Hosszú évek kemény és kitartó igyekezete eredményeként jutottam el ehhez a ponthoz.

Az elõzmények

   1932. január 20-án születtem Nyírbélteken, középparaszti családban. Édesapám, Miska Mihály, köztiszteletnek örvendõ ember volt,  a hajdani Független Kisgazdapárt helyi elnöke, s a görögkatolikus egyház fõgondnoka. Földmûvelés mellett szatócsüzletet tartott. Édesanyám, született Kovács Terézia, öt gyermeket szült, négyet felnevelt, s apánkat minden munkában támogatta a család nevelése ügyében. Alsófokú tanulmányaimat szülõfalumban, középiskolát a hajdúböszörményi Bocskai István Állami Gimnáziumban végeztem. 1953-ban felvételt nyertem a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol három évet sikeresen befejeztem újságíró és irodalom szakon. A másod évtõl kezdve éltanuló voltam, s az életet és a tanulást komolyan vevõ természetem következtében, kineveztek csoportvezetõnek. Negyedéves voltam, amikor az októberi forradalom kitört. Az eseményekben, kollégáimhoz hasonlóan, részt vettem. Szemináriumokon, ifjúsági taggyûléseken egyre hevesebben bíráltuk a fennálló rendszer politikai tévedéseit, az erõszakos iparosítást, a kegyetlen termelõszövetkezeti tagosítást (ez utóbbi Szabolcs-Szatmár megyében horribilis méreteket öltött), s fõleg az elképesztõ osztályharc szítását.

   Engem személy szerint érintett az ország közügyeinek alakulása. Lévén a várva-várt új nemzedék tagja, az állam minden kedvezményt megadott nekem. Középiskolai tanulmányaimat díjmentesen végezhettem. Kényelmes diákszállóban éltem, viszonylag jó ellátásban részesültem, száz hozzám hasonló társammal együtt. További kedvezményekben részesültem az egyetemen is. Jó tanulmányi eredményem révén magas ösztöndíjat kaptam. Ezért hálás voltam, és vagyok ma is, a hazámnak. A csalódás csupán akkor kezdõdött, amikor a kollokviumok végén az ember hazautazott, s belekóstolt a mérhetetlen nyomorúságba, amibe a rendszer a szüleinket, rokonainkat, a falu egész lakosságát degradálta. A helyi hatóság mindent elkövetett, hogy apámat, a falu vezérkaszását megtörje. Tudták jól, ha õ belép a termelõszövetkezetbe, sokan követik majd a példáját. Adottságain messze túlmenõen megadóztatták, gazdaságilag tönkretették. Miután nem volt más kiút, az õt követõ rokonokkal, szomszédokkal megalakították a helyi termelõszövetkezetet. Ez elõbb elég jól indult, mert általában egyívású kis- és középparasztokból jött létre. Volt azonban egy másik csoport is, amely fõleg dologkerülõkbõl, vagy hozzá nemértõkbõl verõdött össze. Hogy a kettõ kiegyenlítse egymást, erõszakkal összeolvasztották a jót a rosszal. Attól kezdve megindult a torzsalkodás, a gazdasági romlás. A munkaegység filléreket sem ért.

   Kiábrándultan tért az ember vissza az egyetemre, nem fogta a tanulás. Szemináriumokon, DISZ taggyûléseken, mint mondom, baloldali elhajlással, politikai túlkapásokkal illettük a rendszert. Részt vettem a Rajk-temetésen, a kelet-német, a lengyel-magyar barátságot követelõ felvonulásokon. Ott voltam a Mûszaki Egyetemen, amikor a forradalmi pontokat megfogalmazták. Lelkesen fogadtuk a szegedi egyetemisták radikális követeléseit. Október 23-án, kora hajnalban, öt társammal gyalog mentünk a Ménesi úti Eötvös Kollégiumból a Székesfehérvári úton levõ Április 4-i Gépgyárba. El akartuk mondani a munkásoknak, hogy a délutánra tervezett felvonulásunkkal nem akarjuk kiragadni a hatalmat a munkásosztály kezébõl. A portásnál tovább nem jutottunk, nem engedtek be bennünket.

   A délutáni felvonulás az egyetemünk elõtti téren, a Petõfi szobornál kezdõdött. Akkor még gondolni sem lehetett arra, hogy az egyszerûnek vélt felvonulás pár órával késõbb átcsap politikai tüntetésbe, késõbb, a Rádió épülete elõtt forradalomba, a hajnali órákban pedig, az orosz tankok megjelenésével, függetlenségi háborúba. Aggodalmas szívvel vonultunk ki az épületbõl. A karzaton gyülekezõ személyzet tapssal övezett bennünket, ezt skandálva:

   - Él-je-nek a di-á-kok! Él-je-nek a di-á-kok!  

  Lelkesítésük bátorságot nyújtott nekünk.

   A szobornál beszédek hangzottak el, majd énekszóval, lengyel-magyar barátságot, s más jelszavakat skandálva, haladtunk végig az utcán. Feledhetetlen volt a Bem katonatiszti iskola ablakaiból lelkesen integetõ növendékek látása. A lakóházak ablakaiban megjelentek a magyar zászlók. Némelyik lobogó közepén lyuk volt. Hangulatunk, a felvonuló tömeg növekedésével egyenes arányban nõtt. Még ma is felpezsdül a vérem, ha néha újra éneklem magyarul keveset értõ feleségemnek a feledhetetlen dalt, amelyet nem egészen erre a forradalmi tüntetésre komponáltak:

   Dó-zsa né-pe vár re-ád a várt ju-ta-lom

  Hit-vány nép-ség meg nem ál-lít már uta-don...

Forradalomból függetlenségi háborúba

   A  Parlament épülete elõtt már óriási tömeg fogadott bennünket. Alkonyodott, az erkélyen lelkes hazafiak jelentkeztek, üdvözölték, buzdították a tömeget, szavalatok hangzottak el, bejelentések Nagy Imre útban létérõl. Boldogító érzéssel töltöttek el bennünket Imre bácsi szavai, kivéve az elsõ, Elvtársak! megszólítást. A tömeg visszafelelt: Nem vagyunk elvtársak!

   Éjfélig tartózkodtunk a Parlament elõtt, majd híre jött, hogy a Rádiónál fegyvertûz fogadta a tüntetõket. Irányt vettünk a Bródy Sándor utca felé. Lövések hangzottak, toroktüzek villogtak a Rádió ablakaiból. Az utcák, a járdák tele voltak hangos jelszavakat kiabáló tömeggel. Ekkor már olyan követelések is elhangzottak, hogy ruszkik haza! Uránércet nem adunk... Legnagyobb ámulatunkra, fiatal munkások ugráltak le egy berobogó teherkocsiról. Csepelrõl jöttek, fegyverrel a kezükben! Állást foglaltak az épületet övezõ vaskerítés mellett, hason fekve, fegyverük csövét a fél méternyi magasságú kõfalra helyezve. Én nyári katonai kiképzéseken vettem részt Békéscsabán majd Nyíregyházán. Éleslövészeti gyakorlatokon éllövészi, majd mesterlövészi eredményt értem el gitárnak nevezett géppisztollyal, golyószóróval, és puskával. Itt a Rádiónál, fiatal fiú célozgatott az elsötétített épületre. Látszott rajta, hogy gyakorlatlan. Leguggoltam melléje, magyaráztam hogyan kell tölteni, célozni, s hogyan kell a fegyvert hatásosan elsütni.

