Tibor háza...

...a Quadrán. Így szoktuk emlegetni a saanichi városrészben lévő régi családi fészket, akik gyakran oda járunk Szamecz Tibor vendégszeretetét élvezni. Tesszük azt különböző céllal: baráti beszélgetések, újságunk összeállítása, az Interneten való kalandozás, vagy csak a pedáns rendben és eredeti állapotában megtartott, a '60-as évek hangulatát őrző hajdani otthon megtekintése végett. Suttognak a falak, a bútorok, a polcokon felhalmozott könyvek és egy idő után feltör a kíváncsiság a látogatóból: kik voltak ennek a háznak eredeti lakói? Tibor egy hagyományőrző készségével válaszol a kérdésre.

Golyákék és Szameczék a quadrai házban (1985. április) (Balról jobbra: Tibor, Ilona, János és Kati)

Golyák János és neje Ilona éltek itt 1969-től a '90-es évek derekán bekövetkezett elhunytukig. Az '56-os menekülthullám vetette őket is a világ eme távoli sarkába a tatai szénbányákból. János ügyes kertész volt, és a rododendron félék szakértőjeként ismerték városszerte. Ilona mint kórházi szakácsnő dolgozott, és még hetven évesen sem akart nyugdíjba vonulni. János nagytörvényű ember hírében állott, nem egykönnyen lehetett vele kijönni. Mindamellett sokat olvasott, valóságos kis könyvtárat gyűjtött össze. Idős napjaikban Szameczék viseltek gondot Golyákékra és így szállt rájuk a lakó nélkül maradt otthon. Jánosnak volt ugyan két fia az előző házasságából, de azokkal semmi kapcsolatot nem tartottak. Szameczné Kati különösen bensőséges viszonyba került az idős asszonnyal, szinte anyjaként tisztelte. Aztán, hogy néhány éve ő sem térhet már be a sokat látott-hallott falak közé, Tibor és népes baráti körének gyakran ide látogató tagjai töltik meg élettel a kertes házat.

János szeretett mesélni katonaélményeiről - emlékezik Tibor. Sok katonanótát ismert, azokat szívesen énekelte. Politikai nézeteit illetően megrögzött királypárti volt, visszaálmodta a Habsburg monarchiát. Könyvespolcain számos emigrációs kiadvány található, ami a vasfüggönyön túl nevelkedett érdeklődőnek sok meglepetést tartogat. Itt találkoztam például a Horthy kormány utolsó miniszterelnöke, Lakatos Géza visszaemlékezéseivel. Vagy a második világháborúban az ukrán fronton harcoló Szilvássy főhadnagy katonahumorral telített háborús élményeit csokorba foglaló könyvvel (Szilvássy László: Mesék a bryanszki erdőből...  I. (Hungarian Word Printing, Canada, 1955). Az alábbiakban ebből idézzük a ma is népszerű rakott-burgonya elkészítésének tréfás fordulatokkal fűszerezett tábori receptjét.

Újságunk szerkesztője Miska János sok órát töltött a kis múzeumnak is beillő házban, a komputer fölé hajolva. Fogadta és megválaszolta a világ minden tájáról érkező elektronikus leveleket, lektorálta a beküldött írásokat, tervezte a végéhez közeledő 2003-as év lapszámait. Az újságba bedolgozók gyakran leültünk mellé, főleg ha egyedül már nemigen boldogult az elektronikus adattömeg rendezésével. Volt úgy, hogy a kora éjszakába nyúló csendes munkánkból a fal felől hallatszó ütemes kopogásra neszeltünk fel. Fáradtak voltunk, már meglepődni sem igen tudtunk. Szépen összepakoltunk és haza tértünk. Biztosan egy faágat vert a szél a falhoz, vagy talán egy arra sétáló figyelt fel a kivilágított ablakra és gondolta, hogy megtréfálja a bentieket. Aki esetleg arra gondolna, hogy szellemek adtak le morzejeleket nekünk, az nagyon téved. Szellemek nincsenek, csak emlékek és lelkiismeret!

November 17-én este összejöttünk klubhelyiségünk egyik emeleti szobájában, amelyet előzőleg úgy-ahogy barátságossá varázsoltak szorgos kezek. Ezentúl itt készül majd a Szigeti Magyarság. Szerkesztőnk köszönetét fejezte ki a barátságos quadrai ház használatáért, és még áldomást is ittunk bízva benne, hogy az új helyen is sikeresen elkészülnek a kéthavonta megjelenő számok. Miska János a tőle megszokott fiatalos ambícióval vette birtokba nem éppen új, de jól felszerelt íróasztalát. János tudása és tájékozottsága mindannyiunkra nagy hatással van, akik a közelében serénykedhetünk és a Tibor házában kibontakozott összetartásból hagyományt fogunk kovácsolni új helyünkön. Úgy legyen! És most jöjjön a magyaros rakott-krumpli Zsengellér módra.

Csorba Imre