Hawaii kirándulás

A szép emlékekrõl mindig szívesen beszélünk, még évek múltával is örömmel emlékszünk vissza, emlegetjük a legszebb jeleneteket. Egy ilyen élményekben gazdag, felejthetetlen hajó kiránduláson vettünk részt ez év januárjában a Hawaii szigeteken.

Mondják, hogy csak akkor lehet sikeres az út ha az ember évekkel elõtte tervezi szabadságát. Nem biztos, hogy az állítás mindig igaz. Egy jó kiránduláshoz nem minden esetben elegendõ a sok étel, aránylag olcsó ital és a mindennapi hosszú éjszakába benyúló szórakoztató programok halmaza

Januári útunk bebizonyította a jól összeférõ társaság szükségességét ahhoz, hogy az ember valóban jól érezze magát. Ez az utazás gyorsan és váratlanul érkezett. Novemberben Czelnai Laci telefonált. Jó áron talált január végére egy hét napos hajókirándulást, Honoluluból a Hawaii szigetek körül.

Gyors szervezésnek az eredménye, hogy társaskörünkbõl négy magyar házaspár plusz Sara néni és Judit lefoglalták az utat.
Nyolcan felejthetetlen napokat töltöttünk el. Sajnos Zsuzsa és Gyuri lemaradtak az útról. Böröndjeikbe bepakolva vártak az utolsó pillanatig a kanadai útlevélre. Ez csak február végén érkezett meg, hiába kérvényezték hat héttel a tervezett indulás elõtt. Sokat emlegettük õket, sajnálván, hogy milyen programokról maradtak le.

Egy héttel a hajó túra, és egy nappal a "stáb" érkezése elõtt érkeztem Honoluluba, feleségemmel és lányunkkal, Monikával, aki útját megszakítva egy pár napra velünk maradt Honoluluban, mielõtt visszatért az ausztráliai Sydneybe, megkezdeni utolsó évét az orvostudományi egyetemen.

Autót béreltünk, a szállodánk pedig a Waikiki Beach szívében volt lefoglalva, közel a tengerparthoz. Egy nap elég volt arra, hogy a legfríssebb információkat összegyûjtve másnap este a repûlõtéren beszámoljunk a csapatnak, a Dolhai, Czelnai házaspárnak, Sara néninek és Juditnak, hogy mire számíthatnak.

Egy egész hetet töltöttünk Honoluluban mielõtt hajóra szálltunk. Az idõjárás kifogástalan volt. Minden nap találkozott a csoport, elõbb fürdõruhában, a tengerparton, este pedig kicicomázva a városban.
Szombat délben felcseréltük kényelmes, szárazföldi ágyainkat a hajó kényelmetlen fekvõhelyeivel, amit fõleg a nagy hullámok érkezésekor éreztünk. Este kilenckor elhagytuk a kikötõt, elkezdõdött a gondtalan, tengeri életünk.

Másnap reggelre már tudtuk, hogy érdemesebb autót bérelni a csapatnak, mint a kínált busz túrákat igénybe venni. Sara néni legnagyobb meglepetésére bérelt kocsinkban magyar nótákat és operetteket hallgattunk és énekeltünk. Nem akarta elhinni, hogy magyar programokat fogható autót rendeltünk a mi kis csapatunk számára. Azaz mindent a turisták érdekében!

Egész idõ alatt csak egy nap esett az esõ. De ezen a napon hiába vezettünk el a Hawaii szigeten a tûzhányók közelében lévõ parkba, az 1983-tól aktívan mûködõ láva mezõket nem tudtuk megtekinteni a köd miatt. Ez azonban nem okozott problémát nekünk. Laci ajánlatára megvettünk egy DVD-t a vulkánról, amit aztán februárban meg is néztünk, de már Victoriában. Kezdetben a hajó tizenharmadik emeletén lévõ büfébe jártunk étkezni, mert az gyors volt. Késõbb fokozatosan rátértünk az étteremben szervírozott porciókra. Csak ez biztosított be minket a hirtelen súlygyarapodástól.

Az idõ a sûrített programok miatt villámsebesen repült. Egy hét múlva, vasárnap reggel búcsút intettünk szállásunknak, csak az emlékeinket hoztuk haza – Kanadába.

Fazekas Jóska

Vissza az SZ.M.-Online oldalra