   - Tartsd vissza a lélegzeted a lövés pillanatában! - tanácsoltam. - Óvatosan húzzad hátra a ravaszt...

   Hajnali kettõ körül befutottak a szovjet tankok Székesfehérvár felõl. Állást foglaltak a Gellért szálló körül, a Kálvin téren, a Rádió épülete körül, a Móricz Zsigmond körtéren, és másutt. Ekkor hajlott át a forradalom két szocialista ország közötti háborúba. Hajnalban, az Erzsébet hídon át, végig a Bartók Béla úton, szemben a tankok fülsiketítõ csattogásával, egyedül haza gyalogoltam a diákszállóba.

   Részt vettem a további tüntetéseken is. Csütörtökön, 26-án, a Parlament elé vonultunk, a hozzánk átállt, vagy tanácstalanságból nem ellenkezõ szovjet tankok kíséretében. A csodával határos módon maradtam életben. Az egyik évfolyamtársammal, aki a Színmûvészeti Fõiskoláról iratkozott át hozzánk, az elsõ harckocsi mögött meneteltünk. De a barátom nem bírta a kipufogó füstöt, s lementünk a járdára. A helyünket elfoglalók, amikor elérték a Parlamentet körülvevõ teret, az ÁVO sortüzet nyitott a békés tüntetõkre, borzalmas pusztítást végezve. Rémítõ volt a sikoltozás, menekülés, a mérhetetlen káosz. Mi egy pince gádorba vetettük magunkat. Csodálattal tölt el ma is az odaérkezõ vöröskeresztes mentõk bátorsága, amint a csatamezõhöz hasonló téren a sebesülteket mentették, a holtakat szedték fel.

   A forradalmi kormány megalakulása után felfegyverzett egyetemista csoportok indultak útnak a megyei székhelyekre, hogy segítsenek az adminisztrációs átszervezésben. Én néhány társammal Nyíregyházára kértem magam, részben mert ebben a városban töltöttem az 1955-56-os újságírói gyakorlóévet. Emlékezetes esztendõ volt. Ekkor már a fõvárosi eszmék szele eljutott vidékre is. A Szabolcs-Szatmár Megyei Néplap megtelt a társadalmi állapotokat feltáró írásaimmal. Két hónap után kineveztek az ifjúsági melléklet szerkesztõjéül. Írtam benne az ifjúság kilátástalan helyzetérõl, az erkölcsi élet hanyatlásáról, házassági problémákról, hitvestársi hûtlenségekrõl. Egyik riportom a helyi tanítóképzõsök ballagásáról szólt. Szomorú ünnepség volt, a végzõs növendékek fele nem tudott hivatásában elhelyezkedni. Nagy visszhangot keltett az írás megyeszerte. Sipkay Barna tördelõszerkesztõ vonakodott a közlésétõl.

    - Ha Pipi ezt meglátja, kiveri a huppot – mondta aggódva. - Szabolcs István fõszerkesztõt becézték Pipinek, mert egy baromfi vállalattól került a lap élére. Úgy is történt. Reggel behívott az irodájába, elõtte kiterítve a lap, riportom hatalmas betûkkel szedve- Szomorú ballagás címmel.  Megdorgált az írás demoralizáló hangjáért.

    - De így történt – szabadkoztam. – A mi ballagásunk egészen más volt. Minket tárt karokkal vártak az egyetemeken, a hivatalokban, mindenütt. Ezek a fiatalok meg...

    - Nem érdekel. Egyáltalán nem érdekel. – vágott közbe, szipogott. Állandó allergiája volt. – Te engem is bajba keversz. Ha Varga elvtárs ezt meglátja... – Varga elvtárs volt a megyei pártbizottság titkára. Mindenki remegett még a neve hallatától is.

    Másnap szerencsére a fõvárosba utazott értekezletre. Én meg vidéki útra mentem, nehogy Varga elvtárs benn találjon. Két nap múlva hazaérkezett a fõszerkesztõ. Kerültem még a táját is. Elsõnek benyitott a szobába, ahol hárman dolgoztunk. Szipogott egyet-kettõt.

   - Nem is olyan  rossz a ballagási riportod! – mondta engesztelõen. – Sajnos, nehéz a végzõsöknek elhelyezkedniök.

   Ebédidõben dicsekszem a társaknak, hogy Szabolcs Pista megszerette a riportot.

   A sofõrünk, akivel együtt utazott a fõvárosba, rám nézett.

   - Szerette a fenét! – legyintett. - Útközben hallottuk a riportodat a Kossuth rádión. A hét legjobb írásaként sugározták.

   Rovatvezetõi állást ajánlott fel nekem a szerkesztõbizottság, ha félbe szakítom a tanulmányaimat s maradok. Már itt Kanadában kaptam levelet Páll Géza barátomtól, abban írta, hogy az ifjúsági mellékletnek köszönhetõen, az elõfizetõk száma négyezerrel megnövekedett az ottlétem alatt. Most fegyverrel a kézben láttak újra. Érdeklõdtek a dolgok alakulása iránt. Az idõsebbjei, Asztalos Bálint, ZajtaiTóni bácsi, Soltész István óvatosságra buzdítottak bennünket.

   Megérkezésünk délutánján részt vettünk a forradalmi bizottság gyûlésén. Éppen ott volt a debreceni egyetemrõl Székelyhidi Ágoston, hajdani böszörményi évfolyamtársam is. Õ börtönbüntetést szenvedett a forradalomban való részvétele miatt. Este a volt Magyar Dolgozók Pártja újjáalakuló gyûlésére is elmentünk, s felszólaltunk. Én arról beszéltem, hogy ha ez a párt meg akarja nyerni a lakosság bizalmát, teljesen át kell alakulnia, emberséges szellemben kell cselekednie.

   A megyei tanács vendégszobáiban szállásoltak el bennünket. Szorongatott hangulat uralkodott a környéken. A szovjet harckocsik a városon keresztül özönlöttek be az országba. Másnap, november 4-e hajnalán kinéztem az ablakon. Az épület bejárata elõtt harckocsi parkolt. Kopogtam a kollégáim ajtaján, s a hátsó kijáraton át menekültünk. Egy munkás busszal sikerült hazajutnom. A szüleim és testvéreim nagy örömére, akik semmit nem hallottak rólunk a felkelés ideje alatt. Az idõsebb öcsém, Antal is Pesten élt, formázó volt a Gábor Áronban. Vele a harcok alatt is naponta találkoztunk. De amikor Nyíregyházára utaztunk, nem volt idõm tudatni vele távozásomat. Szegény fiú, mint késõbb mesélte, azt hitte, hogy elestem a harcokban, vagy nyugatra menekültem. Anti élelmet osztott ki a háztömb lakóinak, ahol albérletben lakott, s a forradalom leverése után nyugatra távozott, az esetleges megtorlás elõl.

   Nagyon közel álltam az öcsémhez. Részben miatta való aggodalmamban adtam fejem hazám elhagyására. A falunkban a fiatalok körém csoportosultak. Énekkart alakítottam, színdarabot tanultunk, fõleg azért, hogy valami lefoglalja õket. A tanácsházán tartott, késõ estébe elhúzódó póbákat nem szívesen vette a helyi vezetõség, de a rendõrség sem. Nem is lett a karácsonyi mûsorból semmi. Átüzent Román Mihály tanácselnök, aki távoli nagybátyám is volt, hogy tûnjek el hazulról pár napra, mert irántam tudakozódva jönnek ki a megyétõl.

