|
 |
|
Island Hungarians -
Newsletter - Online Version |
2009.
május-június - May-June, 2009 |
A KANADAI EGÉSZSÉGÜGY ÚTTÖRŐI
Ígéretesnek indul ez évben is a
tavasz a Szigetvárosban. Visszafelé számlálva az eseményeket,
április 4-én jól sikerült Nagy János és Mária 50 éves
házassági évfordulója. A magyar kultúrközpontban összegyűlt
rokonok és barátok sokasága ünnepelte a népszerű házaspárt
aranylakodalmuk alkalmából. Előtte való vasárnap pedig a
Fias-kultúrcsoport sikeresen vendégszerepelt Nanaimoban. A
Harbour City lelkes magyarjai vastapssal jutalmazták a
szilveszteri ünnepségnek is megfelelő színes műsort.
Hasonló sikerrel zajlott le nemzeti ünnepségünk is. Voltak
szavalatok, Kossuth-dalok, szép ünnepi megemlékezések. A
nemzeti ünnepségre meghívást kapott egyik tagunk Nanaimoba,
mint ünnepi szónok. Izgalommal várták a vendégek az előadót,
aki nagy hóviharban érkezett meg, a gyakorlott kocsivezetőt
is próbára tevő Malahat hegyeken át. Annál kedvesebb
fogadtatásban részesült a gyönyörűen feldíszített és gazdag
műsort nyújtó Magyar Házban.
Februárban pedig a helyi Douglas Magazine szerkesztősége
rendezett műsort a korábban meghirdetett pályázat
eredményei kihirdetésére és a jutalmak átadására. Magyar
részről is nagy érdeklődés kísérte az előkelő Grand Pacific
Hotelben megrendezett eseményt, mert a kitüntetettek között
a fajtánkat érintő intézmény is szerepelt.
Az említett magazin pályázatot hirdetett helyi ipari és
kereskedelmi vállalatok, valamint nevelésügyi intézetek
részére, újdonságos alkotásaik/elveik bemutatására. Közel
ötven pályázó vett részt a vetélkedésen. Volt köztük
divattervező és ruha-készítő kisüzem; volt kávéforgalmazó
üzleti vállalat, elektronikus kompresszorokat gyártó üzem és
organikus cefretermelő cég. De volt egy három évvel ezelőtt
alapított egészségügyi főiskola is, mely a tíz pályázati
nyertesek között is szerepelt. Büszkeség járta át a helyi
magyarság szívét, amikor kitudódott, hogy a kitüntetettek
között a Pacific Rim College alapító dékánja, dr. Benedek
Viktor is ott volt.
Benedek Viktor Beregszász környékén született protestáns
családban. Az ünnepség végén elbeszélgettünk dr. Benedekkel,
s elmondta, hogy a református lelkész-feleség nagymama által
betanított imádságot olykor még ma is elismétli, ha
lefekvéskor nem jön álom a szemére: Református magyar vagyok
/ Amíg élek az maradok. / Megígérem, megfogadom / Hogy
hitemet holtig tartom. Ámen! Orvosi tanulmányait a
Szovjetunióban kezdte, és Szegeden fejezte be 1982-ben.
Szögedében végezte otthoni öt éves pályafutását is, mint
gyerekgyógyász, mint plasztikai sebész és családi orvos.
A hazai pályafutására így emlékezik:
- Általában kellemes emlékeim vannak a magyarországi
prakszisommal kapcsolatban – mondja. – Szerettek a betegeim,
anyagiakban sem volt hiányunk. De az akkori elfogult
politikai rendszer megnehezítette az életünket. Kezdetben
azt hitték rólam, hogy “szovjet állampolgár” létemre egyből
belépek a pártba. Miután erre nem voltam hajlandó, mindent
elkövettek, hogy megkeserítsék az életemet. Tűrtünk, amíg
lehetett. Amikor azonban még az orvosi ügyeletes telefonomat
is megvonták, elhatároztuk a feleségemmel, hogy elhagyjuk az
országot. Elfogadtam egy meghívást egy Ausztriában rendezett
orvosi konferenciára. Becsomagoltunk, s három gyerekkel
útnak indultunk - a hontalanság felé. Tizennégy hónapi
menekülttábori élet után beutazást nyertünk Kanadába.
Winnipegen töltöttünk két és fél évet.
Kanadában különböző egészségi ügyekkel kapcsolatos
beosztásban, öregségi otthonokban dolgozott. Irányított egy
79-ágyas öregek otthonát, volt nyugdíjasok otthonának
tulajdonosa. Szakiskolákban tanított anatómiát, élettant,
pathológiát, biokémiát, sebészeti, belgyógyászati,
gyógyszertani tárgyakat. Miután elvégezte Vancouverben a
tanárképző szakot, hivatásbeli nevelőknek is nyújtott
továbbképzést pályájukon.
- Én az orvostudományt oroszul, ukránul, magyarul, latinul,
görögül tanultam - folytatja. – Kezdetben nehézséget
jelentett e tudomány angol nyelvre való átültetése. De
szorgalmas magánképzés útján sikerült legyűrnöm a kezdeti
nehézségeket, s nem okoztak különös gondot a nyelvi
problémák.
- Mi adta a gondolatot a Pacific Rim College megalapítására?
- Részben az édesapám példája, aki a gyógymasszázs,
akupunktúra és gyógypedagógia „nagymestere” volt. De főleg
az orvosi tudományokban tapasztalt hiányosságok létezése.
