ŐZ VAGY SZARVAS?

A Kanadában élő magyarok előszeretettel hívják az amerikai deer-t őznek. Nézzük meg, hogy mi szól ennek az elnevezésnek helyessége mellett vagy ellene.

Vajon mi lehetett az eredeti ok e mögött az elnevezés mögött? Feltehető, hogy az otthonról kikerült hazánkfiai jól ismerték az otthoni kistermetű őz-et és a jóval nagyobb gímszarvas-t. A régi idők kivándoroltjainak zöme nem rendelkezett számottevő biológiai tudással, ezért az otthoni ismereteik alapján a kisebb termetű, őzre emlékeztető állatokra itt is az őz név ragadt rá, míg a nagyobb termetűek megmaradtak szarvasnak. Vagy talán, tréfásan, azért lett használatos az őz szó, mert az csak egy szótagból és két betűből áll, szemben a szarvas szó két szótagjával és hét betűjével, mert így könnyeb leírni és kimondani? Mindenesetre a praktikusság szempontjából ez nem megvetendő érv, más érv azonban nemigen szól mellette, legalábbis vadász-szemmel nézve nem.

Amíg az európai-angol nyelvben a deer szó magában foglalja az összes genus-t, amelyek a szarvasfélék családjába, a
CERVIDAE –be tartoznak, pl. Red deer (gímszarvas), Fallow deer (dámszarvas), Roe deer (őz), Reindeer ( európai karibu), vagy Moose (jávorszarvas), stb., addig Észak-Amerikában a deer szó nem vonatkozik a Jávor-szarvasra, a Karibu-ra és a Wapiti-re, de vonatkozik a többi ott élő fajra (alfajra).
A tudomány a szarvasfélék családjába 17 genus-t (44 fajjal) sorol be, amik közül a Magyarországon élő szarvasfélék három genust képviselnek, egy-egy fajjal. Ez utóbbi három genus-ba tartozó fajok közül nálunk kettő őshonos: a gímszarvas és az őz és egy honositott is van: a dámszarvas.

A gímszarvas a Cervus genus-ba tartozik, az őz a Capreolus genus-ba, a dám a Dama genus-ba. A Kanadában előforduló deerek (Blacktail deer 3 alfaja és Whitetail deer) egy olyan genus-t képviselnek, az Odocoileus-t, amelyhez tartozó fajok (alfajok) Magyarország területén nem élnek, (egy-két betelepítési próbálkozást leszámítva). Ezek az amerikai kontinens lakói.

A probléma akkor kezdődik, amikor ezeket az Amerikában élő deer-eket be akarjuk erőltetni a hazánk területén előforduló genusok valamelyikébe.
Vizsgáljunk meg néhány különbséget/hasonlóságot a hazai két őshonos genus, a Capreolus és a Cervus, valamint az amerikai Odocoileus genusok között.

Capreolus ( Őz)
Az őz biológiája egyedülálló néhány szempontból. A bak agancsa már áprilisban érett, tehát a zord téli hónapokban fejlődik ki. Párzási ideje a legmelegebb két nyári hónapra (július, augusztus) esik és a megtermékenyitett pete nyugalmi állapotban marad mintegy 4 hónapon keresztül és csak azután indul fejlődésnek Az üzekedő bak nem tereli a sutákat hárembe, egyszerre csak egy sutával tartózkodik.
A bak rendesen 3 ágú, kisebb agancsot növeszt, farka csökevényes, nem éri el a fül hosszának felét. Súlya 20-30 kg. „Gyöngyfogak” hiányoznak.

Cervus (Szarvas)
Agancsa augusztus végére, tehát a nyár folyamán fejlődik ki, érik meg. Párzási ideje szeptemberre és október elejére esik: a nyár végére és az ősz elejére. A teheneket a bika, a párzás ideje alatt, sokszor 15-20-as csoportba, hárembe tereli össze. Agancsa nagy, többágú. Farka hossza legalább a fül hosszának felével egyenlő. Súlya 160-270 kg, néha még ennél is több. Általában a felső állkapocsban, mindegyik oldalon egy-egy „gyöngyfog” található.

Odocoileus (a Blacktail Deer 3 alfaja és Whitetail Deer)
Párzási idejük okt. vége- november, tehát az őszi hónapok. Agancsuk többágú. A bikák (bakok) a nyári hónapokban fejlesztik ki agancsukat, amelyet augusztus végére, szeptember elejére tisztítanak le a háncstól. Súlyuk a fajtól (alfajtól) és nemtől függően változó, amit a táplálkozási körülmények is nagyban befolyásolnak. „Gyöngyfoguk” nincs. A farok hossza 15-25 cm között van, függően a fajtól (alfajtól), jóval meghaladja a fül hosszának a felét.

Blacktail deer: A Coast- vagy Columbian Blacktail deer és a Sitka deer hím példányainak a súlya általában a 50 kg-tól a 120 kg-ig változik( teljes súly), míg a Mule deer esetében a testsúly 80 kg és 180 kg között van. Agancsszáruk tipikusan villásan ágazik el, majd a villa mindkét ága további villát képez.

A Whitetail deer hím egyedeinek az élősúlya 70 kg és 140 kg között ingadozik az előbb említett tényezők befolyása miatt. Agancsszáruk tipikusan előreívelő, amiből 3-5 fölfelé álló ág nő ki. Az ebbe a genus-ba tartozó fajok (alfajok) hím egyedei a párzási időszakban csak egy tehénnel (sutával) tartózkodnak addig, amig a fedezés meg nem történik, majd utána másik partnert keresnek, háremet nem alakítanak.

A fentiekből kitűnik, hogy az Odocoileus genusba sorolt fajok (alfajok) biológiai és morfológiai jellemzői olyanok, amelyek részben a Cervus, részben pedig a Capreolus genusra emlékeztetnek, de némely esetben mindkettőtől eltérnek.

A Szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó Cervus genuson kívül több más genus is tartozik ebbe a családba, például Alces, Dama vagy Rangifer genusok, ahol a szarvas jelzőt használjuk a fajok megnevezésére. Így ismerünk Jávor-szarvas-t, Dám-szarvas-t, Rén-szarvas-t. Miért ne lehetne akkor az Odocoileus genus fajaira/alfajaira is használni ugyanezt a jelzőt? Ilyen logikával beszélhetünk Feketefarkú-szarvas-ról (Columbian blacktail deer), Öszvér-szarvas-ról (Mule deer), vagy Fehérfarkú-szarvas-ról (Whitetail deer) is.

Széchenyi Zsigmond, a Szarvasok nyomában c. könyvében szarvas-oknak nevezi az Odocoileus genusba sorolt fajokat. Miután ez a genus is a Szarvasfélék családjába tartozik, a szarvas jelző, ilyen tágabb értelemben használva, sokkal inkább elfogadható az idetartozó fajok megnevezésére, mint az őz elnevezés.
Bármilyen névvel (szarvas vagy őz) is illetjük ezeket a deer-eket, mindegyik, bizonyos fokig, erőltetettnek tűnik. Miért szükséges az, hogy mindennek, ami külföldi vagy ott élő, feltétlenül legyen magyar neve?
Én csak DEER-nek szeretem hívni ezeket az Új Világ jellegzetes szarvasféléit, ez senki fülét nem sérti és szemét sem bántja ---legalábbis ezt remélem!

Szy Ferenc

Vissza az SZ.M.-Online oldalra