Dr. Safranyik László nyugalmazott rovartanost, akiről részletesen írtunk márciusi-áprilisi számunkban, és az Amerikai-Magyar Panorámában, négy hónappal ezelőtt visszahívták a Canadian Forest Service föderális minisztériumba, hogy megoldást találjon az erdei fenyő szúval kapcsolatos sokoldalú és bonyolult technikai problémák kidolgozására. Egyik legfontosabb jelenlegi feladata egy könyv megírása/szerkesztése az említett szú bogár népességi dinamikájáról, és az ellene való védekezési módszerek propagálása. Ez a munka, László jelzése szerint, legalább egy évet vesz igénybe. Reméljük, sikerül megoldaniuk ezt a problémát, amely tartományszerte óriási természetbeli és népgazdasági károkat okoz.

A farsang évszázadok óta a nagy télvégi mulatságok ideje volt, amelyet még a királyi udvar is illő pompával ünnepelt meg. A 15. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága küldött művészi álarcokat ajándékba a magyar rokonoknak.

Ez volt az utolsó alkalom a mulatságra, utána következett a húsvétig tartó nagyböjt. Nem maradt ki senki a farsangi időszakot lezáró háromnapos nagy dőzsölésből, még a legszegényebb zsellér is igyekezett, hogy igazi jó falat kerüljön a család asztalára. Még egyszer kedvükre jól kitáncolták magukat, s az a lány, aki farsang utolsó napjáig nem ment férjhez, várhatott őszig. Nemhiába hívták farsang vasárnapját mennyegzős vasárnapnak, sok lakodalmat tartottak ezen a napon. Protestánsok számára nem volt ünnep a farsangot követő hamvasszerda, de ők is ezt a beosztást tartották.

Hiába prédikáltak a papok évszázadokon keresztül a farsangi tobzódás ellen. Igen rosszallóan ír a farsang megünneplésének szokásáról a 15. században Telegdi Miklós: Az kik az Istennek parancsolatja ellen álorcában járnak, a férfiak asszony ember ruhába, az asszony népek férfiú ruhába öltöznek, részegeskednek... magokrul el feledkezvén hasoknak és torkoknak szolgálnak dobzódásra és részegségre aggyák magokat álorcákba és farsang ruhákba bolondoskodnak...

Nem tudjuk, mit ettek a régi farsangi lakomákon, de még a közelmúltban is igyekeztek némely falvakban farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúklevest, töltött káposztát főzni. A fánk volt a legnevezetesebb farsangi étel. Zsírjával az ekevasat kenték, morzsáit a káposztás

kertbe szórták, hogy jó legyen a termés.

A jó kendertermésről is igyekeztek gondoskodni. Azt tartották, hogy ha tánc közben nagyokat ugráltak, magasra nőtt a kender. Volt elég alkalom táncra. A házaknál is mulattak az egymást meglátogatók, de a fiatalok főleg a kocsmában rendezett bálokon táncoltak. A férfiak szívesen mentek a szőlőhegyre mulatni... A farsangi mulatság fénypontját jelentette a maskarások, farsangosok megjelenése a házaknál. Jöttek gólyák, lovak, kecskék, gyakran fiúnak öltözött lányok vagy asszonyruhába bújt legények. Volt drótostót, szitakötő, kovács. Szomorú arcot csak a pártában maradt lányok vágtak. Őket heccelték a legények, rigmust faragtak róluk: Húshagyó, Húshagyó, ittmaradt az eladó, kiáltozták érzéketlenül.  A Jászságban meg rossz hamus fazekakat dobáltak a lányok kertjébe, mondván: Nem adta férjhez kend a lányát, szűrjék kendtek együtt a ciberét.

A böjt csendesebb időszakában szerencsére észrevétlenül beköszöntött a jó idő.

Bihari Anna és Pócs Éva
Képes Magyar Néprajz, Demmer György archívumából