Büszkék lehetnek ránk!
(Újévi gondolatok)

A gondos család, az év végéhez közeledve, számot vet a múlt eseményeivel, s azok tapasztalatai alapján egyengeti útját az új esztendő felé. Az alábbiakban mi is felmérést végeztünk nagy családunk 117 éves történelméről Kanadában, hogy eredményeinkből erőt merítve köszönthessük a 2004-es új esztendőt. 

A befogadó ország

Az angol történészek a nagy háború után a XX. századot Kanada évszázadának jövendölték. S mennyire igazuk lett! Az alig 10 milliós, angol gyarmati függésben lévő nemzet pár évtized leforgása alatt a világ vezető ipari államai közé dolgozta fel magát. Ma a 30 milliós népességű ország területileg a világ második legnagyobb állama. Népe tíz tartományi kormány, illetve három területi fennhatóság alatt él, az ottawai országos ügyeket intéző föderális kormány igaz-gatása alatt. Fejlett ipara és technológiája hatalmas természeti kincseinek, magas életszínvonala a fiatal nemzet dinamikusságának és demokratikus államgépezetének tulajdonítható. Az ország lakossága az államalapító angol és francia nemzetiségűek és az aboriginal bennszülöttek mellett több mint 150 nemzeti kisebbségből, etnikumokból áll. Ez a nagyméretű nemzeti pluralizmus, a bevándorló népek hagyományainak tiszteletben tartásával, iskolapéldául szolgálhat a világ nemzetei számára.

Új hazát kereső magyarok

A XIX. századot megelőzően elég kevés magyar telepes választotta Kanadát új otthonául. Az 1880-as évek közepétől kezdett fellendülni a magyarok bevándorlása, s az is az Egyesült Államokból, gróf Esterházy Pál telepítési ügynök vezetése alatt. Ma több mint 140 ezerre tehető az itt élő magyarok száma, s a hajdani kis farmer kolóniákon túlnőve, az ország különböző területein, a társadalmi adottságokhoz viszonyítva, integrálódott körülmények között élnek, az élet majdnem minden  ágazatában.

Négy hullámban érkeztek a hajdani történelmi Magyarország különböző területeiről. 1914 előtt közel 8000 magyar ajkú vándorolt Kanadába. 1925-1930 között 26 000; 1948-1952 között 12 000, 1956-57-ben 37 000 nyert menedéket ebben az országban. Az ősbevándorlók túlnyomó többsége agrár múltú volt, a két háború közötti bevándorlók vegyes, a második világháborút követő D.P.-sek, s az utánuk jövő hullámok szakképzett és értelmiségi egyénekből tevődtek ki.

Az első bevándorlók nagy része a préri tartományokban telepedett le. Manitoba, s főleg Saskatchewan tartományokat még a századfordulón is Kis-Magyarországnak nevezték. A húszas évektől főleg az ipari vidékeken, városokban eresztettek elődeink gyökeret. A második világháború után Ontario lett a magyarok fő letelepedési tartománya, Toronto, Hamilton, London városokban. Ma az országos statisztikai hivatal adatai szerint az itteni magyarság fele Ontarióban él, s minden öt magyarból négy személy városban lakik.

Az őstelepesek, mint említettem, mezőgazdaságban

majd fakitermelésben és bányaiparban helyezkedtek el. Az 1945 utániak ipari munkában és közigazgatásban, az ötvenhatosok nagy része nagy- illetve kisüzemekben, s az ország szellemi és művészeti életében találtak alkalmazást. Életkörülményeik az ország mindenkori gazdasági helyzetétől függően alakultak. A harmincas évek nagy depressziója elég mostoha megélhetést, az azt követő gazdasági fellendülés pedig, szorgos igyekezetük eredményeként is, jómódot biztosított számukra. Alberta tartományban például él olyan másodgenerációs magyar, aki 3000 aker saját birtokon gazdálkodik.

Büszke is lehet ránk!

A kezdeti nehézségek után a magyarok általában gyorsan feltalálták magukat Kanadában. Nemzeti hagyományaik megőrzése céljából egyházi felekezeteket, társadalmi és kulturális szervezeteket hoztak létre. Százakra megy a magyar egyházak, iskolák, társadalmi és hivatásbeli szervezetek száma, melyeket a Kanadai Magyarok Szövetsége fog egybe. Az egyházak, a római, a görög katolikus, a református, a zsidó és más temp-lomok a felekezeti élet megőrzése mellett a magyar kultúra és szellemi aktivitás végvárait is jelentik, vasárnapi iskolákkal, önképzőkörökkel, kórusokkal, tánccsoportokkal szerte az országban. Van Kanadában magyar mérnökök, tanárok, könyv-tárosok, írók egyesülete. Vannak szakkörök, s immár nagy múltú társadalmi létesítmények, mint a torontói Rákóczi Alapítvány, a Calgary-központú Széchenyi Társaság. Az előbbire a legutóbbi számunkban emlékeztünk, fennállása ötvenedik évfordulója alkalmából, az utóbbinak pedig, többek között a torontói egyetem magyar tanszékét köszönhetjük. Van Brit Columbiában magyar erdőmérnökök egyesülete, Winnipegen, Hamiltonban és Victoriában magyar irodalom-barátok köre, s van mondhatni minden nagyobb központban magyar kultúrotthon. Az említett magyar tanszék mellett számos egyetemen és főiskolán magyar nyelvoktatás folyt éveken át.

Gyakran idézzük Jack Pickersgill, Kanada volt bevándorlási miniszterének szavait, aki nagy szerepet játszott abban, hogy az októberi forradalmat követően 37 000 magyar menekült nyert menedéket Kanadában, mondván e sorok írójának, hogy szorgalmával és tehetségével a magyarok nagy emberi kincset jelentettek Kanadának, s az államfő személy szerint büszke is ránk! Büszke is lehet!

Az itt élő magyarok az ország legjobbjai közé tartoznak. Hivatási szempontból magyar származású tanárok, mérnökök, tudományos kutatók, orvosok, lelkészek egész sora hallat magáról nemzeti és nemzetközi fórumokon. Ismereteink szerint több mint 200 magyar nyelvű sajtó, hetilapok, folyóiratok, szaklapok, felekezeti, kulturális kiadványok jelentek meg évtizedeken át. Jelentős hungarika-gyűjtemények vannak a kanadai nemzeti könyvtár és levéltár állományában. A torontói egyetemi könyvtár magyar nyelvű gyűjteménye meghaladja a 25 ezer kötetet. Az állami és egyetemi könyvtárak milliókra menő természettudományos könyvei között előkelő helyet foglalnak el a magyar tudósok munkái, köztük a kanadai magyar kutatók alkotásai. A torontói magyar kultúrközpont könyvtára 35 000 kötettel szolgálja olvasóit. A városi könyvtárak polcain, mint a victoriai is, helyet kapnak magyar nyelvű gyűjtemények is.