Bújt az üldözött

   Nem volt más hátra, mint a menekülés. A döntés pillanatában mintha leesett volna egy nagy kõ a szívemrõl.

   Voltak álmatlan éjszakáim azelõtt is. Az életrajzomban például elhallgattam azt a tényt, hogy az anyai nagyapám amerikás volt, kulák listára kerültek s gyakori zaklatásban volt részük. Elhallgattam a szüleim szatócs üzletét is. Egy ilyen érzékeny pályán, mint az újságírói is, az ilyen kihagyások elõbb-utóbb napvilágra kerülve, végzetes küvetkezménnyel jártak volna.

   Még aznap délután Kurucz Miklós és Opre Mihály társaimmal búcsút vettünk szüleinktõl, rokonainktól. Anyám két szál kolbászt, pár szelet rozs kenyeret tett az aktatáskámba. A Károly öcsém egyre kérlelt, hadd jöhessen velünk. Szomorúan néztem sápadt arcába. Alig volt 17 éves. A határt már lezárták, rossz hírek terjedtek a menekültek megtorlásával kapcsolatban. Elfogták õket, sokakra rálõttek. Nem mertem kockáztatni az õ életét is.

   - Maradjál itthon – biztattam. - Ne hagyjuk a szüleinket teljesen magukra.

   Talán jobb is, hogy maradt. Karcsi tehetségével, igyekezetével Amerikát csinált magának otthon.

   Miklós tíz évvel idõsebb volt nálunk, elvált ember, fiatal asszonyt, tíz éves fiú gyerekkel hagyott maga után. Az õ szülei is kulák listán voltak. Opre Mihály katona volt, a szénbányában töltötte szolgálatát. A szüleim némi megkönnyebbüléssel fogadták döntésemet. Nem örültek pályaválasztásomnak, az újságírást komolytalan foglalkozásnak tartották. Elsõ számkivetett éveimben kissé nehezteltem is rájuk, hogy talán szabadulni akartak tõlem. Évekkel utána ébredtem csak rá, hogy féltettek szókimondó természetem miatt, óvni akartak az övékhez hasonló csalódásoktól, az idegen megszállásoktól, a bukott háborúktól, forradalmaktól, rekvirálóktól, tagosítóktól. Egyedül Kovács nagyapám sírt hangosan, kinek kedvenc unokája voltam, s aki hét éven át belekóstolt az amerikai New Jerseyben a számkivetettség kenyerébe.

   - Jajj, jajj – sóhajtozott. – Hát pont neked kell elmenned?!

   Fásultan vonultunk át a falun, a Bátori utcán végig. Istenhozzádot integettünk az úton elhaladóknak, a kapuk mögül nézelõdõ falusiaknak. A kis Zsuzsi vonat ablakából kinézve, a földre ereszkedõ szûrke ködön keresztül szemléltem az elmaradó szülõfalumat, ami – mostanság érzem igazán! – a szépet, a jót, a biztonságtudatot jelentette számomra; a lelküket is odaadó nevelõket, lelkészeket, kedves téli estézõket, a hangosan dübögõ csizmájukról, fejkendõjükrõl a havat leverõ látogatókat, az epikus méreteket öltõ elbeszéléseket, a nekem nagy jövõt remélõ-jósoló prófétálásokat.

   Elszomorító látványt nyújtott a romokban heverõ, az alig pár hónappal azelõtti gyönyörû Budapest.

   A Déli pályaudvaron töltöttük az éjszakát. Karszalagos, bõrkabátos-pufajkás járõrök jöttek, géppisztollyal átalvetve a vállukon, igazoltattak bennünket egyre másra. Hozzám barátságosan szóltak, elhitték a mesét, most jövök vissza, hogy részt vegyek a város újjáépítésében. Ott húzódott a sarokban egy megtépázott tisztiiskolás növendék. Õt minden csoport kivitte, s felborzolt hajjal, az arcáról a vért törölgetve tért vissza. Volt ott egy bulgár ember is, tört nyelven fennhangon szidta a zsarnoki rendszert, s egyre hajtogatta, hogy el is megy innen. Az egyik bõrkabátos lehordta mindennek, hogy az ország befogadta õt, otthont adott neki, jól megtollasodott nálunk, s most ez a köszönet. A végén kivezényelték az éjszakába, s nem jött vissza. Félelmetes éjszaka volt.

   A vonaton elfogott az aggodalom. Minden útiterv nélkül indultunk el a román határ mellõl. Hová is megyünk, hová visz bennünket ez a vonat, hol kell leszállnunk? Velünk szemben ült két sudár fiatalember, mint megtudtuk, testvérek voltak Budapestrõl.

   - Ti is mentek? – kérdeztem suttogva.

   Bólintottak.

   - Ismeritek az utat?

   Ismerték. Ez volt a második próbálkozásuk. Elõbb elkapták õket. Most már tudják, hol kell leszállni. Nem szabad Hegyeshalomig menni, ott mint a vércsék lecsapnak a leszállókra.

   - Hol kell leszállni?

   - Lébénynél.

   - Csatlakozhatunk hozzátok?

   - Igen.

   Lébénynél, rajtunk kívûl senki más le nem szállt a tömött vonatról. Szép község Lébény. Széles utcák, rendezett porták mindenütt. A falu közepén a hatalmas román stílusú, középkori templom még ma is elevenen él az emlékezetemben. Meg is álltunk elõtte egy percre. Az utcai homlokzatát hatalmas félkörû fõkapú díszíti. Megdobbantotta látványa a szívemet. A falu nyugati szélén, a széles járdán nagy csoport beszélget, asszonyok, férfiak, gyerekek.

   - Jónapot kívánunk – köszöntjük õket.

   - Jónapot maguknak is – fogadják. Kis nézelõdés után megkérdezik,  - Maguk is elmennek?

   - El.

   – Igazuk van. Mire is maradnának itt?

   Mondja nekik Miklós, - Ennek a barátunknak – int felém – feltétlen át kell jutnia a határon. Kerestetik a megyéjében.

   - Ne mondja! Oh, hát akkor magukon segíteni kell! – mondják. - Ne aggódjanak, mi majd átjuttatjuk magukat a határon. A hajuk szála sem görbül meg.

   Elõkerül egy hat literes boros kanna, rendelünk egy kört mindenkinek. Fizetünk, koccintunk.

   - Isten éltesse magukat! – köszöntjük egymást.

   Az elsõt másik kanna követi. Újra rendelünk, újra fizetünk és koccintunk. Kezdünk elérzékenyülni. Visszapillantok a nagy templomra. Engem  mindig gyöngéd szálak fûztek a templomokhoz. Otthon ministráns voltam a görög katolikusban is, a római kistemplomban is. Anyám abban reménykedett, hogy pap lesz belõlem. Olyan szolíd, jóképû pap, mint a boldoggá avatott Kaszap István. Ha valaki most azt mondaná, ne menj el, talán maradnék.

   A nap már nyugovóban van. Kezet fogunk  a felnõttekkel.

   - Isten áldja meg magukat – integetünk.

   - Szerencsés utat kívánunk – mondják többen is.

   Két férfi vállalkozik, hogy elvezetnek bennünket a határig.

   - Köszönjük maguknak – hálálkodunk.

  Jó órán át gyalogolunk tar fasorok mentén, füves csapásokon át.  Magyarázzák az utat.

