérõl tájékoztatták a közönséget. Mások a soproni UBC-öregdiákok eredményeirõl számoltak be.

Hatalmas megtiszteltetés volt részt venni ezen a különleges konferencián, ahol nagy tisztelettel ünnepelték a soproni öregdiákokat. Kétségtelen, hogy rengeteget tettek Kanadáért, és csendesen, szerényen, növelték a magyarok jó hírét új hazájukban. Együtt jöttek Kanadába, és itt is kapcsolatban maradtak egymással, nemcsak British Columbiában, hanem Ontarióban is. Gratulálunk nekik tiszta szívbõl.

Tudósító

Nyugdíjas valóság
Régi vers, egy buenos airesi nyugdíjas tollából