SAANICH FAIR 2009

Ismét elmúlóban van ez az év is. Az õszi idõ beálltával, az iskolai kapuk megnyitásával közeledünk a csendes esti napok és órák felé. A nagy munkák befejezése után mindenki pihenésre, nyugalomra és kellemes estékre vágyik.

A mezőgazdasági vásár csak egy része annak, hogy a munkálatoknak a vegére járnak.
Ez évi Saanich Fair is a kapu zárása után kezdi kiértékelni az elmúlt idő eredményeit és újra kezdi a következő év szervezését. Tehát nincs pihenés.

Türje Miklós és társai által erõsen megépített kis kunyhónk, ami hosszú évekkel ezelőtt történt, visszakapja a téli időkre a nyugalmát, csak a lángosok szelleme ugrándozik benne az elkövetkező évig. A szerszámok, anyagok és egyéb kellékek rendbehozásánál tartunk. Kimossuk a kendőket, kötényeket, lepedőket, hogy a soron lévő évben újból rendelkezésre álljanak. Nincs megállás.

Az idén ,,Mother Nature” nem nagyon kedvezett nekünk. A legjobb eredménynek várt napot teljesen elrontotta. Vasárnap az eső megeredt, a fekete felhők egymás után jöttek és csak esett és esett. Lángosaink vízben álltak velünk együtt.

Másnap, azaz hétfőn, az utolsó nap kedvezőtlenül indult, de lesz ami lesz, sóhajtottuk.
Itt-ott kezdett az ég kiderülni, a nap is előbukkant, megjelentek a vendégek is.
Megindult a nép és megindult a lángos sütése, mondhatom futószalag gyártásában, mert az előző napi rendelés ott várta szorgalmas kezünket

Nem volt időnk tréfálkozni, mint máskor, csak húztuk-vontuk a lángostésztát, hogy a cukros-fahéjas lángosra éhezőket minél előbb kielégítsük. Hiába biztatjuk őket, hogy a friss fokhagymás jobb, a közönséget csak a cukros lángos érdekli.

Egyszer egy évben kibírjuk ezt az iramot és a vendégek is a sorban állást, hogy a lángos ínyenc falatjait ismét élvezhessék. Soha egy szóváltás nem volt, nyugodtan álltak és vártak sorukra, míg a fahéjas, cukros lángos ízét élvezhették és örömmel az arcukon távoztak, főleg a gyerekek.

Örömmel közöljük, hogy önkénteseink igen szép eredményt értek el ebben az évben is.
Mindenki szívvel-lélekkel dolgozott, s anyagi helyzetünk javult a Magyar Ház fenntartására. Több vendégünk elmondta, hogy a mi kioskunk adta a legjobb ízű kávét, annak ellenére, hogy mi is ugyanazt a bolíviai kávét szolgáltuk fel, mint mások.

Sajnos, mivel mindennek az ára megy fel, így a fesztiválon való részvételünk is megdrágult. A bruttó jövedelem 10%-át kellett fizetni ebben az évben. A következõben 12-re, majd 15% -ra emelkedhet, ami azt jelenti vagy a lángos árát emelni kell majd, vagy kevesebb lesz a jövedelmünk.

Reméljük a következő évben is számíthatunk tagságunk segítségére. Sikerünket a dolgos kezeknek köszönhetjük, mert nélkülük eredménytelenné válna kitűzött célunk. A vezetõség nevében köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik szabad idejüket feláldozták a közösség érdekében.

Kövér Kati

Vissza az SZ.M.-Online oldalra