   - A határ kacskaringós – mondja az egyik. - A Hanság másik oldalán ne balra, hanem derékszögben jobbra forduljanak. Mire a csatornán átjutnak, Ausztriában vannak – mondja biztatásul.

   Korom sötét van, szürke köd ereszkedik a határra. Libasorban menetelünk. Hirtelen eszembe jut, hogy a diákszállóban felejtettem az indexkönyvemet. Enélkül hogyan bizonyíthatom majd itthoni végzettségemet? Bár nyugati nyelvtudás nélkül hogyan is számíthatok tanulmányaim folytatására? Belém nyilallik ennek hirtelen tudata. Mihez is kezdek majd az idegenségben? Eszembe jutnak a kellemes egyetemi évek, a véget nem érõ szellemi viták. Trencsényi Waldapfell professzor szárnyaló elõadásai a homéroszi korról. A várva-várt ösztöndíjosztás napja... Vajon ki veszi fel helyettem a tanulmányi osztályon a csoport ösztöndíját? Tömve volt az aktatáskám papírpénzzel, olvastam le a társaknak bankókat, mint szakavatott banktisztviselõ. Ilyenkor megjelent a csoport minden tagja.

   Hirtelen megáll a két ember.

   - Na, most már közel a határ – mondják. – Abba az irányba menjenek – int elõre.

   - Kússzunk? – kérdi az egyik testvér.

   - Hát...kússzanak – mondják tétován.

   A zsebbe nyúltunk, pénzt adunk nekik. Megköszönik. Aztán négykézláb, batyuval a hónunk alatt, kúszni kezdünk. Pár száz méter után gyanút fogok. Mondom a fiúknak, mi egy tapodtat nem mentünk a határ irányába. Ezek itt vezetgettek bennünket  körbe-körbe.

   Igaz is volt. Felálltunk, levertük a nedves földet a kezünkrõl, a térdünkrõl, s erõltetett menetben nekivágtunk a határnak, a Hanságon át. A mocsaras területet keskeny árkok szelték keresztül-kasul, méternyi távolságra egymástól. Térdig érõ száraz fû hajolt alá az árkok szélére. Rálépett az ember, s térdig zuhant a hideg vízbe. Így bukdácsoltunk órákon át. Nyári félcipõmben locsogott a víz. Néha el is estem, a nadrágom, a lóden kabátom is csurom vizes lett. Egyetlen hang, egyetlen kutya ugatás nem hallatszott az egész határban. Még egy csillag sem ragyogott az égen, hogy utat mutatott volna, mint a dalban az egyszeri szegény legénynek. Eszembe jutott az esetem a nyírbátori bírósággal. Beidézték az apámat, mert a rája kiszabott másfélhold gumipitypangból nem lett semmi. Éppen otthon voltam, mondom, majd én bemegyek a tárgyalásra. Abban a reményben, hátha ismerõs lesz a nevem a bíráknak a Néplap hasábjairól. A bíróságon három ügyész foglalkozott az üggyel. Meg sem hallgattak, mégcsak szemet sem vetettek rám. Ahelyett, hogy a zsarnoki rendszer bocsánatot kért volna az ostoba micsurini elgondolásért, (gumipitypangtermelés Magyarországon, a homokos, szeles Nyírségben (?!), a fõügyész kimondta a büntetést és jöhet a következõ.

   Hajnal felé fénycsóvát pillantottunk meg. Ott lehet a határõrség! Elkanyarodtunk balra, elkerültük a fénycsóvát. Tovább bukdácsolunk, teljes kimerültségben. Jobbra kanyarodunk, ahol a határnak lennie kell, de ismét megjelenik a fénycsóva! Fizikailag gyenge állapotban voltam, nagyon megviselt az elmúlt két hónap. Keserûség járta át szívemet. Hát mért kell nekem elbújdokolnom? Én senkinek rosszat nem tettem. Újságirói gyakorlóévem alatt kijártam a megyei tanácsnál a nyugdíjat öreg özvegyeknek a falunkban. Hálául szentmisére adtak értem. Ha hazementem a hét végeken, a ház megtelt segítséget kérõ szomszédokkal, ismerõsökkel. Mégis, most végig utaztuk az országot, mondtuk fûnek-fának, hogy elmegyünk, de senki azt nem mondta, ne menjetek el!

  Megvetettem a lábam.

  - Én tovább nem megyek! – mondtam. – Nem én. Szökjenek azok, akiknek évtizedes vaj van a fejükön. Akik tönkre tették ezt az országot. Bemegyek a határõrségre, vigyenek vissza.

   Megdöbbenve néznek rám. Már útban is vagyok. Tétován utánam indulnak. A fényforráshoz közeledve, istállószagot érzünk. Közelebb lopakodunk, kémlelünk. Kiderült, hogy állami gazdaságban találtuk magunkat. Belépünk a tiszta istállóba. A tehenek illatos lucernát majszolnak. Fiatal tehenész az aljat igazítja a tehenek alatt. Jó meleg az istálló. De szívesen beállnék tehenésznek!

   - Bocsánat az alkalmatlankodásért – köszöntjük. - Lenne szíves megmondani, hol a határ?

   - Ott e! – mutat az ajtó irányába. – Fél kilométerre van innen.

   Gondol egyet, leteszi a villát. – Oda is vezetem magukat.

   - Oh, az Isten áldja meg magát – hálálkodunk. Oda vezetett. - Ott a csatorna – mutatja.

   Nem mély a csatorna, még megyei kanálisnak is túl alacsony a partja. Lehet öt méter széles. Bár szabadkozik,  odaadjuk a legénynek az utolsó forintjainkat, s átgázolunk a kötésig érõ vizen. Szabad földön vagyunk!

   Kimerülve levetjük magunkat a gyepre. Most mi lesz?

   Egy óra sem telik el, püfögõ zetor közeledik. Megáll, szól a traktoros, nem értjük a szavát. Barátsággal int. Felkapaszkodunk a nyitott zetorra, s bevisz a közeli menedékhelyre. December 21-e van. Itt töltöttük a karácsonyt, földre terített szalmán, akár a gyermek Jézus, szépen feldíszített karácsonyfa körül.

Hontalanok

   Két hónapot töltöttünk Ausztriában, pár hetet a Linz melletti riedi táborban. Ott éltek külön barakkban a világháborúból ott rekedt honfitársaink. Innen jártak el munkába. Idegenkedve méricskéltek, ha lehetett, elkerültek bennünket. Arcukról lerítt a hontalanság, a bizalmatlanság nyomasztó érzése. Édes Istenem, hogy lehet így élni, évtizeden át?! El innen, minél messzebbre!

   Hatalmas teremben kaptunk szállást, férfiak, nõk, gyerekek együtt, egybe épített dikón. Mellettem fiatal házaspár fekszik. Éjjel ütik egymást a pokróc alatt. A felsõ emeleten Feri bácsi, üzemi munkás éjfélekig élvezetes vicceket mesél. Odébb két gyerekes család, a férfi élelmes ember, igaz, a gyerekes családok mindenben elõnyben részesülnek. A férj magabiztos, jól szituált ember, a feleség barátságos, Madonna megjelenésû hölgy. A kislány eleven, állandóan csivitel, tréfálkozunk vele, a fiú, lehet tíz éves, kis pipogya, mindenre elsírja magát. Pedig az apja felnõttként kezeli, mindent a fiával bizonyít:

   - A fiam a megmondhatója!

