Kulcsár Lajos köszöntése

Életmunkásságnak adózunk.

     Az avatott ember - s én annak számítok, ha megfontoljuk, hogy közel fél évszázada követhetem figyelemmel mint kolléga, mint irodalomszervező és barát, irodalmi munkássága alakulását - lélegzetvisszatartva tekint át Kulcsár Lajos hatalmas életművén. Itt sorakoznak könyvállványomon azon, ma már ritkaságszámba menő kiadványok, egyéni gyűjtemények, antológiák, kalendáriumok, de még bekötött folyóiratok, megsárgult újságok és kőnyomatos kiadványok is, amelyek költészeti, szépprózai és társadalom-filozófiai írásaiból adnak ízelítőt. Példás irodalmi pályaműről beszélhetünk vele kapcsolatban, mely sajátos szétszórtsági környezetben, egy párját ritkítóan gazdag kisebbségi irodalmi korszakban szökött szárba e hatalmas kiterjedésű Kanada olykor magányos, s talán éppen ezért inspiráló légkörében.

     Kulcsár Lajos munkássága tekintélyes irodalmi hagyományokra épül. Az otthonról hozott hatások mellett szerepet játszott alkotói igyekezete alakulásában  az évszázados kanadai magyar irodalom jelenléte is. A hatvanas-hetvenes években kialakult irodalmi mozgalom, melynek ő maga is szerves részét alkotta,  reneszánsz korába lépett. Bibliográfiai összeállításaink szerint alig két évtized leforgása alatt közel 150 verses-gyűjtemény, 56 regény és 43 kisepikai gyűjtemény látott napvilágot magyar származású írók tollából Kanadában. Volt ebben a befogadó országban magyar irodalmi élet e gazdag korszakot megelőzően is. Kedves elődünk, Szatmári János a saskatchewani Whitewood falucskában, 1902-ben fejezte be 2981 soros életrajzi eposzát, mely rövidített kiadásban a Francia Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg 1989-ben, A préri éneke címmel. Ezt követték az évtizedeken át kisebb lélegzetű versek és prózai, főleg vallomásos írások, ugyancsak a préri vidékén élő Kováchi Kálmán, Szakács Béni, Tóth István és mások tollából, melyek inkább történelmi és társadalom-ismereti jelentőséggel bírnak.

     Az esztétikai értékekkel rendelkező szépirodalom a második világháborút, s főleg az októberi forradalmat követően kezdett kibontakozni. Az országot elárasztó magyar menekültek, a gyökéreresztéssel, beilleszkedéssel járó gondok-bajok mellett igyekeztek megőrizni évezredes hagyományaikat, s kifejezést adtak kulturális igényeiknek, ki versben, ki prózában, ki memoárszerű feljegyzésekben. Élénk társaskörök, kultúrcsoportok, felekezetek alakultak az ország különböző szegleteiben, melyek fórumot adtak az irodalmi alkotásoknak. Hasonlóan szócsövet jelentettek újonnan született újságok, folyóiratok, antológiák, kőnyomatos kiadványok, valamint a hazafias ünnepségek és más összejövetelek is. Kanada az 50-es, 60-as évtizedekben élte nemzeti megújhodása korát. Az angol gyarmati viszonyok alól ekkor kezdett az ország kilábolni, s ekkor igyekezett menekülni a hatalmas Amerikai Egyesült Államok idevetítődő árnyéka alól is. Fiatal hazafiak vállalkoztak a fiatal ország története megírására, sebtiben alakult kiadók kezdték számba venni a honi irodalmi tehetségeket. Az egyetemek, főiskolák, tudományos intézmények egész sora nőtt ki a termékeny talajból. Lázban égett az egész ország, alkotói kedvet kapott a bennszülöttek és bevándorlók hada egyaránt.

     A hetvenes évek elején új korszak kezdődött az ország életében. Ekkor vette kezdetét a társadalmi és politikai élet tisztázódása. Ekkor indult meg az országra oly jellemző multikulturális élettel való számvetés folyamata. A századeleji rasszista beütésektől való menekvésben az ország vezetői elfogadták a hatalmas bevándorló rétegnek az ország fejlődésében játszó gazdasági, társadalmi, politikai szerepét. Az alsó és felsőoktatásban tekintettel voltak a népesség negyven százalékát kitevő más nyelvűségre és hagyományait féltve őrző nagy tömeg igényeire. Az egyetemeken új, multikulturális tanszékek alakultak, a föderális és tartományi kormányokban nemzetiségi minisztériumok jöttek létre, melyek a bevándorlók hagyományai ápolására minden támogatást megadtak. Virágzásnak indult e 150 nemzetiséget kitevő társadalmi élet. Irodalmi munkásságaink helyet kaptak a közkönyvtárakban, adataink besorolást nyertek országos bibliográfiákban, nemzeti katalógusokban, s antológiáink és egyéni kiadványaink szíves fogadtatásban részesültek a könyvpiacon. Ebben a lélekemelő mozgalomban vállalt alkotói szerepet Kulcsár Lajos is. Versei elhangzottak a több évtizeden át eredményesen működő winnipegi magyar irodalmi körben, és októberi, márciusi és egyéb hazafias ünnepségeken. Írásai megjelentek a helyi Kanadai Magyar Újság hasábjain, a Kanadai Magyar Írók Szövetsége antológia-sorozatában, s az illusztris Az Amerikai és Kanadai Magyar Költők Hitvallása című, otthoni két kiadást megért antológiában.

