SZIGETI MAGYARSÁG ONLINE VANCOUVER SZIGET MAGYAR TÁRSASKÖREINEK TÁJÉKOZTATÓJA Island Hungarians - Newsletter - Online Version 2009. november-december - November-December, 2009

MOHÁCS Nyolcvan ezernyi török láb dobbant, És rengette meg az Alföld szívét; Huszonötezer harcosunk volt csak, Kik a testüket halálba vitték. Tizennyolcezer vitézzel együtt Elveszett minden: király és ország, Mohácsi síkon szerteszórt testük A keresztfánkat ma is még hozzák.

Lezuhant rám a történelmi súly, Bár honi föld még, hol megálltam, De rohamosan a magyar pusztul; Hazátlan leszünk Európában. Pusztul a magyar szó az ajkakon, Magyartalanok állnak az élen. Pénzre váltott lett minden hatalom – Nagyobb vész ez, mint Mohács volt régen. Pintér László - Keszthely, 2009. szeptember 22.

---

MOHÁCSRA ZARÁNDOKOLTAM

A legutóbbi egy hónapos magyarországi útunkon (szeptember 8-október 7) nem mászkáltunk sokat az országban és az országon kívül meg egyáltalán nem. Ennek egyik oka az volt, hogy szüreti szezon lévén, négy emlékezetes szüreten vettünk részt, másodszor pedig, hogy Marika 88 éves édesanyjával akarta legtöbb idejét eltölteni. Én magam sem vágyódtam, mint régebben utazgatni, inkább öcsémmel és nővéremmel folytattunk a múltból visszavetített emlékezéseket gyakori beszélgetéseink alkalmával. De elhatároztam, hogy az 1976-ban megnyított Mohácsi Csata Emlékparkját meglátogatjuk. Ez a hely Mohácstól délre, 7 km-re található Sátorhely falu közelében. Először 1960-ban találtak meg két tömegsírt, majd később többet is föltártak. 1976 augusztus 29-én, a csata 450. évfordulóján nyították meg a parkot 17 ezer látogató jelenlétében.

A bejárati kapu 28 ezer apró, csonthoz hasonló fémből lett összeszegecselve, ami a Mohács térségében elesettek számát jelképezi. Innen egy földbe süllyesztett köralakú épület udvarába érünk, aminek közepén az emlékezés és reménység virága, egy másfél méternyi magas kőből faragott rózsa fogad bennünket a szimbólikusan kiképzett Emlékpark mivoltába. A park maga egy köralakú fűves térség koncentrikusan kialakított sétányokkal, melyek a tömegsírokhoz és különböző faragott kopjafák sokaságához vezetik a látogatót. A kopjafákat nem a talált sírokra helyezték, hanem szétszórtan annak jeléül, hogy itt mindenfelé holttestek pihennek. A százhúsz kopjafa megeleveníti a csata szereplőit: a vitézeket, fegyvereket, páncélokat, a halálra sebzett szenvedő lovakat, de még Szulejmán szultánt is, aki kéjelegve magyar vitézek fejeit tartja egy hálóban. A hatalmas térséget a Kárpát-medencében őshonos növényekkel ültetett sűrű erdő veszi körül, melybe a délnyugati oldalán tőrként ültetett feketefenyő ék hasít be, mely a török ellentámadást jelképezi. Leghátul, a kapuval szemben hatalmas fakereszt jelképezi, hogy az elesettek mind keresztények voltak. Egy haranglábon lógó lélekharang megkondításával tisztelegtünk az odaveszett hősök előtt.

A csata eleve elbukásra volt ítélve, mikor 25 ezer magyar harcos állt szemben kb. 80 ezer török katonával. Magyarországon akkortájt feudális anarchia dúlt. A királyi kincstár üresen állt, zsoldosokat nem tudott a király fogadni. A hadba hívó véres kardot hiába vitték körbe az országban, az egymással vetélkedő főnemesség nem fogott fegyvert az ország védelmére. Zápolya és a Frangepán oligarhák seregeikkel közeledtek, de szándékosan nem jelentek meg a csata idejére. 1526 augusztus 26-án vonult fel II. Lajos király és Tomori Pál kalocsai érsek kb. 25 ezer fős sereggel. Augusztus 28-án este a haditanács a csata mellett döntött. A király állítólag a következőket mondta: „Hogy tehát senki se találhasson az én személyemben mentséget a saját gyávaságára, s hogy engem semmivel se okozhassanak, a mindenható Isten segítségével holnap én magam személyesen fogok elmenni veletek oda, ahová mások nélkülem menni nem akarnak.”

Másnap, augusztus 29-én Tomori Pál érsek és hadvezér bízik, hogy az elővéd csapatokat megverhetik. A nehézlovassági roham sikerrel is járt, áttörték a török arcvonalat és felbuzdulva az első sikeren a második harcrendet is támadásba indítják a királlyal az élen. A csata kimenetele mindössze másfél óra alatt eldőlt, és a túlerőben lévő török sereg 18 ezer magyart kaszabolt le e rövid idő alatt. A király is menekül, de Tomori érsek elesik. A hagyomány szerint a király a csatatértől kb. 25 km-re, Mohácstól Északra lévő megáradt Csele patak átkelésénél beleesett lovával és megfulladt. (De hol voltak a testőrei??) Ezzel megpecsételődött Magyarország sorsa 150 évre: Az osztrákok uralmuk alá vették az ország északi és nyugati széleit, a törökök elfoglalták a középső részt és csak Erdély maradt magyar kézben.

Az interneten utána néztem annak a kétséges király-halálnak. Több verzióból a számomra leghihetőbbet említem itt meg: Szerémi György a király budai káplánja emlékiratai szerint a király menekülése közben a dunaszecsői plébánián vacsorázott. Vacsorája, vagy menekülése közben szúrta le egy Szapolyai György nevű ember, valószínű külső megbizatásból. Állítólag az osztrák Ferdinánd uralkodó utasítására fabrikálták a Csele patak történetet, mert nem akart olyan trónra ülni, amelyik meggyilkolt királyé volt. Igy került osztrák uralkodó először a magyar trónra.

Pintér László