   Hatalmas tartályban hozzák az ételt, két csoportban étkezünk, hogy jusson hely mindenkinek a hosszú asztalnál. Nem nagyon szeretem az osztrák ételt. Még Bécsben is, ahol az egyetemi menzán kosztoltunk a benszülött tanárokkal, diákokkal, a finom bécsi szeletet, de minden más húsfélét leöntöttek valami szafttal, aminek a szagát sem bírtam elviselni. Nemes Feri, volt böszörményi osztálytársam is itt volt. Feri kitûnõ tanuló volt. A Lenin Intézetbe vették fel. Itt egyre az USA-ba készült, de Bécsben maradt, ott végzett geofizika szakon. Nemrég írta levelében, hogy hivatása az Ural hegység mögötti tájra is elvitte. „Milyen jók azok a népek a szegénységükben is! De kár, hogy a politika szembe állítja az embereket egymással...” Egy alkalommal nyers szalonnát osztottak ebédre. Kimentünk a határba, gyönyörû fenyves erdõ szélén tüzet raktunk, nyársat faragtunk, s nyárson sült szalonnát ettünk. Ez volt talán az egyedüli étel, amit jó étvággyal fogyasztottam Ausztriában.

   A lágerben voltak fiatal legények, egyik daliásabb a másiknál. Esténkint seggre verõsdit játszottak. Csoportba álltak, egyik elõre hajolt, valaki befogta a szemét, s ki kellett találnia, ki ütött a hátuljára. Iszonyatos volt a látványa. Akkorákat csattantak az ütések, mint a mennydörgés. Volt olyan eset is, hogy némelyik komoly sérülést szenvedett a nagy ütésektõl.

   Lassan teltek a hetek. Január közepére már megtelt a világ magyar menekültekkel, egyre nehezebb volt a kiutazás. Anglia még befogadott férfiakat bányamunkára. (Mint késõbb kiderült, Kanada volt a leghumánusabb a nagy nemzetek között. 37 ezer menekült magyart fogadott be!) Egy borongós délelõttön két diákember érkezett Bécsbõl, a vidéki lágerekben tengõdõ egyetemistákat kutatták fel. Páran velük mentünk a fõvárosba. Elbúcsúztam Miklós és Mihály földiektõl, megígértük egymásnak, hogy Kanadában találkozunk. Ami valóra is vált. Õk fél évvel késõbb jutottak be Kanadába, s a dél-ontáriói dohányvidéken telepedtek le.

   A Dadlergasse 14 szám alatti gyûjtõtáborban találtunk új otthonra. Bécs gyönyörûséggel töltött el. Az esti fényben oly pompásan suhantak a szebbnél szebb személykocsik. S azok a gyönyörû épületek: a Schönbrun palota, az Opera épület, a Stephans Kirche, a gótikus, szecessziós épületek végig a Ringen!

   Mégis kellemetlen élmények fûznek a császárvároshoz. Január végére már torkig voltak a bécsi polgárok a magyar menekültekkel. A villamoson nekem állt egy részeg ember, hangosan kiabált, az orrom elõtt hadonászott, biztos vissza kívánt engem a hazámba, vagy még kacifántosabb helyre. A város tele volt menekültekkel. Ahogy elnéztem magunkat, kevés nyomát adtuk az elszánt forradalmároknak, a pesti srácoknak, akik ott voltak a nyugati újságok elsõ oldalán, géppisztollyal, molotov koktéllal a kezükben. Az éjszakai bárok jól öltözött magyar seftelõkkel, ûzérkedõkkel voltak tele. Tisztelet a kivételnek, de a közvetlen egyetemi társaim közül is nem a színe-java jött el. A regisztrálást osztrák egyetemi hallgatók végezték, vidáman társalogtak, kávéztak, nevetgéltek egymás között, mialatt a menekült izgalmaktól átitatva ült az asztal másik oldalán. Lázadoztam könnyedségük, gondtalanságuk ellen.

   A kilátástalan lágerélet letargiába ejtett. A kanadai követségen talán én lehettem az egyedüli a szûrõvizsgán, aki nem azzal dicsekedett, hogy tucatnyi tankot lõtt ki félkézzel. Félvállról válaszolgattam a kérdésekre, gyanakvó pillantásokat vetettem a bevándorlási hivatalnokra, különösen miután elkezdte firtatni, hogy vajon az újságíró szakosok milyen külön kiképzésben részesültek? Kezdett olyan irányba terelõdni a kihallgatás, mintha minket egyenesen kémszolgálatra készítettek volna elõ. A tolmács hölgy odasúgta.

   - Vigyázzon a válaszaira, jó ember, különben nem engedik be Kanadába.

Új hazát keresünk

   Beengedtek, de nem mint bevándorlót, hanem mint ideiglenesen befogadott hontalant. Csak egy év után adták meg nekem a letelepedési státuszt, miután az egészségem is rendbejött, s kiderült, hogy nem vagyok felforgató.

   Önérzetemben megsértve, kiábrándulva, jobb szerettem volna, ha visszadobnak a határon.

   A Kanadába elfogadottakat áthelyezték egy hatalmas hodályszerû épületbe. Fûtés nem volt, majd megfagytunk a hidegtõl. Ráadásul fogfájásban szenvedtem, éjjeleken a szemem alig húnytam le. A koszt továbbra is ehetetlen volt számomra. Február 20-án szálltunk repülõre a hires Schwechati reptéren, másnap landoltunk Montrealban. Egy hónap után sikerült állandóbb helyet találnunk Hamilton városában, ahol újból kezdtem a patinás McMaster egyetemen a tanulmányaimat. Montrealban kevés lehetõség kínálkozott az elõre jutásra. Azt a szép világvárost elözönlötték a magyar diákok, némelyik az elsõ puskalövés hallatára itt termett. A város egy négyszintes kastélyt adott át a menekült magyar diákok részére, átellenben a McGill Egyetemtõl. Ezt a száznál több férõhelyû tömböt negyven élelmes diák lefoglalta, s oda õk a késõbb érkezõket be nem engedték. Így mi, Johnny come lately vándormadarak, az elsõ szabad március 15-ét a rue Ste Catherine-en lévõ börtönben töltöttük, míg végre be tudtuk verekedni magunkat a Petõfi Házba. Szerencsére megérkezett a városba egy Miss Smith nevû hölgy, a hamiltoni egyetemre toborozott. Társaim vonakodtak a Montrealból való távozás gondolatától is. Én habozás nélkül jelentkeztem. Miss Smith, áldott vénkisasszony, egyre áradozott.

    - Maga megláti, Jánis – mondta tört magyar nyelven – nem fogja megbánni!

   Dicsérte Hamiltont, a Niagara vidékét, a gyönyörû dél-ontáriói tájat. Hamiltonról azonban  hamarosan kiderült, hogy elég kicsi, és Budapesthez,  Bécshez,  vagy Montreálhoz képest csúnyácska gyárváros.

    Pár nap leforgása után húsz jelentkezõvel robogott velünk a vonat Hamilton felé. Az izzadt ablakon a hófedte sötét tájat szemlélve, elfogott a sírás. Eszembe jutott a halk szavú, kevés beszédû Kovács nagyapám, aki fél évszázaddal azelõtt éppen ilyen lelkiállapotban utazhatott Trentonba, néhány falubelijével. Akik, elmondása szerint, egyre tréfálkoztak vele, netán csípõsen is, amikor nagyapámat honvágy gyötörte:

   - Na, Palika – mondták - itt nem a göndör szõrû subát kell rázogatni!

