Láttuk - hallottuk - olvastuk
 

Elhunyt Dr. Roller Kálmán
Őszinte részvéttel tudatjuk olvasóinkkal, hogy Dr. Roller Kálmán január 4-én elhunyt torontói lakásán. A külföldi magyarság az UBC Sopron Divízió dékánjaként ismerte. Magyarországon végezte tanulmányait, erdőmérnöki diplomát szerzett 1937-ben, majd növénygenetikában magisztrátusi és erdészeti tudományokban doktori diplomát. 1939-1949 között a Magyar Erdészeti Minisztériumban szolgált mint alföld fásító és erdőgondnok. 1949-ben újjászervezte a Magyar Erdészeti Tudományos Intézetet, melynek igazgatójává nevezték ki. 1953-ban meghívták a Soproni Egyetem erdőmérnöki karának tanárává, majd 1954-ben megválasztották annak dékánjául. Az októberi forradalom leverése után Ausztriába menekült családjával, ahol megszervezte a nyugatra menekült magyar erdőmérnök hallgatók karát, mely a kanadai kormány meghívására a British Columbia Egyetemen folytatta működését. Roller dékánnak nagy szerepe volt abban, hogy a Sopron Divízió 140 növendéke befejezte tanulmányait, köztük sokan magisztrátusi és Ph.D. fokozatot értek el és magas beosztásokban dolgoztak Kanada-szerte és az Egyesült Államokban. 1963-ban, az utolsó évfolyam végzése után Roller Kálmán a Canadian Forestry Service winnipegi kutató intézetében nyert alkalmazást, majd a Maritimes régióban végzett az erdők újratelepítésében tudományos munkát. Több mint száz tanulmánya jelent meg folyóiratokban és külön kiadványokban. 1986-ban adta ki a The Sopron Chronicle c. angol nyelvű monográfiáját, 1996-ban pedig megjelent Kanadában “Mi is voltunk egyszer az akadémián”: Soprontól Vancouverig című hézagpótló könyve, mely 2000-ben otthoni kiadást is megért, volt növendékei anyagi támogatásával. Dr. Rollert számos tudományos társaság választotta tagjául. Több illusztris kitüntetést kapott tudományos, nevelő és szervező munkásságáért, köztük említendő az UBC díszdoktorátusa, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, s legutóbb a Soproni Egyetem díszpolgársága. Temetésére január 11-én került sor Torontóban. Nemes lélek távozott sorainkból. Volt tanítványai, kollégái, s mindama sokaság, akik életük során érintkezésben lehettünk Kálmán bátyánkkal, részvéttel búcsúzunk tőle. Emlékét híven megőrizzük.

Kétszer is felfedezték!
Szabó Magda regényírót Párizsban a Fémina-díjjal jutalmazták a múlt évben Az ajtó című, francia és több más nyelvre is lefordított regényéért. Debrecenben született 1917-ben. A zsarnoki korszakban elmozdították minisztériumi állásából, s az 1949-ben már odaítélt Baumgarten díjtól is megfosztották. 1949-1959 között nem publikálhatott. 1959-től kezdték kiadni az asztalfióknak írt regényeit. Gyors egymásutánban jelentek meg nagy sikert arató művei, köztük a Freskó, Mondják meg Zsófikának, Az őz, Disznótor, Ókút, Régimódi történet című regényei, verseskötetei, drámái, ifjúsági regényei. A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, s a zsinat világi elnöke. A József Attila és Kossuth-díjas író az Európai Tudományos Akadémia tagja és Debrecen díszpolgára. A francia irodalmárok lelkesen köszöntötték, mint új felfedezettjüket a volt szovjet csatlós államokból.

(Megjegyzendő, hogy Szabó Magda már évtizedekkel ezelőtt elismerést nyert a világirodalomban: 19 regénye jelent meg idegen nyelvű fordításban, köztük tíz francia nyelven.)

A tények azt igazolják, hogy kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági, és külhoni feltételeit. A Magyar Demokrata Fórum elnökeként koalíciót kötött a Független Kisgazdapárttal és a Keresztény Demokrata Néppárttal. Majd paktumot kötött az SzDSz-szel. Ez a megállapodás lett az alapja a magyar demokrácia parlamenti működésének, és az azóta eltelt időszak alapján derekasan kiállta az idő próbáját. Antall Józsefnek köszönhető, hogy a politikai átalakulást elősegítő törvények meghonosodtak hazánkban. A négy évtizedes magyar gazdasági megrázkódtatás után, s a külföldi segítség elmaradása, valamint a recesszió nyomása ellenére is, kormányzása első éveitől megindult a gazdasági fellendülés, amit követett a munkanélküliség és az infláció csökkenése. Számunkra, külföldre szakadt magyarok számára elévülhetetlen érdemnek számít, hogy megválasztása után magát bátran 15 millió magyar szellemi miniszterelnökének vallotta.

Ellentmondásos korszakban élt, élesen eltérő értékelést-elmarasztalást kapott életében és azóta is. Nevezték őt ármányosnak és naivnak, pöffeszkedőnek és gyávának, éles eszűnek és oktalannak. Egyetlen dolgot nem tudtak kétségbe vonni vele kapcsolatban. Emberi tisztességét. Alakja már ezért is szeplőtelen fehér hollóként ragyog  a politikai világ nem egészen erényes útvesztői fölött.

Helyi vonatkozásban
Szatmáry Mária és családja köszönetét fejezi ki a Társaskörnek, valamint barátoknak és ismerősöknek, hogy Szatmáry Zoltán elhunyta miatti nehéz helyzetükben mellettük álltak és kisegítették  őket.

Minél előbbi jobbulást kívánunk betegeinknek, reméljük, hogy Jász-Suba Bea kézcsont törése hamarosan fájdalommentes lesz!

(Szerk.)