Gyakorlatom folyamán rájöttem, hogy Kanadában nem létezik,
vagy nagyon gyerek cipőben jár a természetgyógyászati
kiképzés, hogy annak praktikumáról ne is szóljak.
Szükségesnek láttam egy olyan főiskola megalapítását, amely
a gyógyszeri kihatások veszélye nélküli, természeti
gyógykezelést alkalmazza.
- Másrészt pedig a kanadai egészségügyi oktatási módszerek
hiányossága is ösztökélt egy főiskola létrehozására.
Kanadában a hagyományos orvosi kiképzés a betegségre és
gyógykezelésre, és nem az egészségre, a betegség
megelőzésére irányul. Ez a módszer túlzottan egyoldalú, s
ezért nem egészen kielégítő. Ebben meggyőzött egy hajdani
növendékem is, aki Ph.D. fokozatot szerzett az
orvostudományban. Ketten eldöntöttük, hogy egy olyan iskolát
alapítunk, amelyben a tudásszint javítását nem befolyásolják
kompromittáló körülmények.
Évekbe került, miután a bürokrácia buktatóit túlélve,
megkapták az engedélyt a főiskola létrehozására. A részletes
tanterv elfogadtatása után 2006 szeptemberében megnyílt a
Pacific Rim College, Victoria szívében, a Park Square
komplexusban. Ma ez az egyedüli természetgyógyászati
főiskola Kanadában, melynek szakképzett tantestülete kilenc
tantárgyból nyújt választási lehetőséget a növendékeknek,
egyéves kurzustól ötéves doktorátusi végzettségig.
- Milyennek tűnik a kanadai egészségügyi rendszer?
- Nem a legjobbnak. Azt meg kell mondanom, hogy az orvosok,
s általában az egészségügyi alkalmazottak jól képzettek a
hagyományos orvoslásban. Ezt el is várják tőlük az
adófizetők, hiszen a nemzeti összjövedelem 49 százalékát
emészti fel az egészségvédelem! De sok a panasz. Kevés az
orvos, az ápolói személyzet, túl drágák a gyógyszerek, s
aggodalmat jelentenek azok valódi, vagy elképzelt
mellékhatásai is. Az orvosi szövetség a saját érdekeit védi
foggal-körömmel. Bár nagyon is érezhető a végzett gyógyászok
alacsony száma (Brit Columbiában évente csupán 50
orvostanhallgató végez!), a szövetség megvonja a külföldről
érkezett, hosszú gyakorlattal rendelkező orvosok
praktizálási lehetőségét. Ezzel gyarapítja a ,,belterjes
szaporulat” negatívumait is. Az Egyesült Államok, de más
országok is, felszívják a Kanadában nagy költségek árán
képzett élvonalbeli orvosokat.
- Másik probléma pedig az, mint említettem, hogy Kanadában a
gyógykezelésen van a hangsúly, ami rendkívül költséges és
nem kielégítő módszer. Számos más országban a betegség
megelőzését és az egészség megóvását helyezik előtérbe, ami
humánusabb és gazdaságosabb eljárásnak bizonyul. Ha majd
Kanadában is előtérbe kerül ez az eljárás, akkor lesz igazán
nagy fontossága a Pacific Rim College-hez hasonló
főiskoláknak.
- Mondjál valamit a családodról.
- Erről elfogultság nélkül nem is szólhatok – válaszol. –
Csodálatos szerető, buzdító családdal áldott meg az ég.
Magyarországi feleségemmel, Ildikóval Beregszászon
ismerkedtünk meg. Hét és fél évi levelezés után házasságot
kötöttünk, s ennek eredményeként költöztem át Magyarországra.
Három fiúgyermekünk van. Rafael 30 éves, edmontoni
barátnőjével a PRC-n végzett, a kínai hagyományos orvoslást
választotta specialitásul. Itt élnek a városban. Adrián 28
éves, magyarországi feleségével szintén Victoriában él. A
victoriai egyetemen pszichológiai képzettséget szerzett.
Japánban, Ausztriában és Magyarországon angol nyelvet
tanított. Ma japán vállalatnál továbbra is angolt tanít.
Mario fiúnk 26 éves, üzlete van, számítógépes
rendszereket tervez. Nevéhez fûződik a 2010-es téli
olimpiász üzleti számítógépes programjának kidolgozása.
Mindhárom ismeri a magyar történelmet, ír, olvas, jól beszél
magyarul.
A Douglas Magazine szerkesztői abban a tudatban ítélték oda
a PRC, és látnoki nevelőinek a kitüntető díjat, mert
növendékeiket, s rajtuk keresztül az egész társadalmat
egészséges életmódra, egészséges táplálkozásra, a betegségek
megelőzésére nevelik.
- A bírálóbizottság bennük látja a holistic medicine
zászlóvivőit - mondták.
- A fõiskolánk máris dicséretes eredményeket tud felmutatni.
Zanzibárban, Sri Lankában fiókintézetünk van, ahol több
hónapos nevelési és gyakorlati lehetőséget nyújtunk a
növendékeknek. A PRC szervezi a Pán-Afrikai-Programot, mely
Ugandában, Tanzaniában és Kenyában képez gyógyászokat.
Hasonló intézetek ügyében tárgyalásokat folytatunk Kínával
és Kenyával is. A főiskola növendékeink száma a világ minden
részéről egyre növekszik, tanári karunk fokozott
lelkesedéssel végzi munkáját. Előttünk a jövő.
Sok sikert kívánunk az ország legifjabb főiskolájának és
nevelőinek!
Miska János
Vissza az SZ.M.-Online oldalra |