   Nagyapám nem is rázogatta. Pár év után elõmunkássá léptették elõ, majd csoportvezetõ lett az üzemben.

   Ragyogó napsütésben érkeztünk meg Hamilton városába. Az egyetem gazdasági vezetõje barátságosan fogadott bennünket a vasútállomáson, egyenes szárú pipával a kezében.

    - Welcome to our fair city! – mondta. Sorban kezett fogott velünk. Dr. Babits Antal nevû úr tolmácsolt.

   Külön busszal utaztunk végig a városon, majd a Main Street Westen, az egyetemre. A nyírfával, szomorúfûzzel, puszpánggal parkitott kampuszt hó borította. A nyírfák ágain megfagyott az éjjeli pára, úgy ragyogtak a napsütésben, mintha üveg borította volna õket. Megnyugvás fogott el, otthon éreztem magam. A gótikus épületeket megpillantva, megfogadtam magamban, hogy nagyapámhoz hasonlóan, én is megállom itt a helyemet.

   Privát házaknál helyeztek el bennünket. Négyünk, Zádor Jenõ, Kálmán Gyuri, Balázs Feri és én a Florence Street 19 szám alatt kaptunk kvártélyt, kedves angol nyelvû családnál. A háziasszony nagy termetû, daloló kedvû hölgy volt, a férje pöttömke, jóval idõsebb. Ha nevetett, a szeme könnyezett. Volt egy eleven kislányuk, Mariann, állandóan csevegett, kalimpáló lábacskával ült a megterített asztalnál, a Gyuri idegesítésére.

   Teljes ellátás mellett heti hét dollár zsebpénzt kaptunk a föderális államtól. Egy szobába zsúfoltak volt be bennünket. Míg a nyelvkúrzus meg nem kezdõdött, volt idõnk ismerkedni a várossal. A John Street környéke volt a magyar központ. Magyar éttermek, hentes üzletek, utazási irodák, templomok, görög, római, református felekezetûek sorakoztak egymás mellett. Esõs napokon az ágyak tetején ülve beszélgettünk, tervezgettünk, kritizáltunk, aggódtunk. Kálmán Gyuri szálanként húzigálta ki a szakállát. Tojás nagyságú helyen csupasz volt az álla. Balázs Fercsi az ágyon elnyújtózva böngészgette az angol szótárt. Néha elnevette magát.

   - Gyerekek, tudjátok, mit jelent angolul a szûzhártya? – kérdezte. Az ilyen szavak valahogy könnyebben megragadtak az emlékezetében.

   Én társadalomtudományi értekezést tartottam. Elmondtam a fiúknak, hogy a magyarság melankólikus hangulatát a trianoni diktátumokhoz hasonló megrázkódtatásokra lehet visszavezetni.

   Gyuri ingerülten elnevette magát. – Ilyen emeletes marhaságot még az életemben nem hallottam – mondta. S újabb szõrszálat húzott ki az állából.

   Rövidesen megkezdõdött az esti nyelvtanfolyam. Gyalog jártunk be kúrzusra a Main Streeten levõ felsõiskolába. Hideg havasesõs idõjárás volt, este tizenegykor csuromvizesen értünk haza, két kilométeres gyaloglás után. Jenõ tüdõgyulladást kapott. Hidegvizes ruhát rakosgattam a homlokára. Két hónap után elindultunk munkát keresni. Nagy csoportba verõdve jártuk a gyártelepeket, a hatalmas acélgyárat, a mezõgazdasági gépeket gyártó Harvestert, kevés eredménnyel. Mikor megláttak, amint egymás között hangosan beszélgettünk magyarul, nem is vettek komolyan bennünket. Mintha ránk lett volna írva, hogy talán nem is vesszük komolyan a munkakeresést. Végül az öregkanadás magyarok kioktattak bennünket, hogy nem így kell munkát keresni.

   Zádor Jenõvel ki is váltunk a bandából, s pár nap alatt felvételt nyertünk a Szent Józsefrõl elnevezett kórházba. A felvételezõ alaposan kikérdezett bennünket, már amit megértettünk a kérdésekbõl. A skót származású személyzetis úgy beszélt, hogy vékony ajkai meg se mozdultak.  Jenõ ment be elsõnek, én meg a folyosón várakoztam, nagy izgalmakban. Húsz perc múlva jött ki Jenõ, széles mosollyal az arcán.

   - Ne búsulj, fiúcska! – mondta. – Azt hiszem, felvesznek bennünket. Csak figyeld meg jól, hogy mikor kell kezdenünk.

   Fel is vettek. Hétfõn kellett munkába jelentkeznünk. Az irodából levittek bennünket a földszintre. A Splint Room-nak nevezett raktárban átadtak bennünket egy Joe nevû, kövér olasz embernek. Joe szavait egyáltalán nem lehetett megérteni. De barátságosan kiosztotta nekünk a hófehér egyenruhát, fehér pantallót, fehér zakóval, a mellsõ részen ezzel a felírással: Orderly. Elképedve néztünk egymásra. Bevitt Joe bennünket egy nagy szobába, köröskörül acélszekrényekkel. Kettõt kinyitott, s mutatta, ez a mienk. Öltözzünk át. S magunkra hagyott.

   Te jó ég, itt valami borzalmas félreértés lehet. Ezek biztos orvosnak néznek bennünket.

   Orvosnak?! Én az éter szagától is irtózom, a vértõl meg ájulás környékezett! Aztán benyitott két fehér egyenruhás férfi, engem az egyik, diófaolajjal fényesen hátrafésült, fekete lakkcipõs férfi vett kéz alá. Mr. Antonio Vacca volt a neve. Antonio felvitt a harmadik emeletre, ez volt a belgyógyászati rész. Bevezetett egy hatalmas terembe, volt abban egy tucat ágy, öreg betegekkel. Bemutatott nekik, némelyik meg is tapsolt.

   Antonio odalépett az ablaknál lévõ ágyhoz. Mutatja nekem, hogy ez Mr. Wilson. Mr. Wilson lehetett száz éves, csöndesen szendergett a takaró alatt. Antonio elõvett a kisszekrénybõl egy tálacskát, teleeresztette meleg vízzel, szappant vett elõ, mosogató ruhát. Felemelte a takarót, s mutatta, hogy mossam meg. Közelebb léptem. Mr. Wilsont tetõtõl talpig ürülék borította. Elképedve néztem Mr. Vaccára.

   - Mármint én?!

   - Yes, you, Mr. Miszka – mondja kedvesen, s magamra hagyott.

   Egy évet töltöttem el a Szent Józsefben. Kezdetben megalázónak találtam a munkát, az ágytálazást, a halottmosást, az ágynemû cserélgetést. De lassan megszoktam a légkört. Megszerettem az öreg betegeket is. Beszéltek, tréfálkoztak, örültek, ha van aki meghallgatja õket. Ragadt rám az angol nyelv. Gyorsan haladtam elõre a beosztásban is. Tanfolyamokra küldtek, komolyabb mûveletekre, katéterezésre, mûtétre való felkészítésre kaptam megbizatást. Fényképeket csináltunk Jenõvel egymásról, hófehér egyenruhában, medikusi megjelenést adva a környezetnek. Küldtem belõlük haza az egyetemi kollégáknak, hadd egye õket a sárga irígység, hogy Miska János milyen hamar megcsinálta Kanadában a szerencséjét!

