SZELLEMI ÖRÖKSÉGÜNK ŐRE

Demmer György a Hungarian Canadian Heritage Collection alapítója, gyűjtője, tárolója és kurátora immár 28 éve dolgozik fáradhatatlanul Ottawában, hogy megőrizze a kanadai magyarság nyomát és lehetővé tegye szellemi hagyatékának tanulmányozását a jövő kutatói számára. A gyűjtött anyagot hivatalos levéltári dobozokban, rendszerezve és tartalomjegyzékkel ellátva dolgozza fel, és adja át az ottawai Nemzeti Levéltárnak megőrzésre, ahol az anyag prezerválásához ideális feltételek állnak rendelkezésre. E feldolgozás nélkül a levéltár nem fogadná el az anyagot, mert nincsen rá pénze.

Demmer 126 doboz levéltári anyagot adott át ílymódon eddig, és további 300 van folyamatban, jórészük majdnem-kész állapotban. A saját maga által felkutatott és gyakran saját pénzén vásárolt könyvtára közel 300 kanadai vonatkozású, magyar nyelvű könyvet tartalmaz, és állandóan növekszik. Háromszáz hangszalag négyezer dallal és sok személlyel készült interjúval (oral history), kéznyújtásnyira van tőlük. Magyar-kanadai lemezek, CD, DVD egészítik ki a hanganyagot. Jóformán minden kanadai magyar folyóirat Kanada minden régiójából megtalálható itt, javarészük évkönyvekbe kötve, teljes példányszámban. Filmfelvételekből van két nagy levéltári doboznyi. A magyar-kanadai fényképgyűjtemény (templomok, Magyar Házak, események, egyének) száma eléri az ezret. Az Encyclopaedia Hungarica Canadiana számára tervezett cikkek forrásait húsz dobozban tárolta. A kották, dalgyűjtemények levéltári anyaga, köbméter nagyságú doboz stócokban nyolc köbméter helyet foglalnak el összepakolva. Javarészük, mint a tárolt szalagok is, Demmer György lassan három évtizedes, ma is folytatólagos gyűjtőmunkájának az eredménye. Neve ismert a victoriai magyarok számára. A Szigeti Magyarságban maga is írt, s írtak is róla, s egy alkalommal előadást is tartott a városban népdalgyűjtésről. A gyakorlatban ő egyszemélyben a kanadai magyarság Kodálya és Bartókja is.

Demmer György hisz abban, amit csinál, és hosszú évek óta fizetése, majd nyugdíja számottevő részét beszerzési költségekre, majd a tárolás költségeire fordította és fordítja. Ma sem vár anyagi segítséget, de érdembelit annál inkább. „A mi nemzedékünk kihalóban van,” mondta nekem. „Ilyenkor sok hasznos anyag szokott elpusztulni, mert az emberek nem értékelik kellően a hagyatékokat. Ami másnak szemetet, a jövő kutatójának kincset jelenthet. Kérd meg akit tudsz, hogy a kisebb lakásokba való költözéssel, vagy a netán egy idős rokon elhalálozásával kapcsolatos kidobni valójukat, mielőtt a szemétre dobnák, hívjanak fel engem (613-829-4628), vagy lépjenek velem kapcsolatba e-levél útján (hchc@rogers.com) !”

Így van az, hogy én, aki most tértem haza a fent leírt kincsestár megtekintéséből, kötelességemnek érzem felhívni az SzM olvasói figyelmét erre a lehetőségre, az általa alapított és működtetett HCHC-re, és ennek a végtelenül áldozatkész, szorgalommal dolgozó, mindig segítőkész embernek eddig szinte minden elismerést hiányoló, hatalmas munkásságára, ami minden figyelmet és megbecsülést megérdemel tőlünk.

Veszely Ferenc

Vissza az SZ.M.-Online oldalra