NEMZETI ÜGYEK

A múlt évi országgyűlési és helyi választásokat megelőző politikai és erkölcsi közélet, - értve alatta a politikai és gazdasági vezetők egy részének hivatali és magán életét, az ezekről szóló híreket, sok szégyent és növekvő elzárkózást hozott éveken át az emigrációs magyarságra. A tények, amik a szemben álló feleket, pártokat elválasztotta és az a hangnem amely vitáikat jellemezte, a kanadai közéletben és a kanadai magyarság között is általában ismeretlennek mondhatók.

Érthető, hogy a választások eredményeként meghirdetett "nemzeti ügyek" nemcsak az otthoni közélet megváltozásának reményét hozta de az emigráció addig elfojtott vágyát, érzetét és gondolatát az otthoniak politikai segítésére is felkeltette. A vádak amelyek a közéletben oly sűrűn elhangzottak, az új kormány megitélése szerint a bíróságok elé tartoznak és az igéret szerint minél előbb oda is fognak kerülni. Ez a helyes magatartás az emigrációban megerősítette az otthoni közélet annyira szükséges megtisztulásának reményét és az otthoni közélet hangjának természetes megváltozását is. Az emigráció hitében, reményeiben és elvárásában mindezzel együtt járt az hogy, az otthoni média felismeri elsődleges feladatát az ország politikai és gazdasági helyzetének vizsgálatára, a tények szabad és nyílt ismertetésére, a jóra serkentésre és helyes, tisztességes bírálatra ha kell. A magyar nép érdekének, nevének és igényeinek örökös szem előtt tartásával.

Ami a mi szerepünket, feladatunkat illeti, természetesen jogot és igényt érzünk és kötelességünknek tartjuk, hogy hangot adjunk az emigrációs véleményeknek, megfontoltan, tudatosan és sohasem bántóan minden vezető, minden párt, minden frakció, minden intézmény vagyis minden magyar segítségére. Párttagság nélkül a mi részünkről nem helyes elsődlegesen pártpolitikai szempontokat követni és azokért harcolni. Ugyanakkor az ilyen elkötelezettséget az otthoniak részérõl, amíg az a magyarság egészére nem ártalmas, nem kifogásolhatunk. A politikai, a nemzeti egység nem téveszthető össze a vélemények mindenkori azonosságával és az egyéni meglátások elutasításával. Ennek az elvnek ismétlése a mi részünkről igazán segítő lehet.
A jelen gazdasági, pénzügyi helyzetben az ország kormánya és bizonyos nemzetközi hatalmak, mint az IMF, a World Bank, és az európai közösség nem független vezetősége, sajnos ellentétes politikát folytatnak. Nem lehet kétséges, hogy a magyar kormány tisztában van a vele szemben álló nemzetközi erők nagyságával és ha a mostani utat választotta, nem tehette másként mint azzal a hittel és tudattal, hogy a nemzet elsődleges érdekét kötelessége figyelembe venni.

Az IMF és a WB. alapításuk óta csak egy hitelpolitikát folytatnak amire két ismert és világos elmélet, illetve politikai elvárás készteti őket. Közgazdászok már régóta tudják és azt Karl Polányinál jobban és világosabban senki meg nem magyarázta, hogy a Tőke, a Piac mindig is arra törekedett és törekszik, hogy más szinten, más téren szervezkedjen és munkálkodjon mint a politikai érdekeltség és politikai hatalom. Nemzetközi, "globális" szinten ha a politikai erők nemzeti szinten állnak, de ha a politikusok a nemzetközi, globális szinten is szervezkednek a tőke, a piac a nemzeti szinten álló erők felé nyit utat. Amennyiben a tőke, a piac érdeke és a politikai érdekek különböző szinten állnak, a tőke előbb-utóbb szabaddá lesz a politikai erők ellenőrzésétől, társadalmi korlátoktól és törekvéseiben, jövedelme biztosításában függetlenné is válik csak a maga érdekét követni. Így volt és így lesz minden esetben a "szabad" piac a demokratikus érdekek és társadalmi, sőt erkölcsi korlátokat elutasító erővé. Ez a tőke magatartása mióta a "bottom line" eszméjét magáévá tette.