   Jenõ vegyészetre jelentkezett a McMasteren, egy évvel hamarabb bejutott mint én. Nyelvi akadályok ellenére is sikerült az elsõ éve. Mi több, megszerezte a Ph.D. fokozatot, s az USA-ban még postdoktorátusi tanulmányokat is folytatott. Nemzetközileg elismert vegyész lett belõle. Otthon is vegyész szeretett volna lenni, de közgázra vették fel, ezt meg ki nem állhatta. Ezért jött el.

   Én 1958 õszén nyertem felvételt, történelem és filozófia szakra. Az írásbeli felvételi vizsga egész napos volt. Lehettünk négyszázan a tornateremben, leendõ elsõévesek.  Kérdés kérdést ért a nagy fehér íveken, némelyikrõl azt sem tudta az ember, hogy mi köze van a filozófiához, vagy az egyetemhez? Hárman voltunk ötvenhatos magyarok, Földváry Ferenc, Licsik Mátyás és én. Sikerült az írásbeli felvételi. Mi bevándorlók külön nyelvvizsgán is átestünk. Az angol tanszék tanára alá-fel sétálva, szöveget diktált, majd szabadon beszélt, minek alapján mi jegyzeteltünk. Ez is jól sikerült. Pár hét múlva megérkezett a dékán felvételünket jelzõ levele. A beiratkozásnál engem valahogy kipécézett a dékán titkárnõje, talán mert mindig háttérbe szorultam Feri és Matyi mögött.

   - Jól gondolja meg, Mr. Miszka. – Óva intett, hogy nehéz lesz a tanulás, halasszam el egy-két évre.

   Elöntött az önbizalmatlanság. Mondták páran a magyarok közül is, hogy János, maga okos ember, de ez nem Budapest!

   1961 tavaszán, a konvokációs ünnepségre a hatalmas tornatermet, ahol hajdan a felvételin izzadtunk, virágba öltöztették. Gyönyörû tavaszi szombat délután ott volt a fél város, diplomásaikat köszöntötték. Büszkék voltak fiaikra. Büszkék voltak a magyar lakosok is, négy 56-os diák végzett ebben az évben. Mikor rám került a sor a pódiumon, a diplomát osztogató rektor arca felderült. Odafordult a három ezres közönség felé, s emelt hangon elmondta, milyen nehéz anyagi és nyelvi körülményeket leküzdve szereztem diplomát humán szakon.  Hõsnek nevezett engem.

   – Ha ilyen diákokat nevelnek Magyarországon,  jöhet több is! – mondta tréfálva.

  Derültség, hatalmas tapsvihar fogadta szavait.

   Valóban nagy küzdelem árán jutottunk el idáig. Kezdetben nem ismerte az ember a tárgyak szókincsét. Kanadában nincsenek egyetemi tankönyvek, minden az elõadásokon készített jegyzetelésen múlik. Az óriási tantermekben három-négyszáz hallgató jegyzetelt, ha jegyzetelt. De nagy részük diskurált, jött-ment, kávézott. Nem is csoda, hogy négyszáz kezdõbõl százhúszan végeztünk. A nagy zajban alig lehetett kivenni az elõadó szavát. Az elsõ hetekben megteltek a jegyzeteim félmondatokkal. A hatalmas kampuszon nehéz volt az eligazodás, alig találtam meg az elõadó termeket. Jó pár óráról le is maradtam. A diáktársak tréfálkoztak velem.

   - Oh, John már ezeket a kisujjából rázza ki!

   A szemem káprázott az idegességtõl.

   Az anyagiak elõteremtése is gondot okozott. A felvételi vizsga elõtt pár héttel gengszterek áldozata lettem. Útban a bankba, leállított egy vastag dioptriás szemüveget viselõ pasas, információt kért. Az õserdõbõl költözött le, ismeretlen a városban. Õserdõbõl?! Micsoda novella téma lesz ebbõl, gondoltam. Odacsapódott egy másik is, mici sapkában, kérdi, mi baj van? Mondom neki, az õserdõbõl jött a barátunk, lakást keres, járatlan a városban. - Igen? No hát segítsünk rajta, mondja. Meghívtak a sarki restibe kávéra. Hamar furcsán éreztem magam. Késõbb derült ki a rendõrségen, hogy kábítószert tettek a kávémba. Rábeszéltek, vegyem ki a pénzemet a bankból, ami az utca másik sarkán állt. Ki is vettem az utolsó centig, a keservesen megspórolt négyszáz dollárt. Ma megfelelne húszezernek. Felmentünk a szomszédos hotelbe, kártyát vettek elõ, elkezdtek osztani. Vertük a lapokat, osztottak, kevertek, újra osztottak. Fogalmam sem volt a játékról. Húsz perc alatt oda lett a pénzem. Mikor magamhoz tértem, elsõ gondolatom az volt, hogy kivetem magam az ablakon. A hetedik emeletrõl.

   Szerencsére ötszáz dollár hitelt kaptam a helyi Newman Clubtól, ezzel indultam az egyetemen.

   A vizsgák utáni nyáron házfestéssel, majd Delhi környékén dohánymunkában kerestem meg a tandíjat és a megélhetést. Kurucz Miklós, aki alkalmi munkás volt dohány kaccsolásban, törésben és télen csomózásban, beajánlott engem Szura Sándor földinknél, s egy bandában töltöttük a nyarat. Még ma is kellemesen emlékszem a jó mezei munkára és a finom, hazai módon készült kosztra. Miklós elég fiatalon, ötven éves korában hunyt el Windsorban, rák betegségben. Második évtõl, nyáron egy forgalmas átkelõhelyen, a Burlington Bay Skyway Bridgen pénzbeszedõként dolgoztam. A vizsgák még meg sem kezdõdtek, de máris munkába kellett állnom.  Gyakran napi 16 órát dolgoztam a füstös, zajos üvegbódéban, víkendeken harmincezer személykocsi, teherszállító és busz is átfutott a nagy hídon. Volt úgy, hogy az éjszakai mûszak után egy-egy szíves munkatárs behajtott velem az egyetemre, letett a vizsgaterem elõtt, s a küszöbön szundikálva vártam a vizsga kezdetét.

   Az utolsó nyár volt a legkimerítõbb. A nagy turista forgalom alatt heteken át dupla mûszakon dolgoztam. Délutánin és éjszakain. Reggel pedig a könyvtárban kellett jelentkeznem, hogy a kéthetes kötelezõ gyakorlatot elvégezzem ahhoz, hogy felvegyenek a torontoi egyetemen könyvtárosi szakra. Magyarázta nekem a könyvtáros hölgy a Dewey tizes rendszer  háromszögelési módszerét. A szemem alig tudtam nyitva tartani. Gyanakodva nézett rám, kevés jövõt jósolhatott ennek a lump alaknak. 1961 õszén felvettek a torontói egyetem könyvtárosi szakára (Kanadában a könyvtárosi szakhoz elõzetes egyetemi diploma kell), amit sikeresen elvégeztem. Öt állást is ajánlottak nekem, Torontóban, Hamiltonban és másutt. De nagyon vonzott engem a préri fõvárosa, Winnipeg. Az öreg-kanadás ismerõsök dicsérték a nyugati népek vendégszeretetét. Ami igaz is,  rövidesen élvezhettem is atyafiságukat.

