IRODALMI EST KÖLCSEY FERENCRÕL - PELVAY MARIKA ELÕADÁSA

Pelvay Marika a február 18-án megtartott irodalmi esten Kölcsey Ferencről tartott előadást. Csak gratulálhatunk Pelvay Marikának, hogy Kölcsey irodalmi munkásságát vállalta előadása tárgyául. Kölcsey Ferenc ama magyar költõk közé tartozik, akiknek nagyságát senki nem vonja kétségbe, de akiket ma már kevesen olvasnak. Ennek oka nem az utókor hálátlansága, hanem Kölcsey írásaiban megjelenő eszmevilág görög-római köntösben jelenik meg, hiszen Kölcsey maga is elismeri, hogy Cicero és Plutarkhosz tanították meg a sztoikus magatartás férfias nagy gesztusaira, amelyek a mai olvasók számára már idegenül hangzanak.

Kölcsey Ferencet kortársai is bizonyos idegenkedéssel fogadták. A magyar irodalom már ontani kezdte termését, de a kor még nem érett meg a kritikára. Kölcsey szét akarta választani az értékest az értéktelentől és természetesen sok ellenséget szerzett, különösen Csokonai Vitéz Mihályt illető bírálata által és Berzsenyi Dánielt is egy életre magára haragította. Kossuth Lajos "túlvilági jelenésnek" nevezte költõnket, aki simára borotválta arcát, amikor mindenki szakállt viselt, - sötét ruhákat hordott és bekötött félszemével már külsõleg is nagyon észrevehetően különbözött kortársaitól. Nem ivott, nem dohányzott, nem szerette a cigányzenét, a női nemet kerülte és még idősebb korában is elpirult, ha valamilyen sikamlós történetet, vagy anekdotát mondtak el jelenlétében.

"Nem közénk való volt !” - kiáltott fel Wesselényi Miklós, amikor Kölcsey halálhírét meghallotta. Kölcsey kérlelhetetlen kritikusa volt a magyar hibáknak, abban a korban, amikor a magyarság egészséges öntömjénezéssel próbálta megerősíteni az évszázados háttérbe szorulásban megingott önbizalmát. Kölcsey Ferenc a legmisztikusabb magyar költõ. Tagadhatatlan, hogy az önzetlen hazaszeretetet ő emelte fel a filozófiai gondolat és a vallási világkép síkjába és legnagyobb érdeme, hogy ő írta meg a magyar HIMNUSZ-t.

Vannak nagy emberek, vannak írók, vannak zeneszerzők, mûvészek, akiknek nevére az utókor egy-egy halhatatlan mûvel emlékezik. A francia Rouget de Lisle -től nem ismerünk mást, mint a La Marseillaise lelkesítő dallamát, Madách Imrére is csak az Ember tragédiáján keresztül emlékezünk és Kölcsey Ferenc, mint a magyar Himnusz, a nemzet imájának a szerzője vált halhatatlanná.

Kölcsey Ferenc korán vesztette el szüleit, fél szeme világát és a bánat, a szomorúság úgy hozzánõtt természetéhez, hogy talán nem is tudott volna nélküle élni. Kölcseyre alkalmazhatók Márai Sándor sorai, amikor egy helyen azt írja, hogy " Milyen szomorú lenne a világ, ha már szomorúság sem lenne." Kölcsey Ferenc beburkolódzott a bánatba, valamilyen könnyes ködön keresztül szemlélte a világ dolgait és tipikus költõje volt a preromantika korának, amikor minden, ami fontos a lelken belül történik és az egyetlen öröme az ilyen embertípusnak, a lélek sokfélesége, a befelé fordulás, egy olyan lelkivilág felépítése, amit kint, a reális világban nem lehet megtalálni.

Kölcsey hasonlított Dante-hoz, tizenegy éves korában volt utoljára szerelmes és ez az élmény állandó kisérője volt élete további szakaszaiban. Visszakivánkozás a gyermekkorba, ami oly jellemző a romantikus írókra. Kölcsey költészetében kerülte a konkrét meghatározásokat, nem nevezte nevén a dolgokat, az egyetlen terület, ahol minden romantikus hajlamát össze tudta gyûjteni és határozott szavakba ölteni, az a hazaszeretet volt.

Kölcsey számára a hazaszeretet életforma. "Büszke magyar vagyok én, keleten nõtt törzsöke fámnak...".
Hazafias és bölcseleti gondolatokat hagy örökül szellemi végrendeletében, a Parainesis-ben, unokaöccse, Kölcsey Kálmán számára. Filozófiája szerint, aki a hazáját tetterősen szereti, teljesíti emberi kötelességét a földön. A "parainesis" görög szó, buzdítást jelent és Kölcsey Kálmán, az unokaöccs teljesítette hazafias kötelességét. A szabadságharcban, Komárom ostrománál halt hősi halált.

Pelvay Marika minden dicséretet megérdemel, mert mint minden eddigi előadásánál, most is gondos, kiváló kutatómunkát végzett, amit a hallgatóság lelkes tapssal jutalmazott. Az előadás sikeréhez közremûködtek Fias György, Fias Zsuzsa, Nyers Kati, Hazai Magda, Szy Mária és Szy Judit, akik mély átérzéssel szavaltak a költő legszebb verseiből és olvastak fel prózájából.

Hazai Gábor

Vissza az SZ.M.-Online oldalra