|
|||||||
|
hogy sem kellő ismeretet nem ad, sem igényt nem ébreszt dalkincseink iránt. Másfelől a mai felnőtt nemzedék sem azonosul vele, nem karolja föl, nem énekli. Nekik inkább a sztárok, az akciófilmek, a thriller, a valóságshow-k, a napi öt óra televízió dukál. Jól el lehetne füstölögni azon
is, hogy a mostani politikai-gazdasági helyzetben ugyan kinek van kedve
énekelni? Ez az érv azonban nem helytálló, hiszen történelmünk során a
mainál sokkal rosszabb körülmények között is fölhangzott, és nemzedékről
nemzedékre (szájról szájra) szállva élt és hatott a magyar dalkincs:
örömöt, bánatot, szerelmet, csalódást, hazaszeretetet és siratást
vallottak vele, akik énekelték. Emberi érzések, drámák, szenvedélyek
lobogtak föl bennük, fölszabadítva és eggyé forrasztva mindazokat, akik
együtt dalolták. |
kisebbítették, hanem egyenesen erősítették a magyar dalkincs értékét. Nagy kérdés azonban, hogy ellen tud-e állni a globalizációs gőzhengernek? Mert már most látszik a veszedelem: a nemzeti, a konzervatív értékek elvetése, jobb esetben csak az irántuk való közöny. A felszínes érintkezés, az időhiány következtében a másik ember lényegi gondjai iránti érdektelenség, a kapcsolatok tartalmi és érzelmi elsivárosodása, ami még egy kedélyes családi, baráti beszélgetést is lehetetlenné tesz, nemhogy dalra fakasztaná a társaságot. Mindez együtt óriási merénylet a még gondolkodó, a normális, a lelki ember ellen. Aki még őrzi magában a régi rendet és értéket, s akiben még ott a kedély, amiből, ha alkalom nyílik, fölfakad még a dal is. Mert csak ő tarthatja meg szájról szájra adva a magyar dalkincset a jövőnek, a többit bedarálja a dzú-dzú, az akciófilm, a thriller, a napi öt óra televízió. Valló László |
||||||
|
Az évszázad mérkőzése |
||||
|
Mily gyorsan telik az idő! November 23-án múlt ötven éve, hogy a világhírű angol-magyar futballmérkőzés megesett, melyen az angol válogatott, kilencvenéves története során elszenvedte első vereségét a hazai pályán. A magyar válogatott 6:3-ra verte a londoni Wembley-stadionban az addig veretlen-verhetetlen angol csapatot. A magyar válogatott azt megelőzően 1939-ben lépett fel Londonban az ánglusok ellen, s 6:2-es vereséggel tért vissza Magyarországra. Az angol sportlapok 1953-ban is biztos győzelmet prófétáltak, mondván: Ezek ma sem tudnak többet, mint 1939-ben. Sokunk fülében még ma is ott cseng Szepesi György izgalommal telített rádióközvetítése: „Az egész világ sportközvéleményének figyelme London felé fordul ezen a szürke novemberi délutánon. Százezer néző hangja zúg, amikor kijön a zöld gyepre a magyar és az angol válogatott. Matthews és Zakariás, Czibor és Johnston, Bozsik és Dickinson, csupa mindenütt ismert játékos, a labdarúgás kimagasló mesterei. Otthonában 90 éven át veretlen az angol válogatott... A két csapatkapitány, Puskás és Wright a pálya közepén kezet fog egymással, majd megkezdődik a sorsolás. Vajon mit érez Puskás ezekben a pillanatokban?” Egy kis ízelítő a játék menetéből: - A kezdés után Kocsishoz kerül a labda, aztán hátra Bozsikhoz. Bozsik előre vágta Budai felé, szaladj Laci a labdával! ... Taccsdobás következik, Bozsik előre adja Hidegkutinak, a magyar fiú elhúz az angol védők mellett, cselezik, majd lő: gól, gól, gól! Benn van a hálóban a játék első percében a vezető, első magyar gól! A 15. percben az angolok |
egyenlítenek, a 21. percben Hidegkuti ismét góllal válaszol, amit Puskásnak az évszázad gólja követ. Ekképpen: - Budai megszerzi a labdát, Buzánszkynak adja át, ez laposan
Puskáshoz játszik, Puskás a magyar csapat térfeléről indul el a labdával,
laposan befelé gurítja Kocsis elé, Kocsis Bozsiknak, Bozsik laposan
Hidegkutinak, Hidegkuti Budainak. Micsoda gyönyörű akció - lelkesedik
Szepesi. - Budai Czibornak adja, aki a jobbszélső helyére húzódik, Czibor
most befelé ível laposan, Puskás elhúz Wright mellett, ballal lő, gól! Az
évszázad gólja. Évekkel később, Végh Antal leírása szerint, összejövetel
volt az Emkében, írók, művészek, focisták kávézgattak. Zelk Zoltán,
Kossuth-díjas költő és műfordító megkérdezte Puskás Öcsit, hogy lehet
vizes pályán olyan lapos bombát rúgni? Puskás jellegzetes
természetességgel vállat vont: Az évszázad gólja után még négy gól hozta izgalomba a hatalmas szurkoló közönséget, egy angol, három magyar. Sebes Gusztáv, az akkori szövetségi kapitány szavai szerint, a mérkőzés végén az angol játékosok odafutottak a magyarokhoz, ölelgették őket, gratuláltak nekik. Az angol játékosok mindaddig a pályán maradtak, amíg a magyar csapat, a százezres közönség tapsvihara közepette az öltözőbe vonult. A Times című folyóirat elismeréssel írja: A magyarok futballtörténelmet csináltak azzal, hogy Angliát földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték... Rég volt, de igaz volt. |
|||
|
Nagy sikerrel zárta iskolánk az őszi félévet Feledhetetlen élményben részesültek kis iskolásaink december 6-án. Mikulás bácsi napján, Kabáth Judit tanár nénivel együtt finom magyar ételek eszegetése közben fejezték be az őszi félévet. Az iskola a tanár néni, a tanulók és szüleik közreműködésével ízletes ebédet szervezett. Volt ott illatos kolbász, |
|
gőzölgő húrka. Hogy a Tolna megyei kulináris hagyományok szellemében készült borsólevesről ne is szóljunk! Akadt olyan ifjú scholar, aki kétszeri repetáért is oda tartotta leveses tányérját. Micsoda nagyszerű módon tettek szorgalmas tanulóink pontot a félév végére. |
