SZIGETI MAGYARSÁG

2004. MÁRCIUS - ÁPRILIS

9. OLDAL


Zongorakoncert Victoriában

Kellemes élményben volt részük a victoriai zenekedvelőknek január 25-én. Ekkor lépett fel a Camosun Főiskola auditóriumában a vancouveri McRobbie-Utasi Noel. A fiatal zongoraművész másfélórai magánműsor keretében ízelítőt adott a klasszikus zeneművészet remekeiből, a XVII. századtól (D. Scarlatti), a XVIII. századon át (Beethoven), el a XIX. és a XX. századig (Chopin, Stravinsky).

Noel rövid pályafutása alatt csodálatos eredményeket ért el. Winnipegen született, s öt éves korában kezdte el zenei tanulmányait.  Vancouverben a Zeneakadémián és a University of British Columbia egyetemen folytatta tanulmányait, Kum-Sing Lee tanítványaként. A Bachelor of Music diploma megszerzése után ösztöndíjjal Bostonban, a New England Conservatory of Music főiskolában folytatta tanulmányait, magisteri (Master of Music) fokozaton. Tanéve alatt koncertezett a Jordan Hall-ban és a Harvard Egyetemen.

Fellépéseit korán kezdte és szép eredményeket ért el Hollandiában, Lengyelországban, Svájcban, Olaszországban, Taiwanban, az Egyesült Államokban, és természetesen Kanadában. Brit Columbiában számos egyéni koncertet adott Vancouverben, ahol rendszeresen fellép nemzeti ünnepeken a Magyar Házban is. Legutóbb ugyancsak január 25-én a CBC rádió adásában hallhattuk játékát, Prokofjev, Piano Concerto No. 1 szerzeményét adta elő, a winnipegi szimfonikus zenekar kíséretében. Városunkban ez volt a második fellépése. Számos elismerésben volt már része eddig is. Többek között a British Columbia Arts Council kitüntetést érdemelte ki, s első díjakat nyert az Eckhardt-Grammaté és a Vancouver Young Artists versenyeken.

Jelen előadásában már maga az a tény is imponáló volt, hogy a fiatal zenész másfél órán át jegyzet nélkül játszotta a legkomplexebb Beethoven, Chopin, Stravinsky számokat. Előadása tökéletes felkészültséget mutatott; fegyelmezett megjelenése, természetes tartása a szerzők iránti tiszteletét és felelősségérzetét mutatta. Minden mozdulata arról beszélt, hogy a zene a vérében, az anyag a tudatában él.

Magyar körökben jól ismerik Noelt, nem csupán tehetsége, de származása miatt is. Édesanyja, született Utasi Zita, nyelvészeti tanár a Simon Fraser Egyetemen, s aktív tagja a vancouveri magyar társaskörnek. Édesapja, Kenneth McRobbie, kultúrtörténeti tanár, neves költő, s a magyar irodalom kiváló tolmácsolója. Műfordításai révén ismerhette meg az angol nyelvvilág jelen költőinket, Juhász Ferencet, Nagy Lászlót, Petri Györgyöt.

Zita és Kenneth közös fordításában jelent meg számos Radnóti vers, s ők fordították angolra Krisztinkovich Mária Híd a víz alatt című regényét. Noel jól beszél magyarul, s érzelmeiben elkötelezett magyarnak vallja magát.

Fellépésével nagy sikert aratott. Ujjai érintésére a billentyűk az érzelmek, a hangulatok, a gondolatok, a színek egész skáláját adták, a könnyed játékostól a borús útvesztőig, a koncerthallt megrázó mennydörgésig. A művész karja alig mozdult, mégsem maradt hang érintetlenül a zongorán. Olykor a balkéz keresztezte a jobbot, csilingelő dallamokat eredményezve, mialatt a jobb kéz a balszélső basszust szólaltatta meg, majd gyorskorcsolyás módon száguldott végig a billentyűkön. A sok-sok hangnem megannyi elvont és melodikus szólamot hallatott az éterben. A közönség felállva tapsolt, többször visszahívta a fiatal művészt, kinek tehetségével csupán szerénysége párosul.

Ha végre elkészül a klubhelyiségünk, reméljük, minket is megtisztel Noel fellépésével. Megvallom, koncertje alatt könny szökött a szemembe. Elnézve a fekete-fényes zongora fölé hajló tehetséges művész alakját, hihetetlennek tűnt számomra, hogy huszon-valahány éve még a karomban mórikáltam, a vállamon hordoztam azt a gyereket.

M.J.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A gyertyák meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 3 gyertya. Szép csillagfényes éjszaka volt, csend volt az erdei tisztáson, csak a fenyők és a gyertyák beszélgetését lehetett hallani.
- Én vagyok a BÉKE – szólt az első.
Az emberek nem képesek életben tartani, azt hiszem el fogok aludni, és kialudt.
Én vagyok a HIT – szólt a második.
Sajnos az emberek feleslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem, majd egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

 

Én vagyok a SZERETET – szólalt meg a harmadik gyertya.
Nincs erőm tovább égni, mert az emberek nem vesznek komolyan – és azzal kialudt.
Ekkor a színre lépett egy megsárgult, vékonyka, öregecske gyertya, és azt mondta: Ne féljetek! – amíg nekem van lángom, újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát, mert én vagyok a: REMÉNY.

Sóvári Szeréna

 

 

Kattintson a kívánt oldal számra

Címlap 2.oldal- 3.oldal- 4.oldal- 5.oldal- 6.oldal- 7.oldal- 8.oldal- 9.oldal- 10.oldal
11.oldal- 12.oldal- 13.oldal- 14.oldal- 15.oldal- 16.oldal- 17.oldal- 18.oldal- 19.oldal
Honlap