Meglátogattuk az óhazát

Ez év elején egy növekvõ vágy merûlt fel bensõmben szülõhazámmal kapcsolatosan. Ez a vágy, ez a vonzalom nem az ott élõ rokonság felé irányult, hanem Magyarország fizikai fogalmához – városok, faluk, hegyek, völgyek, folyók, mezõk stb. - kapcsolódott és annak megismeréséhez. Az is felszínre került, hogy két-három hét tartózkodási idõ nem elégséges eme óhaj kivitelezéséhez. E gondolatokat megosztottam Ujfalusi Jóska barátommal is és megkérdeztem, hajlandó volna-e csatlakozni és megfelezni a költségeket. Így két hónapot - szeptember és október - töltöttünk Magyarországon, hogy körbe utazzuk az óhazát és meglátogassuk azokat a helyeket, tájakat melyet serdülõ korunkban szerettünk volna tapasztalni és megismerni.

Budapesten egyhálószobás összkomfortos lakást biztosítottunk két hónapra és autót béreltünk. E fõhadiszállásról kiindulva 4-6 napi kirándulásokat rendeztünk a szélrózsa minden irányába. Szobát béreltünk fõbb helyeken - Hévíz, Eger, Hajdúszoboszló - ahonnan meglátogattuk a környezõ termál fürdõket, kis községeket, nevezetességeket és gyönyörködtünk az õszbe menõ vidék tarka színeiben. Útba ejtettünk olyan helyeket is, mely pillanatnyi elhatározásnak volt az eredménye. Tokaj, Nagyvárad, Galya és Mátra Tetõ, Ópusztaszer például. De minden körút után visszatértünk Budapestre, ami bõséges alkalmat adott történelmi helyek, múzeumok, kiállitások megtekintésére és termál fürdõk látogatására.

Körutunk sikerét az is bizonyitja, hogy ötven nap alatt 5500 km-t tettünk bele kis kocsinkba. Egyéni alapon, a rokonok látogatására is sor került, de az idõtartam szabott volt. Felemelõ érzés volt számomra, hogy az 51-éves forradalmi megemlékezést Budapesten töltöttem (Jóska nyiregyházi rokonokat látogatott azon a héten). A kormányfõ által rendezett ceremónia az Operaházban, október 22-én este, csak meghívóval volt látogatható. A következõ nap számos helyen rendeztek gyûléseket, nagy tömeg részvételével. A Corvin elõtti gyûlésen én is résztvettem. Megható volt látni a zászlók sokaságát, ahogy lobogtak a házakon, ablakokban, a dunai hidakon, az utcai póznákon, az emberek kezében. Ötvenhat szelleme életben van és virul, ezt mondta nekem ez a látvány!

Délután kimentem Nagy Imre sírjához és felkerestem az Ötvenhatosok terét. Az utolsó hetet Pesten töltöttük. Találkoztunk Kovács Anikóval és a Blazkow házaspárral, akik több hónapos európai utazás után vakációjuk végsõ heteit töltötték a fõvárosban.

Annak ellenére, hogy jól éreztük magunkat, örömmel tértünk vissza Kanadába. Igaz az a közmondás: mindenütt jó, de a legjobb otthon!

Szamecz Tibor

Vissza az SZ.M.-Online oldalra