A hazai görög katolikusság húsvéti ételszentelésének látványossága, ünnepélyessége hosszabb ideje felkeltette a kutatók érdeklődését. Már a korábbi évtizedekben is számos a húsvéti ételszentelésre, közhasználatú nevén pászkaszentelésre vonatkozó adatot feljegyeztek.

Técsőn az ételek megszentelésére a szovjet korszakot megelőző években a délelőtti liturgia után került sor. Reggel 6 óra tájban már tartottak egy liturgiát, de azt nem követte ételszentelés. A későbbi időpont ellenére még ebben az időszakban is sokan követték azt a hagyományt, hogy a szenteltek előtt semmilyen ételt nem fogyasztottak. A szentelés a templom körül körberakott pászkás kosaraknál folyt, amelyekre a liturgia ideje alatt a családtagok - sok helyen a gyermekek - felváltva vigyáztak. A szentelés előtt a pászkába gyertyát szúrtak, és így vitték el a templomba. Az ételek mellett több család pálinkát is vitt szentelni, amiből a szentelt ételek fogyasztása előtt ittak. Mások egy üvegben vizet is szenteltettek, hogy az étkezés közben elfogyasztott víz is részesüljön az egyházi áldásból. Arra törekedtek, hogy az ünnepi asztalra kerülő minden ételféleség szentelt legyen. A görög katolikus hagyománynak a terület szovjet megszállása és az egyház beolvasztása után hosszú évtizedekre vége szakadt.

Nyíradonyban húsvét vasárnapján két liturgia után is van szentelés. Az utóbbi években a délelőtti ünnepi liturgián már nincs mindig tele a templom, a hívek többsége a pászkás kosarak mögött, a templom körül állva vesz részt a hangszórón közvetített szertartáson. A pászkás kosarakba a szokásos ételek mellett festett hímes és festetlen tojások egyaránt kerülnek. A szentelés előtt kosárral körbe járnak, a hívek pedig a pap számára tojásokat tesznek a kosárba. A szentelés során a kosarak tartalma csak akkor válik láthatóvá, amikor a pap a szentelés során odaér. Erre a néhány percre a kosáron lévő terítőt félrehajtják, a boros üvegekből kihúzzák a dugót.

Több hajdú-bihari településen virággal, zöld ágakkal díszítik a pászkás kosarakat. Nyírábrányban zöld levelekkel és ibolyával rakják körül a kosarat. Nagylétán a zöld levelek mellé sárga színű tavaszi virágokat raknak a kosárba. Hajdúböszörményben a díszítmények mellett virágcsokrokat is tettek a szentelő kosárba.

A megszentelt virágcsokrokat még húsvét vasárnap délutánján kiviszik a temetőbe, s a közelmúltban elhalt közeli hozzátartozók sírjára helyezik.

Az ételek megszentelése után szokás volt, hogy mindenki igyekezett minél hamarabb hazaérni a pászkával. A nagy sietséget a legtöbb helyen azzal indokolják, hogy aki hamarabb hazaér, ügyesebb, gyorsabb lesz a munkában, vagy az élet más területén éri szerencse. A házba belépve a legtöbb helyen szokás, hogy a szenteltet hozó családtag a szertartás szerinti húsvéti köszöntéssel köszön az otthoniaknak: Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt - hangzik odabentről az ugyancsak a szertartás szerinti válasz. A szentelésről hazatérve a pászkával több helyen megkerülték a lakóházat. A szokást azzal magyarázták, hogy a férgeket, csúszó-mászó állatokat távol tartsák a lakóhelytől. A gyerekek csengőt, kolompot akasztottak a nyakukba, és a ház körül szaladgáltak, szintén azzal a szándékkal, hogy távol tartsák a férgeket.

Az étkezés még a közelmúltban is a legtöbb helyen közös imádkozással kezdődött. Ezt követte a pászka felvágása, amely több rituális mozzanatot tartalmazott. Az ételek fogyasztásának sorrendje is a hagyományok szerint alakult, legalábbis a szentelés utáni első étkezésen. Kitüntetett szerep jutott az elsőként fogyasztott ételnek, amelyhez mindig jelképes magyarázat társult.

A szentelt ételek maradékával a görög-katolikusok mindenütt körültekintően bánnak. Arra törekednek, hogy a szenteltekből minden elfogyjon. Ami marad, az a szentelt pászka morzsája, a sonka csontja és a szentelt tojások héja. Ezeket a hagyomány szentelményként kezeli, és ennek megfelelően használják, alkalmazzák őket. Általános szokás, hogy a szentelt pászka morzsáját nem dobják ki. Ami esetleg a földre hull belőle, azt gondosan összegyűjtik, és a morzsa többi maradékával együtt vagy a kiskertbe szórják, vagy a tűzbe vetik. Mindenütt fontosnak tartják, hogy olyan helyre kerüljön, ahol nem járnak, ahol lábbal nem tapossák.

Web:http://gizi.dote.hu/~hajnal/rutgers/husvet.html

Bartha Elek (KLTE, Néprajz Tanszék)

Eseménynaptár - Calendar