Életünk jogilag és politikailag

Az Egyesült Államok sokszor változó politikai életében, sőt zavaraiban is elfogadott és megnyugtató a tudat, hogy amennyiben a politikusok, társadalmi intézetek képtelenek valami fontos ügyben a megállapodás lehetőségét előre bocsájtani, rendelkezésre áll még a Legfelsőbb Bíróság amely megvizsgálhatja a kérdések emberi és alkotmányjogi szempontjait és dönthet a kérdésben. Ez a figyelmeztető szinte minden esetben csillapítja a politikai kedélyeket és segít a megoldás felé. Az elmúlt hónapokban nem egyszer fordult elő, hogy az Államok szerencsés politikai helyzetét a Kárpátok medencéjében, a magyar és európai ügyben szerettük volna látni.

Ha Európa működésének sikere, intézményeinek minősége és az európai közösség jövője, vagy népeinek szabadsága és jóléte a politikai problémák jelen megoldásainál jobbat és tökéletesebbet kíván, mint ahogy azt felmérhettük, a jelen európai politikai vezetés valamilyen formájú változtatása már nagyon is időszerű.

Magyarországon a legutolsó országgyűlési választások óta a nagyfokú politikai, gazdasági és társadalmi változások, az új kormánynak az alkotmányt és emberi jogokat érintő törvényei, intézkedései, a demokrácia formáját és lényegét érintő álláspontja túl a magyar közvéleményen, ma már az egész világot foglalkoztatták. A tény meglepő volt, de ugyanakkor tanulságos Európának és nekünk is, mert mindketten gyakorlatba akartuk vinni amit hirdettünk. A bajok nem csak egyoldalúak voltak. Természetes, hogy mint a kisebb és gyengébb fél, mi többet láttunk veszteni. A nem fegyveres küzdelemben, de vitában és jogi kérdésekben ez nem feltétlenül magától érthetődő.

A magyar országgyűlési eredményeket követő hazai változások először csak belső vitát szültek, amelyek innét, a kanadai emigrációból nézve sok töprengésre és aggodalomra adtak okot. A vita hangja, nyelvezete ugyanis a tényeket, a lényeget elhomályosította és politikai pártok ellenségeskedését élesztette. Érv és adat kevés, de lázító vélemény sok és sokszor volt. A későbbi európai beavatkozás ezt a hangnemet és ellenségeskedést sajnálatosan, de Európában nem ismeretlen módon tovább növelte. Az európai hangnem tovább keserítette nyelvileg és érzelmileg is a közösségi különbségeket és az érdekek szintjének bal és jobb oldalára rögzítette és kicsinyítette a magyar eseményeket.

Tavaly, 2011 decemberének közepétől az amerikai és erurópai kormányok képviselőinek megnyilatkozásai vették át figyelemre méltóan a főszerepet és megkísérelték a megszokott politikai nyomás útján a demokrácia ismert, amerikai formáját vinni győzelemre Magyarországon. A vita hangneme ezen az új szinten tisztult egy kicsit, de nem lett világosabb, őszintébb és segítőbb. Az idén, január 18.-án azután az interneten olvashattuk, hogy az Európai közösség képviselői Brüsszelben igyekeztek meghallgatni a magyar miniszterelnököt is és tisztázni bizonyos jogi kérdéseket, mint pl. a magyar Jegybank (vagy a Jegybank elnökének) függetlenségét - a bírói tevékenység felső korhatárát - az adatvédelmi hatóság függetlenségét. A hírekben nem volt más, mint az európai parlamentre való utalás, nyilvánvalóan a döntő hatóságra amelyik a jogi kérdések eldöntésére hivatott.

Ugyanakkor azonban és ugyancsak Barroso úr, par aki a jogi kérdéseket foglalta össze, felszólalásában azt is mondotta, hogy a "jogi aspectuson túl, aggályok merültek fel a magyar demokrácia minőségével, a politikai kulturával, a kormány és az ellenzék, illetve az állam és a civil társadalom viszonyával kapcsolatban." Hozzá tette később, hogy a vita "nem Magyarország ellen, hanem Magyarországért szól."

Kétségtelen, hogy a demokratikus európai közösséget és tagállamait érintő jogi és politikai kérdések megoldásáért súlyos áldozatokat kell hozni. Ezeket az áldozatokat azonban igazságosan s nem a volt gazdasági vagy katonai hatalmak jól ismert történelmének függvényeként kell elosztani. Ugyancsak nem a tagállamok pártpolitikai elkötelezettsége szerint. Nagyon sokan kérdezik ma, hogy van-e más érvényes politikai kifejezés Európában? S azt, hogy ez demokrácia-e?

Jogos az a kérdés is, hogy szabad lett volna-e eljutni idáig? Mindkét félnek. A kifejezés jól ismert, hogy a politika a lehetőség művészete vagy tudománya. A tantárgy pedig amit politikusoknak tanulni kell az a lehetőségek felismerése. Nagyon sok "bukott" ember készülhet ma a pótvizsgákra. A média emberei pedig, kevés kivétellel, maguk tették szerepüket szégyenteljessé.

Az európai magyar vitának még nincs vége, nem is lehet, mert még vannak tisztázandó kérdések és ezek a kérdések elsősorban a magyaroknak, de Európa népének is jólétet és békét hozhatnak. Ezt a munkát addig kell folytatni amíg a cél meg nem valósul. A felek között megosztottan.

Bácsalmási István

Vissza a Szigeti Magyarság-Online fõoldalra - Back to SZM main page