|
 |
|
Island Hungarians -
Newsletter - Online Version |
2008.
július-augusztus - July-August, 2008 |
PELVAY MÁRIA ELÕADÁSA PETÕFI SÁNDORRÓL
A victoriai
Irodalombarátok Köre június 18-án tartotta a 2007/08-as évad
utolsó előadását a nyári szünet megkezdése elõtt.
Az előadó Pelvay Mária volt, aki igen értékes, szemléltető
előadást tartott legnagyobb költõnkről, Petőfi Sándorról.
Bárhol és bármikor, ha szó esik a magyar irodalomról,
azonnal Petőfi Sándor jut eszünkbe és költõnk a magyar
tudatban egyértelmû mindazzal, amit lírának, amit
költészetnek nevezünk. Ő az a költõ, akinek képe
legerősebben él bennünk, akit nem kell a feledésből kiásnunk
és zsenialitását bizonyítja, hogy versei a mai napig is
megõrizték varázsukat, költészete soha nem válik
időtlenszerûvé.
Tény, hogy manapság Petőfi Sándor nevét legtöbbször az
1848-as szabadságharccal kapcsolatos események során
említjük fel és Pelvay Marika célja volt, hogy Petőfi
Sándornak ne a politikai szereplését domborítsa ki, hanem
mint a magyar irodalom egyik legnagyobb lírikusát mutassa
be.
Kétségtelen, hogy Petőfi fellépése döntõ fordulat a magyar
irodalomban. Valami olyat hozott, ami az előzményekből nem
következett, ami szakítás a múlttal, amit az
irodalomtörténet lírai realizmusnak szokott nevezni. Petőfi
tette a magyar nyelvet teljesen egyenrangúvá a nyugati
nyelvekkel. Az angol Byron és a német Heine példát mutattak
és bátorítást adtak, hogy lehetséges a költészetben a
közvetlen, az egyszerû önkifejezés, amelyhez Petőfi
mesterien értett és költeményeiben indirekt módon
fellelhetjük a tiltakozást az úri, nemesi költészet merev
szabálytana és konvenciói ellen.
Pelvay Marika, költőnk kalandos, romantikus életútját
párhuzamosan illusztrálta az odaillő versekkel, amelyeket az
irodalombarátok körének tagjai szavaltak el.
Petőfi irodalmi szegénylegény volt a nemesi, feudális
Magyarországon, sok viszontagság, éhezés, megalázás jutott
számára és költészetében nincs törés a mindennapi élet
eseményei és annak költői feldolgozása között. Ezért is vált
annyira népszerûvé és zárta szívébe a nép. Gondolatai, a mi
gondolataink is, végtelenül emberi, - megy hazafelé a
szekéren és azon gondolkodik, hogyan köszöntse édesanyját...
az élmény olyan egyszerû és ebben áll Petőfi megdöbbentő
mûvészete, hogy az ilyen közös, egyszerû emberi eseményeket,
egy egy rövid sorral, egy képpel, az egészet költemény
formájában fel tudja lendíteni a mûvészet magasabb síkjaiba.
Gratulálunk Pelvay Marika sikeres és ügyesen összeállított
tanulmányához és köszönjük a közremûködõ tagoknak a szép
szavalatokat.
Hazai Gábor
Kattintson ide - egyszerûsített, nyomtatható változat, képek nélkül - PDF forma
Vissza az SZ.M.-Online oldalra |