A másik és politikailag is ismert tény amit a legújabb nemzetközi vizsgálatok az elmúlt években megerősítettek, hogy mind az IMF mind a WB., főleg a keletebbre fekvő, és elsősorban mezőgazdaságilag erősebb országoknak adott hiteleit az USA érdekei szabják meg. Mindez arra mutat, hogy milyen nehéz útra kényszerült országunk s akár az IMF által előírt, akár a magyar nép érdekeit szolgáló módszerekkel igyekszik a kormány a gazdasági kérdéseket megoldani, népünk élete a szélső baloldali gazdálkodás következményeként egy jó pár évig igen nehéz lesz. A küzdelem kihatásában nem lesz kisebb mint amit 1848 vagy 1956 jelentett az ország áldozathozatalában. Hasonló erőkre, noha egész más módszerekre, tulajdonságokra lesz szükségünk mint amit a múlt szabadságharcai kívántak.

A magyar kormánynak, legalább is a papírforma szerint, megvan a lehetősége, hogy más európai vagy a nem európai közösséghez tartozó államok kormányát meggyőzze a népűnk gazdasági helyzetét figyelembe vevő módszerek alkalmazásának helyességéről. Az ilyen globális érdekközösséget, ha létrejön, az IMF és egyéb tőke érdekeltségek is előbb-utóbb értékelni fogják s az céljaik helyes és emberileg is méltó szolgálatával majd egy megegyezési kétség kialakításához is vezethet.

A legújabb közgazdasági szakmunkák sem hagynak kétséget az iránt, hogy az IMF vagy a WB is jelen módszereinek embertelensége miatt már a nemzetközi bírálatok sorozata alatt áll. Ma ugyan egyik sem veszi figyelembe, hogy a gazdasági életben is szükséges az emberi természettörvények, az emberi jogok és erkölcsi követelmények tiszteletben tartása. Visszatérve a mi helyzetünkre, okosság és a társadalmi eszközök alkalmazása, az erkölcsileg is elfogadható önérdek és mások érdekeinek figyelembe vétele mellett, ha kitartással és bizalommal haladunk ezen az úton, több lehetőségünk van a sikerek biztosítására mint ahogy az ma látszik.

Ilyen vagy hasonló magatartás fontosságára mutatott rá Jaques Dolores, francia politikus és az európai közösség gondolatának nagy támogatója amikor kijelentette, hogy az európai egységre, az európai szabad piacra szükség van, de nem társadalmi zavarok és a nép szenvedése árán. Európa országai aláírták a J. Dolores által javasolt "Social Charter" követelményeit és az kötelező minden tagjára a Közösségnek. Európának meg kell tanulni, hogy gyakorlatilag is beváltsa, megtartsa a vallott, a megfogalmazott eszméket még az IMF és a WB érdekei ellenére is. Európa országainak még biztosítani kell a kisebb államoknak annyi szabadságot az európai közösségben mint amennyi a hangadóknak van. Elképzelhető volna-e, hogy Brüsszelben döntsenek Párizs, Berlin, London, Róma vagy Madrid érdeke számára? A látszat nem igér sok biztatót. Európa régi nagyjai ma is önmaguk nevében beszélnek és intézkednek.

Visszatérve az emigráció magyarjainak lehetőségeihez, kötelességeihez, nem kétséges, hogy amíg magyar emigrációnak érezzük magunkat, a szükséges és megfelelő alázattal az otthon segítését érezzük legfontosabb feladatunknak. Végiggondolva a lehetőségeket, meglepő, hogy milyen nagy terület áll előttünk annak ellenére, hogy adatok, ismeretek hiányával kell megküzdenünk. Némelyek közöttünk Mindszenty bíboros által kért imáik felajánlásával teszik meg kötelességeiket, mások az imák mellett az ismerősök sorát befolyásolhatják a rokonokon, ismerősökön keresztül az emigrációs élettérben meggyőzött nagy számú és jóindulatú baráttal együtt. Vannak, akik mindkét érdekközösségnek emberileg is összefonódó sorsára mutatva építik azt a globális közösséget amelyben a kis magyar réteg már meghatározása szerint is fejlődni, gazdagodni képes. Így a teljes magyarság is látja, megfogalmazhatja a maga célját, bizakodóan teheti a lépéseket jövője felé, ahol valósággá lehet a 15 millió magyarhoz vezető út építése.

Bácsalmási István

Vissza az SZ.M.-Online oldalra