Hódolat Böszörménynek
Irodalmi est Victoriában

A victoriai magyar közösség irodalmi köre minden hónapban megrendezi a maga irodalmi estjét. Ez év november 21.-i összejövetelén Miska János tartott elõadást: "Hódolat Böszörménynek" címmel, Fias György és több más személy közremûködésével.

Hazai Magda, az irodalmi kör elnöke, bevezetõjében az emigrációt, a fa törzsérõl leszakadt ághoz hasonlította, amely szükségszerûen az idõk múlásával elvész és felolvad a környezetébe. A magyar irodalommal, a magyar nyelvvel való foglalkozás célja az, hogy ezt a szükségszerû és elkerülhetetlen beolvadást, amely minden emigrációnak a sorsa és a végzete, idõben minél távolabbra halasszuk. Ebben az idõnyerésben Miska Jánosnak hervadhatatlan érdemei vannak.
Magyar írók gyakran mentek külföldre, de ezek az utazások amolyan tanulmányutaknak feleltek meg. Hazajöttek és otthon írtak, otthon adták ki mûveiket.

A századforduló óta azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. "Kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk," és ezt a kivándorlást követte az újabb, sok tízezer magyar, akik a háború után menekültek nyugatra. Az 56-os forradalom leverése után újabb áradat hagyta el az országot. A diaszpóra változást hozott a magyar irodalom történetében is.
Ha a magyar irodalmat eddig kizárólag az ország határain belül írott és megjelent mûvek alkották, most irodalmunk valahogy két részre oszlott. Külföldön, nem feltétlenül magyar nyelvû mûvek jelennek meg magyar írók tollából. Miska János életcéljául tûzte ki, hogy a Kanadában élõ magyar írók mûveit, vagy legalábbis azok könyvészeti adatait, alkotói nyelvüktõl függetlenül számon tartsa, rendszerezze, és ezáltal a jõvõ irodalomtörténészeinek bibliográfiák útján a rendelkezésére bocsássa. Részben az õ érdeme, hogy ezen írók egy része, és mûveik nem kallódnak el nyomtalanul. Ennek a munkának fontosságát ismerte fel a Magyar Tudományos Akadémia és ezért választották be Jánost az Akadémia külföldi köztestületi tagjai közé.

Miska János maga is eredményes író. Számos novellás és tanulmány-gyûjteménye jelent meg, melyek a Magyarországon kiadott JELES HETVENESEK címû évkönyvben is méltatást nyernek. Megkülönböztetett szeretettel õrzi szülõfaluja, Nyírbéltek emlékét, amely diszpolgársággal jutalmazta külföldre szakadt fiát, és a község kultúrköre ebben az évben három elõadást rendezett irodalmi munkásságának az ismertetésére.

A mostani irodalmi est tárgya egy 1992-ben történt interjú volt, melyet János a hajdúböszörményi Gargya Imre tanárral folytatott. Ez a korszak jelentette a reményteljes rendszerváltást, Antall József szabadon választott miniszterelnöksége alatt. Az interjú, a Bocskai István Gimnázium emlékezete mellett számos, ma is idõszerû kérdéssel foglalkozott, köztük a kivándorlás folytonosságával, a különbözõ külhoni magyar nemzedékek kapcsolatával-súrlódásával, a mezõgazdaság s általában a parasztság fontosságával mindennapi életünkben. A mûsor élményszerûségét növelte az elõadó korábbi írásaiból vett szemelvények, Nyers Kati, Fias Zsuzsa és Szy Mária elõadásában. A beszélgetés különösen megható részletei azok az egyéni benyomásokról szóló leírások, amelyeket Miska János érzett, amikor sok-sok évi távollét után ismét szülõfaluja utcáin lépdelt, s az emberekkel beszélgetve tapasztalta, hogy az idõ milyen változásokat hozott a falu életében.

Tempora mutantur, et nos mutamur in illis. "Az idõk változnak és mi velük változunk," mondták a latinok, de ez a tétel csak részben igaz. Itt, külföldön asszimilálódunk új környezetünkhöz, új hazánk szokásaihoz, de emlékeink szülõföldünkrõl élesen emlékezetünkben élnek, változás nélkül. Ezért van az, hogy hazalátogatáskor, tudatosan, vagy tudatlanul mindig kis aggódással, félelemmel szállunk ki a repülõgépbõl, a vonatból, azon aggódva, hogy esetleg nem azt látjuk viszont, amit egykor otthagytunk. Nem találjuk meg az embereket, akikkel valamikor kapcsolatunk volt, hiába keressük a régi iskolát, az ismert vendéglõt; az utca képe is más lett és az emlékek valahogy hajótörést szenvednek a tényeken. Tudták ezt már 2000 évvel ezelõtt a görögök, amikor kijelentették, hogy a "valóság megöli a szimbólumot." Hazalátogatáskor vesszük észre, hogy elrepült az idõ felettünk. Valószínüleg erre gondolt Miska János otthon élõ sógora is, amikor reggelizés közben, kávé és kalács mellett mondta nyugtatóul: "Ne aggódj a múlton!”

- Talán igaza is van – vonta le az író a következtetést. - Ha harminc évvel ezelõtt új szeleket élesztgettünk itt, akkor most igazítsuk hozzá a kalapunkat.

Hazai Gábor

Vissza az SZ.M.-Online oldalra