Megállni nem lehet: Pintér László

A kanadai magyar irodalom közép, s egyben legszámottevőbb nemzedékéhez tartozó, ma is alkotó fényében élő Pintér Lászlót, oly sok tehetséghez hasonlóan, a Dunántúl adta irodalmunknak. A hetvenes évébe lépő költőt az a mottó vezérli, hogy megállni nem lehet; megállni nem szabad, a lantot nem lehet letenni bármi körülmények között. Ennek az elhivatottságnak adózik legújabb, Megállni nem lehet c. verseskötetében is.

A zala megyei Vindornyalakon született 1937-ben, középparaszti ősi magyar családban, „ahol a termőföld barnára égeti eleven / bőrén a gondokat termő barázdákat...” Őt is a forradalom bukása sodorta Kanadába. Alsófokú iskoláit szülőfalujában és a keszthelyi középiskolában végezte, majd felvételt nyert a soproni erdőmérnöki főiskolára. Az UBC Sopron Tanszéken szerzett erdőmérnöki diplomát, és Brit Columbia különböző részein töltötte hivatását felelős beosztásokban.

Gyermekkorától kezdve naplót vezet. Versei diákévei óta jelentek meg újságokban, antológiákban. Életműnek is nevezhető Látomások a múltból című memoár- és versesgyűjteménye 2000-ben, majd újabb versei Megállni nem lehet című kötetében jelentek meg 2005-ben. Az előbbi, 560 oldalas kötet első részében naplója alapján készült pályafutását írja meg, az utóbbi, s terjedelmesebb részletben pedig az 50-es évektől írott versei évszámszerű összeállítását adja. Nyugalomba vonulása után Parksville városában telepedett le családjával, s a Nanaimoi Magyar Társaskör egyik vezető személyisége és lapunk munkatársa lett.

Írásai hűen tükrözik életútját. Versein keresztül nyomon lehet követni korunk történetét, a szegénységben, de szeretetben töltött gyermekkort, a háborús éveket, a megszállást, a forradalmat, a számkivetettségben elért példás eredményeit. Tárgyukat a család, a szülőfalu, a diákélet, a hazaszeretet, hitvese iránti őszinte szerelem, valamint politikai és társadalmi kérdések, a nevelés, s főleg erdőmérnöki hivatása és a vele járó esőerdő drámai világa teszik ki. Gyönyörű emléket állít szüleinek, az áldozatos és önzetlen édesanyának. ,,Látogatóban” c. versében apját szinte antropomorfikus méreteiben láttatja, kinek gondjai országos, arcának ráncai egy egész nemzetre kiható méreteket öltenek:

Arcodon az egész ország
gondjának ráncain csurogtak végig
zokogó lelked örömkönnyei;
s roggyanva, mintha válladon hordnád
ez ezer év minden büntetésit...

Erdészeti hivatása következtében nagy szerepet kap verseiben a természet, a kanadai növény és állatvilág, s Brit Columbia tartomány földrajzi leírása.

Vancouver-sziget Édenbe illő tájait, az esőerdők csodáját, az égnek meredező hegysziklákat, a derekukat meregető fenyőket az Isten is a költő tollára alkotta. Megénekelte ennek romantikáját Faludy György és számos európai költő, akik a természetben költői ihletést, szerelmet, romantikát látnak. Van azonban valami iszonyatos ebben a feneketlen vadonban, tele fizikai megpróbáltatással, életveszéllyel. Talán ezzel magyarázható, hogy Pintér természeti lírájában van némi feszélyezettség, hiányzik belőle az intim kapcsolat idealizálása. Mert másként tűnik a természet a luxuskocsi ablakán keresztül gyönyörködő turistának, és másként a kanadai erdőmunkásnak. Mint erdőfeltáró, László ,,bárány lélekkel,” rettegve járta a szörnyeteg vadont,

,,Félelmetes zajjal agyamra;
Minden zizzenés a bokrok tövén
A halálos vadja...” (Erdész hivatás).

Az óhazában élő kedveséhez, későbbi feleségéhez írott akkori vágyakozó, mai meghitt szerelmét kifejező versei külön tanulmányt érdemelnének. ,,Mint szoktál” (1965) című versében így ír leendő párjához:

Miért nem szólsz
tavasz csicsergő dallamán,
mint szoktál csak napokkal előbb?
Úgy várom, már úgy hallanám
A szavad, mely egyre szeretőbb
És gondos, mint anyám szava volt...

2004-ben pedig, ,,Marika” címűben így:

Hogy Te mennnyit érsz énnekem?
Megmondani nem is merem,
Vagy kifejezni sem tudom.
- Hogy Te lettél az életem
Egyszerűen ezt mondhatom.

A költőtárs, Veszely Ferenc ezt írja róla „Pintér László - mindnyájunk költője” c. esszéjében: ,,Pintér mindenkinek ír, a falujabelitől a menekültek széleskörű táborán át a tapasztalt, tanult emberekig. És ez a széles közönség örökké a felismerés örömteljes gyönyörével tudja olvasni ezeket a változatos témájú könyveket...”

Verstani és stilisztikai szempontból mentes a modern kísérletező törekvésektől. A hagyományos magyar versiskola szabályait követi lírában, leíró és hazafias versben, balladában és aforizmában. A Látomások a múltból c. kötet bevezetőjében, többek között ezt írtam róla: ,,Mérnöki precizitással szerkeszt, mértékletes, de kielégítő részletekkel mutat be országokat, városokat és azok lakóit. Olvasmányos stílusban jellemzi alakjait, verset és prózát pózolás nélkül ír. Életfelfogása szerint szigorúan ítél, magas követelményeket állít önmaga és társai elé, anélkül, hogy elvi moralizálásba lovallná magát...”

Műfordításait kétnyelvű gyűjteményében, My Heart Soars, Too / Szárnyal az én szívem is, 2006-ban adta közre. Megállni nem lehet, László! További jó munkát kívánunk.

Miska János

Vissza az SZ.M.-Online oldalra