LÁTOGATÁS A KULTÚRKÖZPONTBAN

Kedves barátaink felajánlották, hogy elvisznek bennünket a victoriai magyar közösség évi közgyűlésére. Ez a kis írás nem beszámoló a közgyűlésről, de leírása néhány élménynek, amelyek némelyike már egy ideje bennem élt az itteni magyarokkal való találkozás hatására, de a gyűlés alatt újabbak is keletkeztek és maradtak meg bennem. Úgy érzem, hogy érdemes másokkal is megosztani mindezt. Talán az olvasók, kisebb-nagyobb magyar közösségekben munkálkodva, hasznosítani is tudják a leírtakat.

Legelőször, az itt, Victoriában élő magyar közösség létszáma, összetétele és természetesen a földrajzi fekvése a "végvári szellemet" idézi fel, legalábbis azt, amit mi a végvári szellemnek gondolunk és hiszünk. Az átlagnál erősebb, jellemzőbb, egyszintűbb kapcsolatok, amelyek a közösség legtöbbjét közelebbről és melegebben is érintik.

A Kultúrközpont terme, kényelmesen tele volt. Sorokra kiterjedő vizsgálat nélkül nem lehetett megállapítani, hogy volt-e és mennyi üresen maradt szék. Nem sokat tévedhetek, ha a megjelentek számát 65-75 főre becsülöm. Úgy emlékszem, valamikor 115 fő körül hallottam említeni a tevékeny tagok számát. Azóta itt is sok minden változott. Az a tény, hogy annyian baráti, kedvesen kötekedő viszonyban is vannak egymással, - a minden felől hallatszó élcelődések, nevetgélések bizonyítéka szerint – csak elősegítik az itteni békés, barátságos szellem kialakulását és megtartását.

A közgyűlést 15 perccel a meghirdetett idő után nyitotta meg az elnök, Farkas Miklós. Az elnöki beszámoló, úgyszintén a különböző csoportvezetők jelentései rövidek, tárgyilagosak de, érezhetően minden szükséges részletre kiterjedőek voltak. Különösen Kováts Miklós pénztáros és Kövér Katalin, a rendezvények központi vezetőjének jelentése éreztette ezt, amikor nemcsak a jellemző számok, de a hozzáfűzött megjegyzések, magyarázatok és bírálatok biztosították a kívánt megértést és talán megszívlelést is. Csak az idei év első három hónapjára 11 rendezvényt hirdettek meg, amiből kettő irodalmi est volt, kettő filmvetités (az első dokumentum a recski táborról volt és a második Erkel: Bánk Bánja, márciusban jött), egy vacsora már volt, egy zenés est és vacsora még lesz, amire művészeket hazulról várnak és ezeken kívül a március 15-i ünnepély volt eddig kihangsúlyozva. Az év többi részének rendezvényeit úgy látszik később hirdetik meg.

Az eddigi rendezvények legtöbbje "teli ház" előtt zajlott le, mégis szükségesnek látták rámutatni, hogy a rendezvények függetlenül az okoktól (Anyák napja, Apák napja, Mikulás est, vagy karácsony) minden esetben a közösség, a teljes közösség részére szólnak, s nem a rendezvény nevében jelzettek meghívásáról van szó csupán. A megjegyzés érdekes formája mintha aggódást fejezett volna ki. Ha így lenne, se volna meglepő. Hiszen biztosítani a megfelelő látogatottságot mindig nehezebb, fárasztóbb lesz mindenütt. Sőt, több helyen már lehetetlen is.

Victoriában nem meglepetés, de tiszteletre méltó eredmény lenne, ha a jelenlegi tagok tevékeny zöme és a vezetőség a már Kanadában született és érdeklődő fiatalokkal együtt lefektetné a módját a munka nagy része átadásának. Beleértve a nyelv használatának kérdését is. Minden nemzedéknek szembe kell nézni, megkeresni és megtalálni a maga szerepét a múltból megörökölt rend átalakításában. Mi félrehúzódtunk eddig a külföldi élettel együtt járó származás - nyelv, nemzetiség – kérdéseinek megfogalmazásától. Talán az új nemzedék képes lesz gyakorlatban megtalálni azt a módot, ahogy az egymás utáni nemzedékeknek az itt élő magyar származásúak érdekét, jövőjét és magyarság egészét is szolgálni lehet. Micsoda nemzetszolgálat és tanító munka lenne ez az otthoniak számára is.

Úgy látszott, hogy a tagság nagy része támogatja azt a mozgalmat, amelyik a Szigeti Magyarság múltban nyomtatott példányait összegyűjtené, könyvbe kötve megőrizné a történelem számára. Mások a jelenlegi "online" formát a mai kor vívmányának nézve, az előbbit szükségtelennek vélik. A döntés és az anyagi segítség a vezetőségtől függ. Nem volt kétséges, hogy Miska János, a jelenlegi szerkesztője az "online" kiadásnak és többen is (Csorba Imre, Ötvös Imre) a múlt számok könyvalakban való megőrzése mellett vannak. Jessen Haini könyvtáros jelentéséből kiderült, hogy itt is ugyanazok a nehézségek mint mindenütt, ahol a könyvtár nem tarthat rendszeres időt a könyvek cserélésére. Fias György "Website" szakértő jelentése után Miska János szerkesztő számolt be a Szigeti Magyarsággal kapcsolatos kérdésekről, míg Csorba Imre a vetítendő filmekről adott jelentést.

Egy igen kedves jelenetnek volt a közgyűlés végül is tanúja. Vlaszaty Edmond napirenden kívül javasolta a Fias házaspár dísztagságát. A tagság egyetértése a javaslattal nyilvánvaló volt. A Himnusz eléneklésével az ülés fél hat körül véget ért és a gazdagon megrakott asztalok körül megindult a kötetlen beszélgetés, falatozása a különféle sós és édes süteményeknek, amelyek mint mindig az asszonyok ajándékai voltak. Ezek elfogyasztása sem tartott addig, mint a közgyűlés.

Bácsalmási István

Vissza az SZ.M.-Online oldalra