ROMHÁNYI JÓZSEFRE EMLÉKEZTÜNK
Irodalmi jóvátételben volt részünk Victoriában

Az Irodalombarátok Köre évadnyitó műsorát Romhányi József munkásságának áldozta. Az előadók, Fias György és Zsuzsa, hangsúlyozták, hogy Romhányi azok közé tartozott, akik irodalmi munkásságukkal szórakoztatni is akartak.
Talán ez a szándék magyarázza alkotóévei népszerűségét. Az estet nagy várakozás előzte meg, részben a sorainkban kevéssé ismert Romhányi iránti érdeklődés, részben a népszerű előadók miatt, akik az évek során változatos irodalmi témákkal ismertetik meg hallgatóikat, élvezetes megjelenítésben. Előadást tartottak Wass Albertről; Az ember tragédiájában a férfi és a nő viszonyáról; a szavakról, szólásainkról, s ami mögöttük van; előadást e sorok írójáról, mint elbeszélőről. Ez alkalommal is megtelt a Magyar Ház nagyterme vendégekkel.

Nem is csalódott a közönség. Az egy órai előadásban megismerkedtünk a negyedszázada elhunyt Romhányi József sokoldalú alkotásaival, verseivel, szépprózájával, szövegírói, műfordítói, zenei munkásságával. A hangulatos műsorban közreműködött tizenöt személy versfelolvasásban, nem beszélve a torontói zeneművész, Fias Attila zongorakíséretéről, valamint a budapesti Töreki Andrea C.D.-rõl lejátszott énekszámáról, az amerikai A macskák c. musicalból. A tagok derültek Romhányi szellemes állatversei hallatán, s a végén, útban haza a fülünkben csengett-bongott a sok kedves rímes sor: (Monoton / üget a süppedő homokon / a sivatag lova / a tétova / teve / tova... Aztán: Szerette volna a gyík, ha kitudódna: / ő a félelmetes bõsz-sárkány utóda. / Hogy sor ne kerüljön kétkedő vitákra, / dúlt-fúlt pofikáját szörnyűre kitátva...), s eltűnődtünk, hogy vajon az egykori aesopusi zsiráf, holló, róka, ordas, elefánt, borz, kacsa, sün, bagoly, tehén feledhetetlen példája mennyiben vonatkozik ránk, egyszerű halandókra. Talán a verselés e könnyed, játékos használata eredményezte Romhányi időnap előtti feledésbe merülését. A magyar irodalmi intézmény elég mostoha bánásmódban részesítette e hatalmas és sokoldalú élet-ópuszt hátrahagyott tehetséget. A Magyar Irodalmi Lexikon (1963) rövid 17 sorban intézi el munkásságát. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon (1994) ennél is kurtábban, 14 sorban. A hatkötetes A Magyar Irodalom Története, 4740 oldalán nem is említi nevét. Vigasztalásul, az internetes világhálón megemlékeznek róla és felsorolást nyernek könyvalakban megjelent művei: Bolondos állattan (1964), Mézga Aladár különös kalandjai (1974), Doktor Bubó (1979) és a Szamárfül (1983, 1994).

Stílusát elemezve, az előadók elmondták: "Szinte minden versében találkozhatunk azzal a bölcs iróniával, amely egyik elődjére, Heltai Jenőre volt jellemző. (Heltai, a magyar dalszövegírás megteremtője, szintén rímes, humoros krónikákban fricskázta a kort, amelyben élt.) Romhányi költeményei rólunk, hibáinkról, gyarlóságunkról, kicsinyességünkről szólnak. Emberi tulajdonságainkat bújtatta állatbőrbe, különböző rajzfilm figurákba, és ízes humorával, éleslátásával, bravúros verselési technikájával, rímjátékok sokaságával érte el, hogy önfeledten nevetni tudunk saját magunkon..."

1921-ben született Nagytétényben. A Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte tanulmányait. A zene világa végig követte életpályáján. A Magyar Rádiónál volt dramaturg, majd az Állami Hangverseny és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett. 1960-1962 között a Magyar Televízió szórakoztató rovatának lett a művészeti vezetője, 1962-tõl pedig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Tőle származik több magyar operának, Sugár Rezső: Hunyadi (1952) oratóriumának, Hajdú Mihály: Kádár Kata (1959), Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond (1960), Ránky György: Muzsikus Péter (1963) szövege. Számos operett és kabaréműsor versszerzője. Lefordította Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory grófja és Orff: Az okos lány c. operájának, valamint T.S. Eliot versei alapján készült A Macskák c. musical szövegkönyvét. 1983-ban halt meg. Az est fénypontja Fias György énekben való előadása a százlábúról, melyet fia, Attila kísért zongorán (CD-n), Kazal László eredeti felvétele alapján.

A műsor szellemes zárószámaként: csengett Vindisch Ferenc mobil telefonja. Feri, a mesés magyar vízilabdacsapat hajdani játékosa, mindjárt válaszolt is.
- Igen, itt a Victoriai Magyar Kultúrközpont - mondja.
- ....
- Oh, szervusz, Jóska bátyánk... Igen, igen... Épp most fejeződött be az irodalmi est... Hát Rólad, Romhányi Józsefről... Persze. Sokan vannak. Telt ház. Itt van Dönci is... Hát Vlaszaty Dönci... Dehogynem emlékszel rá, teniszbajnok volt otthon. Igen, ő az. Aztán itt van Kárpáti Gyuszi is. Tudod, a csepeli gyerek... Biztos emlékszel közülünk másokra is…
A ,,beszélgetés" végén elmondta nekünk Feri, hogy Jóska bátyánk nagyon örül ott fenn a magasságos mennyekben, hogy ebben a távoli, gyönyörű szigetvárosban oly szeretettel gondolnak rá, mintegy jóvátételként, 2008. október 15-én, ezen a borongós őszi estén. A műsort Fias Zsuzsa ízletes vacsorája (töltött káposzta, pudding, sütemények) követte, szívélyes beszélgetések közepette, főleg a kedves rímhányóra emlékezve.

Miska János
 

 

Vissza az SZ.M.-Online oldalra