|
 |
|
Island Hungarians -
Newsletter - Online Version |
2010.
március-április - March-April, 2010 |
FÖLTÁMADOTT A TENGER
| |
"Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
rémítő ereje."
(Petőfi)
|
Az elmúlt évek hagyománytisztelő Március 15.-i
ünnepségeihez, a Magyar Irodalombarátok Köre az
idén különleges élménnyel járult hozzá. Fias
György javaslatára levetítettük a "Föltámadott a
tenger" című, 1953-ban készült filmet. Ez a régi
--- filmtörténeti szempontból immár antiknak
számító színes film --- az 1848 -as forradalmat,
és szabadságharcot mutatta be. Mindnyájunk
részére lenyűgöző élményt jelentett, hiszen a
filmkockákon megelevenedtek történelmünk dicső
eseményei, hősei, amelyekről mi, a kései utódok
eddig csak az iskolai tankönyvekből és lánglelkű
költőnk, Petőfi Sándor verséből szereztünk
tudomást.
A film nagyszerű kiállítású, tömegjelenetekben,
látomásszerű pazar effektusokban bővelkedő
produkció. Az egyes jelenetek beállítása
olyannyira művészi, hogy a nézőben óhatatlanul
azt az érzést kelti, mintha a Magyar Nemzeti
Galéria kiállító termeiben gyönyörködne a XIX.
századi nagy festőink: Munkácsy Mihály, Benczúr
Gyula, Székely Bertalan, Madarász Viktor, Borsos
József és Thán Mór historizáló, romantikus
festményeiben. Mindez arról tanúskodik, hogy a
filmet valóban hozzáértő, nagy műveltséggel
rendelkező művészek készítették. A forgatókönyv
a költő, Illyés Gyula zsenialitását tanúsítja. A
különböző történelmi alakok: hősök és antihősök,
árulók szerepeiben az 50-es évek
színészgárdájának színe-java látható. A két
főhőst két nagyszerű színész alakította, Petőfit
Görbe János, Bem tábornokot Makláry Zoltán.
A rendező, Nádasdy Kálmán erőteljes, megkapó
jelenete, a schwechati csata után Bécs ellen
induló, rosszul felszerelt, de győztes magyar
hadsereg menetelése és megtorpanása a magyar
határnál. Azonban az igazsághoz tartoznak a film
keletkezése körül támadt viták, összecsapások
is. Ennek következtében a történet befejezetlen;
félbemaradt lett. Hogy mi ennek az oka?
Egyszerű. A film az 50-es évek terméke,
feltétlenül a kor szocialista ideológiája
szolgálatában állt. Olyan filmet kellett
készíteni, amelyben a szabadságharcot nem verik
le, Petőfit nem ölik meg, sőt, az oroszok sem
jönnek Magyarországra! Nehogy valakinek is
eszébe jusson észrevenni, hogy már megint itt
vannak!
Illyés Gyula óriási ellenállásba ütközött az
akkori hivatalos politikát, Moszkva diktálta
vonalat követő filmgyár vezető köreivel. Az
eredeti forgatókönyvet Illyés "Két férfi" címmel
írta meg, ami önmagában egy regény, mondhatni
filmregény.
Ebben az író a szabadságharcot két férfi, Petőfi
Sándor és Bem tábornok barátságán keresztül
akarta bemutatni. Természetesen a történet
teljességéhez tartozott volna a szabadságharc
leverése, amelynek tragédiája a cári orosz
csapatok bevonulásából származott. Úgyszintén a
költő halála a segesvári csatában. 1953-ban,
amikor a film készült, nem volt tanácsos a
történelmi hűséghez való ragaszkodás. Veszélyes
játszmát jelentett az oroszokat rossz színben
feltüntetni. A zsarnoki, totalitárius rendszer a
művészeteket is diktálta. Mint minden
despotizmus, az orosz vonalú kommunizmus is
megkövetelte, hogy dicsérjék. ("Csak dicséret
illet, nem bírálat!" ---mondta Madách az Ember
tragédiájában.)
Az erősen megnyirbált, cenzúrázott forgatókönyv
alapján készült film képmutató módon a szabadság
magasztos eszméjét dicsőíti. A filmgyártás
"moguljai" akkor még nem gondoltak arra, hogy a
hazug módon szajkózott "szabadság" szólama, ---
és egyben kötelező elvtársi köszönési etikett
----mennyire paradoxként hatott. Minden magyar
állampolgár, aki képes volt önállóan
gondolkodni, rájöhetett a nagy hazugságra.
Mindez, az igazi szabadság utáni vágyat egyre
szította, s már nem kellett sok idő, mindössze
három esztendő, hogy a szikra lángra is
lobbanjon. Illyés megpróbálta megközelíteni a
nagy talányt: Petőfi halálát. Szívfájdító érzés,
hogy az örökre felejthetetlen költői víziók
sorra kimaradtak a megvalósított filmből. Holott
ezekkel együtt a "Föltámadott a tenger" a XX.
század egyik filmes csodája lehetett volna. De
bízzunk benne, hogy valamikor az új magyar
filmgyártás bepótolja. Hiszen a művészi
szabadság megvalósulása erre ma már lehetőséget
nyújt.
S mi, akik hat generációval később születtünk,
hadd idézzük a 48. március 15-i forradalom
jelszavát: "Itt az idő, most vagy soha!"
Fischer Judit |
Vissza az SZ.M.-Online oldalra |
