Apák napján

Emlékezzünk ma az Édesapákra. Adózzunk a családot, a közösséget megõrzõ Apáknak soraink között és másutt.

Az Édesapa volt a család fenntartója, oltalmazója a történelem kezdete óta. De csupán a múlt század elsõ évtizedében indult egy mozgalom az Egyesült Államokban, mégpedig Victoriától nem is olyan messze, Spokane városában, amikor egy Sonora Smart nevû hölgy, édesapja iránti hálából szorgalmazta az Apák Napja hivatalos megünneplését. Az országos Apák Napját 1926-ban iktatta be az amerikai Kongresszus, majd Nixon elnök 1956-tól június harmadik vasárnapjára tette az alkalom állandósítását.

Magyarországon ennél is késõbb lépett életbe ez a tiszteletadó megnyilvánulás. Sok magyar édesapa, szerénységbõl még ma is azt vallja, hogy õ természetbõl fakadó szeretettel ragaszkodik családjához, mindent elkövet, hogy házastársának, gyermekeinek és hozzátartozóinak nyugodt életkörülményt, biztonságérzetet teremtsen. S ezért - mint mondja - nem tart igényt hivatalosan beiktatott ünnepre. Talán ennek a szerénységnek tulajdonítható, hogy mi az Édesapában a család fejét tiszteljük, példaképnek tekintjük, s követjük Õt jó tulajdonságaiban.

Szungyi László plébános feljegyezte volt a Hitélet címû lapban, hogy házszentelés alkalmával megkérdezett egy gyereket:

- Lajoska te, tudsz-e imádkozni?

A szülõk boldogan válaszoltak a lelkésznek, hogy tud ám! – Mondjad csak, Lajoska! – biztatták a megszeppent fiút.

A gyerek szerényen válaszolt: - Tudok, de csak Édesapám után.

Aztán elkezdte a Miatyánkot. Szépen elmondta az imát, de az apjáról le nem vette volna a tekintetét. Tõle merített önbizalmat, bátorságot. Édesanyja iránt tanúsított szeretete mellett, Édesapját tekintette példaképének.

A katolikus felekezetûek Szent József alakjához fûzik az Apa képzetét. Az Õ önzetlen példája teszi számunkra magasztossá az Apák Napját. A szorgalmas ácsmester valóban példamutató családapa volt. Kemény munkával, szeretettel biztosította családja számára a megélhetést, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot.

Sorainkban élõ Édesapák! Ti is nagy felelõsséget vállaltatok magatokra, amikor ebben az áldott jó befogadó Kanadában családalapításra vállalkoztatok; az új, számotokra idegen környezetben kitartó munkával meghitt, bensõséges, meleg otthont biztosítottatok gyermekeitek számára.

A Teremtõ egy Édesapát szánt minden gyermek részére, kinek szeretetébõl életünket kaptuk. S aki, az Édesanya önfeláldozó gondoskodásával együtt, felkészített bennünket az életre, s nem feledkezett meg rólunk sohasem. Abban a családban, melynek élén önzetlen és tökéletes férj és apa áll, béke, megértés, biztonságérzet, kölcsönös szeretet és szolidaritás honol.

Jelen tiszteletadásunk arra buzdít bennünket, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk az apáknak. Ne legyen ez a féktelen ajándékozás, költekezés ideje. Legyen inkább a hála elévülhetetlen napja. Becsüljük meg a családfõk méltóságát, állítsuk helyükre tekintélyüket. Apátlan társadalmak és családok, írta Szungyi lelkész, az emberiség vesztébe vezetnek.

Isten éltesse az Édesapákat!

Miska János
(2007. június)