|
|||||||
|
Búzabárók, állami díjasok, kutatók A magyar bevándorlók megbecsülését mutatja a kitüntetések sokasága. Albertában, az ontarioi dohányvidéken és másutt szerte az országban magyar származású farmerek jártak élen növénynemesítésben. Munkájukért országos és nemzetközi díjakat nyertek gabonafélék, takarmányrépa, dohány nemesítésében. Számos kutató magas állami és tudományos kitüntetésben részesült, köztük az Order of Canada, Royal Society of Canada, Queen's Jubilee Medals. Ez utóbbi illusztris kitüntetést a victoriai lakosok közül három egyén kapta, Juhász Gyula és Safranyik László erdőmérnökök, és Miska János író és bibliográfus. A torontói egyetem vegyésze, John Polányi Nobel-díjat kapott. Otthon végzett egyének álltak és állnak ma is tudományos intézetek élén. Kanadai magyar történészek, szociológusok, irodalmárok, bibliográfusok munkássága eredményeként a kanadai egyetemeken és főiskolákon is megindult a magyarság iránti érdeklődés, tudományos tézisek és doktori disszertációk egész sora foglalkozik a magyar nyelv, társadalom, közgazdaságtan és történelem kérdéseivel. Tehetséges magyar származású írók kapnak hangot élvonalbeli angol nyelvű lapokban és antológiákban. Munkáikat ismertetik tankönyvekben, életrajzi adataik ott szerepelnek, mint korábbi számunkban is említettük, országos lexikonokban, katalógusokban. Az országban közel száz magyar író könyveit regisztrálják a Nemzeti Könyvtár katalógusában. Az illusztris Torontoi Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent nemzetiségi irodalmi bibliográfiámban a magyarok az elsők között szerepelnek, egy vonalban a nálunknál tízszerte nagyobb lélekszámú ukránokkal, németekkel, olaszokkal. Jeles eredményeink között említendők a torontói és vancouveri magyar színjátszó csoportok, a nagyobb városok kórusai, néptánc csoportjai, melyek évtizedeken át regionális és országos vetélkedőkön színezik, gazdagítják a befogadó ország kultúráját. |
Együtt ünnepelt velünk az ország Megbecsülésünket jelzi az is, hogy több kanadai városban rendszeres magyar napok vannak, városházaik homlokzatán magyar nemzeti lobogókat lenget a szél. Kereszténységünk millenáris megünneplésén Calgary városában több mint kétezres ünneplő közönség vett részt a Jubilee Auditoriumban, kanadai és bevándorló együtt ünnepelve velünk. Városunkban, Victoriában is hasonló bensőséges ünneplésnek voltunk részesei államalapításunk 1100. évfordulója alkalmából. Kanada magyarsága abban az áldott helyzetben van, hogy békés körülmények között élhet, alkothat, nemzetiségi-vallási megkülönböztetés nélkül bízvást alapozhatja meg egzisztenciáját. Kanada nemzeti erőssége sokszínű, plurális társadalmi összetételében rejlik. Az ország államhatalma nagyon bölcsen felkarolja ezeket a nemzetiségi adottságokat, buzdítván kisebbségeit hagyományaik ápolására. Kanada népe tisztában van azzal, hogy azok a bevándorlók válnak igazán értékes állampolgárokká - ez esetben példaképül állíthatják magyarjaikat mások számára is - akik szolgai beolvadás helyett szellemi értékeik hozzáadásával járulnak hozzá az ország, s bizonyos fokig az emberiség sorsa jobbításához. Lépjünk az új esztendőbe ezekkel a felemelő gondolatokkal, bízva a körülöttünk tornyosuló nemzetközi gondok-bajok javulásában, otthoni és a nagyvilágban élő véreink boldogsága reményében. Az ember alapjában véve tehetséges, jó lélek, mindig megtalálja a reménytelennek látszó helyzetekben is a társadalom számára helyes megoldást. Ezekkel a megnyugtató gondolatokkal mondunk búcsút az Óévnek, s kívánunk olvasóinknak, s magyar testvéreinknek szerte a világon, áldásokban gazdag Új Esztendőt. Miska János |
|
|||||
|
Hello Szigeti Magyarság! It's been a while since our last e-mail to you. Since then we've been to the cemetery and have taken wreaths out there to Teri Petz’s relatives. We have realized what a big culture there is here in taking care of graves. Honouring the dead is a great part of Hungarian life, something not so noticeable in Canada. There is even a statutory holiday where everything closes down so people can visit their deceased. The cemetery is full of wreaths, flowers and there are candles burning everywhere. Teri had a hard time finding her Dad's grave but after talking to some neighbours and waiting about two hours on the statutory holiday at the cemetery, somebody knew where the grave was. She talked with the village mayor and he agreed to her planting a tree in her Dad's honour. Last night we went to a Hungarian-German cultural evening featuring local singers and dancers. Teri's old choir reunited and they opened the program. Some members, including Teri, wore traditional costumes. Teri borrowed some old costumes that have been on a mannequin for years. After dusting them off, washing them, starching and ironing them they |
looked pretty good on her. It felt wonderful to wear those costumes I haven't worn for years, sing and dance to the old familiar songs. Neal is spending a lot of time learning Hungarian, visiting local coffee shops (no Starbucks in Hungary yet!) and immersing himself with local people. They are extremely helpful and understanding when they know you are trying to learn our not so easy-to-learn language. Our Hungarians have a fascination with the English language and are like playful school kids when trying to learn a few words from him. Neal keeps being spoken to in German as most keepful associate his blonde hair with German tourists. As soon as they learn he is from Canada the interest picks up. The people have no concept of how big Canada is and Neal is starting to sound a bit like a bragging American at times. I miss my friends, my family and the Canadian way of life. Have a wonderful New Year,
Teri and Neil |
Kattintson a kívánt oldal számra