Hivatás és nemzettudat

   A manitobai egyetem fõkönyvtárosa, Mr. David Foley, toborzó útja alkalmával felkínált három állást is, egyet a mérnöki, másikat a képzõmûvészeti fiókkönyvtárban, mint vezetõ. Hitetlenül néztem rá. Nem volt önbizalmam felelõsségteljes beosztásokhoz. Elfogadtam hát a harmadikat, a vándorkönyvtár helyettes vezetõi tisztségét. A tartomány tanyáit, falvait láttuk el könyvekkel, ismeretszolgálattal. Egy év után megjött az önbizalmam, s áthelyezést kértem a mérnöki könyvtárba. Ott dolgoztam három éven át. Szép életem volt Winnipegen. Megbecsültek a munkahelyen, a város magyarsága pedig tisztelettel övezett, a helyi magyar fiatalok számára is példaképül állítottak. Én voltam a városban az elsõ ötvenhatos kanadai egyetemet végzett fiatal. Beosztásom mellett újságcikkeket, novellákat, esszéket írtam a helyi Kanadai Magyar Újságba és a torontói Képes Világhíradóba. Az egyetemen ismerkedtem meg Marie von Brockhousen technológus hölggyel, akivel 1965-ben, az édesapám halála elõtt pár hónappal frigyre léptünk, s ma nyugdíjas életünket éljük.

   1966-ban megpályáztam egy osztályvezetõi állást Ottawában, a földmûvelésügyi minisztériumban. Hat éven át vezettem a gyarapítási és megrendelõi osztályt. 1972-ben pályázat eredményeként kineveztek a minisztérium Alberta tartományban lévõ kutatóintézeti könyvtárak vezetõjéül. Ez a tizenegy évig tartó állásom jelenti pályafutásom legkedvesebb szakaszát. Központom a Lethbridge Kutatóintézetben volt. Ez volt az ország legnagyobb kutatóintézete.  Megjelenésem idején kezdték el egy 42 millió dolláros új központ megépítését. A könyvtárat én terveztem. Írtak róla újságokban, szaklapokban, interjút készítettek velem rádión, televízión. Jöttek látogatók külföldrõl is, mert maga az agrárkutató intézet is párját ritkította a világon. Magyarországról is jártak ott többen, köztük Dr. Eördögh Jenõ rovartanos, a szép Kovács földmûvelési helyettes miniszter és mások. Ebben a kis mezõvárosban tanítottam magyar nyelvet felnõtteknek a fõiskolán, s itt indult meg bibliográfusi munkásságom. Számos tudományos szakbibliográfiát állítottam össze. Tárgyukat úgy választottam meg, hogy a magyar és a kanadai agrártudósok vezetõ helyet kapjanak bennük. Egyedülállóak a szolonec-savas talajokról, az öntözéses gazdálkodásról, a mezõgazdasági növények hidegbíró képességérõl szóló összeállítások, melyek neves egyetemi kiadók gondozásában jelentek meg. A nevem majdhogy household, széles körökben ismertté vált. Egyik alkalommal a vezérigazgatók az ország különbözõ részeirõl Ottawában tartották összejövetelüket. Az agrárkutatók szakosításán és osztályozásán dolgoztak.  Az a megtisztelõ élmény ért, hogy engem kerestek fel telefonon tanácsért, a központból, ahol egymást érték a vájt fülû könyvtárosok.

   1983-ban kineveztek Közép-Kanada könyvtárhálózati igazgatójává Ottawában. 1991-ig, nyugalomba vonulásomig maradtam ebben a beosztásban. Pályafutásom egybe esik azzal a forradalmi korszakkal, amikor a könyvtárak gépesítése kezdetét vette. Beosztásom révén szerepem volt abban, hogy a könyvtáraink modern technológiával rendelkezõ intézményekké váltak.

   Hivatali utazásaim alatt, Brantford városon áthaladva, gyakran meglátogattam Opre Mihály barátomat. Mihály a kezdeti dohánymunka után egy bélteki öregkanadás család lebontó vállalatánál kapott állandó állást. Égett a keze alatt a munka. Hamarosan munkavezetõ lett, majd megalapította a saját lebontó vállalatát. Jól ment a kisvállalat, még Montreálban és Ottawában is õt bízták meg hatalmas épülettömbök lebontásával. Irtózattal néztem, amint a többemeletes falakat döntötték le. Egyik munkása, egy Kanadában született fiatal magyar, s ráadásul bélteki szülõk gyereke, szörnyet halt a nagy kavarodásban. A szülõk Mihályt okolták a tragikus esetért. Ekkorra már halkabb lett Mihály. A kimerítõ hajtás gyomoridegességet okozott neki,  még elég fiatalon megmûtötték, fél gyomrát kivették. Eladta a vállalatot, s korai nyugdíjba ment. A felesége korán elhunyt, a két fiáról igen boldogan beszélt, akik más tájakra származtak el.

   Hivatali beosztásom mellett lépést tartottam a magyar nyelvû szépirodalommal is. Novelláim és esszéim megjelentek újságokban, s gyûjteményes kiadásban is. Írásaimban igyekeztem feltárni a kanadai magyarság számos témáját. Hogyan él, mi foglalkoztatja, mi okoz ennek a 145 ezernyi nemzetiségnek örömet, fájdalmat; hogyan látja az integrálódás versus a beolvadás gondolatát. Másrészt megpróbáltam ízelítõt adni az itt élõ magyarság szellemi életérõl – mit olvas, hogyan képezi magát, hogyan szórakozik a hazai és a kanadai irodalom, film- és színmûvészet igénybevételével? Hangot adtam a kanadai társadalom viszonyáról a magyarok iránt: hogyan látja Kanada jelentõségünket az ország gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai életében? Melyek azok a magunkkal hozott értékek, amelyek alapján a magyarságot az ország elit népei között tartják számon?

   A hatvanas években kezdtem el az itteni magyarsággal foglalkozó adatgyûjtést. Egy évtized leforgása alatt hatalmas adattárat állítottam össze. Felkutattam a nagy könyvtárak, levéltárak, valamint az egyéni írók privát gyûjteményeit. Hézagpótló munkának számít a Canadian Studies on Hungarians címû, annotációkkal, mutatókkal ellátott bibliográfiám, mely a University of Regina Press kiadásában látott napvilágot 1987-ben, kiegészítõi pedig a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, a torontói Hungarian Studies Review és az Országos Széchényi Könyvtár gondozásában jelentek meg. Eddig huszonkét könyvnyi terjedelmû bibliográfiát adtam ki, némelyik elõállítására hathatós állami stipendiumot kaptam. Ezek között legjelentõsebb az a 75 ezer dollár ösztöndíj, amelyet a kanadai nemzetiségi irodalmak felkutatására kaptam. A kötet a Torontoi Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg 1990-ben. Irodalmi és könyvtárosi elõadásokat tartottam konferenciákon, tanulmányokat publikáltam a kanadai magyarság-ismeretrõl.

   Az októberi forradalom szelleme elkísért egész pályámon át. Emléke, célkitûzései, nemes humánus volta nemzeti hagyományaink megõrzésére kötelezett és vezérelt minden cselekedetemben. Emlékünnepeken gyakori vendégelõadó voltam Winnipegen, Ottawában, Calgaryban, Edmontonban, Vancouverben, Victoriában. Beszédeimben és írásaimban a csodálatos magyar regék között idéztem azt a 13 napot, mely megrázta a világot.

Fél évszázaddal ezelõtt történt. Rég volt, de igaz volt.

Egyik tárcámban így él az emlékezetemben elévülhetetlen volta: A lyukas zászló

Miska János
(Victoria, Kanada,
2004. februárjában)

Lap tetejére