A MAJÁK FÖLDJÉN

      Bizonyára mindenki hallott a maják misztikus világáról, mely Mexikó Yukatán félszigetén, illetve Mezo-Amerikában van. Ez a különös világ még 1962-ben csigázta fel az érdeklődésemet, amikor Dél-Mexikóban a Monte Alban piramisait volt alkalmam látni. Sajnos, ekkor még járható út nem vitt Yukatánra, sőt még a pánamerikai út sem volt összekötve. Most novemberben ez az álmom is beteljesült: a Cancún közelében lévő üdülőváros – ahol feleségemmel és Pintérékkel dagonyáztunk – kitűnő napi túrákat ajánlott a Maják földjére. Kényelmes, légkondicionált buszok szállítják az érdeklődőket a célba.
      A  maja nép lakja még ma is teljes egészében Yukatán dzsungeleit, – kivéve egy-két gócot. Számuk két és fél millióra tehető. Sajátos alkatú, alacsony termetű (150 cm.), finom arcvonású, sasorrú, rövid nyakú emberek. Ki gondolná, hogy ezek az emberek csodálatos kultúremlékeket hagytak örökségül?! E nép eredete még ma is vitatott. Több elképzelés van arról, hogy egyenes leszármazottjai az inkáknak, – avagy fordítva, de olyan feltételezés is van, hogy ők az egyiptomi piramisépítők utódai. Még a mai napig is megtartották nyelvüket, gyermekeik csak iskolás korban tanulnak meg spanyolul.
      A maja nép már k.u. az első században városállamokban lakott. Óriási fallal körülvett piramis városaik voltak és a végtelen dzsungel övezte őket. Ugyanakkor a városokat jól kiépített utak kötötték össze, és élénk kereskedelem folyt a városok között. A köznép a dzsungelben földműveléssel foglalkozott, ahol főleg kukoricát és babot termeltek, melyből rendszeresen adóztak uraiknak. A szegényes talaj miatt két évenként átengedték a termőföldeket a dzsungelnek, és újabb termőterületeket tisztítottak ki.
      Társadalmuk három csoportra osztályozódott: az elsőbe a papok és a harcosok tartoztak. Ők képviselték a felső osztályt, és közülük került ki a szakláris király-pap. A második csoportot a kereskedők és kézművesek alkották, akik bizonyos előjogokat élveztek. A harmadik csoport volt a teherhordóké (nem ismerték a kerekes járműveket), földművelőké és a rabszolgáké.

Vallásuk megkövetelte a véráldozatot. Élő rabszolgák szívét tépték ki, és azt ajánlották fel isteneiknek (Chacnak, illetve Kukulkánnak) a bő termés reményében. Aszály idején pedig coco levél teájától elkábult tizenöt éves szűz lányokat vetettek be a 30-40 méter mély áldozati kutakba, az ún. Senote Sagradokba, hogy kedveskedjenek az esőistennek.
A magas kultúrájuk tanújelei a ma is jó állapotban lévő piramisaik, templomaik, csillagászati obszervatóriumaik, labdajáték tereik, óriási piactereik, melyek a görög agorákkal, illetve a római fórumokkal vetekszenek. Nem utolsósorban említeném meg a világhírű maja naptárt, mely nemcsak a 365 napos évet mutatja pontosan, de mutatja a nap-éj-egyenlőség és a napfordulók napjait,  és ezer évvel előre jelzi a nap, illetve a holdfogyatkozásokat is.

Kényelmes autóbuszok naponként indulnak Cancúnból a feltárt romvárosokba, nevezetesen Chichén Itzaba, Cobába és Tulumba. Őszintén ajánlom minden igényes érdeklődőnek!

Bölecz Béla