     Győrött született 1914-ben. Szülővárosában végezte tanulmányait, ott szívódott lelkébe az irodalom szeretete is. A fogékony ifjú 1926-ban kezdett verseket írni. A harmincas években törzstaggá választotta a helyi Tinódi Lantos Sebestyén Művész Társaság, melyről előadásokat is tartott winnipegi évei alatt. Számos dalszövegét megzenésítették olyan zeneszerzők, mint Szűcs G. Ágoston, Lendvai Károly, vitéz Kókai István. 1956-ban, sok-sok honját vesztett magyar menekülttel, ő és családja is vándorbotot fogott, s a kanadai Winnipegen kötött ki. Az új környezetbe való beilleszkedés megpróbáltatásai mellett hű maradt a magyar kultúra és irodalom szolgálatához. Alapító tagja volt a helyi irodalmi körnek, mint említettem, előadásaival, felolvasásaival gazdagította annak műsorát. Én azon szerencsések közé tartozom, aki személyesen ismerhette Lajos bátyánkat, s több irodalmi antológiában közölhettem színes, népi stílusban fogant elbeszéléseit. Bár az élet több ezer kilométeres távolságra szakított bennünket egymástól, engem Ottawába, őt Vancouverbe, soha nem szakadt meg köztünk az élő kapcsolat. Írásai, megjelent és kéziratos formában is eljutottak hozzám, levelezés útján követhettem munkásságát, terveit, ismerkedhettem gondolatvilága alakulásával.

     Vancouverben eredményes magánvállalatot létesített, az írást azonban nem adta fel. Mi több, itt kezdődött legalkotóbb korszaka. 1972-ben adta ki The Programme for Universal Peace and Freedom (Az egyetemes béke és szabadság ügyében) című monográfiáját, melynek példányai eljutottak a nagynemzetek vezetőihez is, s gyakorlatias javaslatai figyelemreméltó visszhangot keltettek világszerte. Két évtized múltán összegyűjtött verseit adta ki, Szentjános bogár címmel. A 306 oldalas gyűjtemény tanúbizonyságot ad egy hosszú életpálya alkotásairól, egy emberöltő irodalmi nézeteiről, gondolatairól, stílusbeli igényeiről. Közben szeretett élettársa elhunyt, s Alberta tartományban élő fiához, majd annak elhunyta után, Ontarióban élő lányához költözött. A hazával szoros kapcsolatot tartott és tart ma is. Évenként hazalátogat, szívén viseli pátriánk és honfitársaink sorsát.

    Jelen kisregénye, Márton, szülővárosában játszódik le, a hajdani köralakú téglagyár vidékén, ahol talán gyermek korában maga is többször megfordult, társaival indián csatákat, csendőr–rabló játékokat űzve. Egy letűnt világ társadalmi móréját eleveníti fel a háromrészes munka, melyben az osztályrétegződés rideg válaszfalat vont ember és ember között. Melyben a humánus földbirtokos, legjobb akarata ellenére sem köthet házasságot szíve választottjával. Emberi tisztessége folytán azonban gondoskodik szegény sorból származott kedvese és házasságon kívül született Márton nevű fiú gyermekük jövőjéről. Márton tehetsége és szorgalma eredményeként felvirágoztatja az örökbe kapott birtokot. Praktikus életfelfogása, hatalmas fizikuma Toldi Miklósra emlékeztető hőssé avatja Mártont. A regény szerkezete, meseszövése és nyelvezete a szerzőre oly jellemző egyszerűségből fakad. A társadalmi feszültségek és kicsinyes intrikák ellenére is, a jó, az erkölcs, az emberi tisztesség győzedelmeskedik az élet fonákságai felett. Élvezetes, a mai divatos kísérletező, nyelvi és szerkezetbeli buktatókkal telített moderneskedő stílustól mentes, olvasmányos munkával ajándékozza meg olvasóit.

     Már ezért is köszönet illeti őt! További jó egészséget és alkotói munkát kívánunk Kulcsár Lajos írónak.

Miska János