SAANICH FAIR 2008-BAN - 141 ÉVES A SAANICH FAIR

Szinte hihetetlen, hogy ennyi idõ után még mindig érdeklõdést fejt ki az emberekben egy jól megszervezett, tanulságos és érdekes mezõgazdasági kiállítás. Az idõ is kedvezõ volt a kirándulók számára, fõleg családosok és fiatalok szemlélgették élvezettel a különféle csoportokban lévõ állatállományokat és mindazt ami egy mezõgazdasághoz szükséges. Villamossággal és más motoros gépezettel mûködõ eszközöket, szerszámokat mutattak be a múltból és a jelenbõl egyaránt.
Az állatokkal való foglalkozás tanulságos a gyerekek részére, mert így láthatják, hogy a tej nem a Safeway-bõl, vagy a gyümölcsök, zöldségek nem az üzletbõl erednek, hanem nehéz munka és gondozás után kerülnek az asztalunkra.

Sok gyermeknek nincs lehetõsége állatokkal foglalkozni, és még a közelükbe sem mehetnek. Talán tudományos alapon növesztik azokat az óriási zöldségeket, vajon mit használnak ahhoz, hogy egy tök olyan hatalmasra nõ, hogy négy ember tudja csak felemelni a mérlegre? Kicsi és nagy egyaránt megtalálhatta ami az õ érdeklõdését lekötötte.

Még a mai napig is érdekességet nyújt az emberek számára a kovácsolás, a lópatkolás - a forró tûzben izzó vaspatkó, mellyel aztán a patájára szögezve, jobban jár a ló. Minden gyerek, de még a felnõttek is érdeklõdõ szemekkel figyelték a kovács munkáját. A sok búbos csirke, az aranyos nyuszikák és miniatür pónik, - itt aztán mindent meg lehetett találni. Lekvárok, befõttek, 1800-as évekbõl való ruhák, az összes hozzávaló eszközökkel ellátva. Aztán sok ember érdeklõdéssel figyelte a lovagló versenyeket, pláne, ha olimpiai érmes lovas volt közöttük. A színpadon megállás nélkül folyt a mûsor, különbözõ táncversenyeket mutattak be, a legfiatalabb táncos egy ötéves kislány volt.

Mindezt egy nap alatt lehetetlen végig járni, muszáj három napot szánni rá, ha a vásár minden zegét-zúgát végig akarjuk nézni. Erre a három napra ötvenezer embert vártak a kiállítás rendezõi. Vagy tizenöt évvel ezelõtt mi, a magyar kolónia is be akartuk mutatni a különleges ételeinket. Mindenki, aki ott dolgozott hozott egy tál süteményt eladásra, a többi ételeket pedig elõre elkészítettük. Töltött káposzta, gulyás, sült kolbász - ezeknek volt a legnagyobb sikere, s a végén elkezdtük a lángost, hátha kell valakinek. Egy magyar pék, Robi készítette a lángos tésztát. Egyre jobban ízlett a lángosunk mindenkinek, csak valahogy a fokhagymát nem tudták megszokni hozzá. Így aztán létrejött a fahéjas, cukrozott lángos. Vigyázz, ha az asztal közelében állsz, mert a szórót nem érdekli mennyit és hová szórja, csak egy nagy fahéjas felhõt látsz és a személy a lángosával a kezében, mosollyal az arcán vonul tovább. Vevõink végelláthatatlan sorokban, vígan és türelmesen várakoztak s végül örömmel távoztak kis zsákmányukkal. Szorgalmas segítõink kezei már nem tudtak gyorsabban dolgozni, hogy a sor rövidebb legyen, így az nem is rövidült a nap folyamán.

Minden elismerésem az önkénteseinknek szól. Ismét keményen dolgoztak, fáradtságot nem ismerve. Sok ez a munka, de három napot talán ki tudunk bírni egyszer egy évben, ahogy a közmondás mondja, még fél lábon is! Külön nagy elismerést és köszönetet kell mondanom a Balázs házaspárnak. Három napon keresztül frissen fõzött gulyást hoztak reggel 10-re, ami délután 5-6 órára már el is fogyott.
Mondanom sem kell, hogy minden a legnagyobb rendben folyt le. Érdekünk az, hogy minden lángost az utolsó darabig eladjunk, és a nyújtó kezek szogalmasan és kitartóan végrehajtották kitûzött célunkat, s mikor az utolsó lángost is kiadtuk mindenki örömmel kiálltott fel: hurrrrrrá, vége a napnak.

Mit gondoltok, még egy másik 141 évig fogjuk húzni a lángost? Nagyon össze kell szednünk az energiánkat és valami fiatalító szert szedni, hogy mind ez megvalósuljon, mert a hely, ahol most állt a kunyhónk örökre a miénk lesz - ezt igérte Bill, a Saanich Fair igazgatója.

Mindenkinek köszönet jár a jól végzett munkáért és, hogy feláldozták idejüket a közösség érdekében.

Kövér Kati
 

Kattintson ide - egyszerûsített, nyomtatható változat, képek nélkül - PDF forma

Vissza az SZ.M.-Online oldalra