IRODALMI EST

Évadnyitó műsorunkon Tarnóc János új tagunk tartott igen érdekes előadást Pilinszky János és Faludy György költészetéről. Az előadó, maga is ismert költő, és egyetemi oktató, a tézis és szintézis alkalmazásával vont párhuzamot a múlt század két nagy alkotója között. Elmondta, hogy van némi hasonlatosság közöttük. Mindkettő a harmincas években kezdte pályafutását, a nyugatos stílusirányzatot követte, s mindkettő a teremtő képzelet szolgálatában szigorú erkölcsi normát állított maga elé. Pilinszky mélységesen vallásos volt, költészetét az ex-katolicizmus szelleme hatotta át, versein az állandó bűntudat hatása érződik. Faludy is vallja az isteni létet, lennie kell, írja, mert nélküle nem létezne élet. Míg azonban Pilinszky a morális elvek hagyományos útját követte, addig Faludy felrúgta az erkölcs elfogadott alapjait. Pályája, a Villon fordításokkal botrányosan kezdődött, s ezen az úton haladt élete végéig.

Az előadást a kötetlenség és a költészeti elvek részletes elemzését mellőző igyekezet tette élvezetessé. János kiragadott egy-egy verset, Pilinszkytől többek között a Magamhoz, a Frankfurt címűt, Faludytól A barátnõ barátnõjéhez (München, 1756?) címűt, és a 111. (Kosztolányira emlékeztető) szonettet, s ezek ismertetésén keresztül illusztrálta egész munkásságuk jellegzetességét. Mert az egyediben benne foglaltatik az egész.

Pilinszky szűkszavú volt, keveset írt. Mint a sakkozó, akkor lépett – írt –, ha kellett. Magányos lélek volt, versei alapján még ő maga sem értette meg önmagát. Fizikai szerelem nem létezett költészetében, a ,,szép” elvont szerelem igen. Faludy egészen más alkat volt, bőbeszédű, ontotta a szavakat, Tarnóc szerint szószátyárkodott. Politikai tárgyú versei, s különösen a kommunista rendszert bíráló írásai a legismertebbek, ezekben megőrizte kapcsolatát a való élettel. Vannak, akik őt tartják a múlt század legnagyobb magyar költőjének. Az előadó véleménye szerint Pilinszky maradandóbb életművet hagyott ránk.

Tarnóc János 1964-ben született Budapesten. Életmunkásságát szülőhazája, valamint Izrael és Kanada határozza meg. Pilinszkyhez hasonlóan, ő is tömör és választékos a versírásban. Magyar és angol nyelvű költeményei megjelentek folyóiratokban, antológiákban és saját, Tér és idő, 1985-1989, és Őszország: válogatott versek 1980-2004 című köteteiben. Torontoban szerkesztette a Crystal Garden / Kristálykert című kétnyelvű antológiát, kanadai magyar költők verseiből, mely Budapesten jelent meg. Az Irodalombarátok Köre szeretettel fogadta soraiba Tarnóc Jánost és fiatal nejét, Zsófit. Várjuk további előadásait!

(tudósító)

Vissza az SZ.M.-Online oldalra