PONTOSAN NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT

Az éjszakai alvás ezen a történelmi jelentõségû, augusztus 21-re virradó hajnalon hasonló volt számomra mint 1968. augusztus 21-e reggelére. Akkor még a kohászati ipari iskola harmadik évének befejezése után, utolsó középiskolás nyári szünetemet élveztem, szülõfalumban, természetesen szüleim házánál. Akkor a mi vidékünkön még nem volt divatban a nyári vakációt hátizsákkal külföldön tölteni. Az ébredés utáni pillanat negyven évvel ezelõtt azonban más volt mint ma reggel Seattle-ban, a Hilton szállodalánc egyik szállodájának luxus szobájában.

Arra emlékszem, hogy azon a reggelen, ahogy kinyitottam szememet, édesanyám állt az ágyam mellett. Biztosan õ ébresztett fel engemet, mert remegõ hangon súgta. -Fiam, kelj fel! Háború van! Ma éjjel az orosz csapatok, közösen a varsói szerzõdés szövetséges államaival, Romániát kivéve, megszállták országunkat. A remegõ hangja mögött biztosan a már egyszer megélt II. világháború borzalmas eseményeinek az emléke rejtõzött. Akkor õ még fiatalabb volt mint én ebben a pillanatban.

Említenem sem kell, hogy az álom, a fáradtság azonnal elmúlott, olyan friss lettem, mintha legalább két napot aludtam volna egyfolytában. Hirtelen visszaforgattam emlékezetemben édesanyám szavait, s rákérdeztem: - Magyarország katonái is a felvidéki magyarok ellen fogtak fegyvert a kézbe? Erre a kérdésemre azonban már édesanyám nem bírta magába fojtani ezt a meg nem álmodott meglepetést. Most már sírva fakadva válaszolt. - Igen kisfiam, a magyarok is ott vannak az oroszokkal, egyedül a románok tagadták meg az orosz katonai parancsot. Ez nekem teljesen hihetetlennek tûnt, mert olyan magyar nemzeti öntudatot oltott belénk egyik történelem tanárunk, hogy képtelen voltam felfogni: egy magyar megy egy másik magyart ölni.

Kiugrottam az ágyból, egyenesen a rádióhoz ültem és már hallottam is a hírt, egyenesen Patkó Gyula ajkából, a Szabad Európa rádió 41- es rövidhullámján. Középhullámsávra kapcsoltam a rádiót, szomorú gyászzenét sugároztak az állomáson, ami rövid pillanat után elhallgatott és mintha hangszóróból, a visszhanggal együtt hallhattam Ludvik Svoboda köztársasági elnökünk szavait, melyben közölte a valóságot. Röviddel utána a miniszterelnök bejelentése következett.

A parlament stábjának kijelentése, Magyarország, Kelet- Németország, Bulgária és Lengyelország kormányelnökeihez és parlamentjeihez. A Parlament vezetõsége mély és egyhangú felháborodását fejezi ki az egységes erõk lépésével kapcsolatban, akik szerdán indokolatlanul kezdték elfoglalni országunkat. Ezzel megsértették államunk szuverenitását (sértetlenségét), mely megengedhetetlen a mi kapcsolatainkban. Követeljük, hogy abban a pillanatban amint Prága utcáin az elsö lövések eldördülnek azonnal vezényeljétek vissza összes haderõiteket az egész országból.

Augusztus 22-én a napi sajtó Ludvik Svoboda köztársasági elnök felhívását közölte:
- Drága polgártársaim, országunkban az utolsó órákban komplikált helyzet keletkezett. Ebben a pillanatban nem tudok több magyarázatot adni rá. Mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államelnöke teljes felelõsséggel, mint ahogy arra esküt tettem amikor ezt a poziciót átvettem, hozzátok fordulok, és kérlek titeket, õrizzétek meg nyugalmatokat. Állampolgári felelõsségünk szellemében és hazánk védelmében nem engedhetünk meg meggondolatlan lépéseket. Becsülettel és fegyelemmel várjatok az ország további lépésére az alkotmány alapján.

Tehát édesanyámnak az ébresztõ szava valóban a tiszta valóság volt. A megszállás elsõ napjaiban hallottuk a rádióban, hogy az orosz katonák nem is tudták hol vannak. A lakosság az útjelzõtáblák elfordításával próbálta dezorientálni õket. A mi falunktól kilenc kilométerre van a Kassa - Szepsi - Torna -Rozsnyó - Pelsöc - Rimaszombat - Losonc - Nyitra fõútvonal, és ezen haladtak a motoros egységek Ukrajnától Prága felé. Szüleim féltek, hogy én is az útirányjelzõk elfordítóinak csoportjába kerülök, így mire a rádiótól kikerültem, a kerékpár, azaz a bicikli eltûnt az udvarunkról. Édesapám azért megjegyezte, hogy az egész megszállás mennyivel rosszabbul végzõdhetett volna, ha az nem augusztusban van. Ugyanis a sok diák szünidõn van, és a nagyobb városokban így nem történhettek diák tüntetések.

A helyzet szeptember elsejére annyit változott, hogy Alexander Dubceket az oroszok “levették” a funkciójából és megtalálták a Júdást is, a ruszin Vasil Bilakot, aki írásban kérte a baráti államok segítségét és ezzel a köpönyeg megfordítódott.

Fazekas Jóska
 

Kattintson ide - egyszerûsített, nyomtatható változat, képek nélkül - PDF forma

Vissza az SZ.M.-Online oldalra