Fias Attila koncertje - egy sikeres kanadai-magyar jazzművész

Az amerikai pragmatizmusnak igaza van, amikor kijelenti, hogy minden emberi tevékenység végső célja, hogy kényelmesen és boldogan éljünk a Földön. Ezt a célkitűzést legeredményesebben talán Kanadában értük el. A jólétnek viszont az az árnyoldala, hogy a fiatalok számára a külvilág sokkal attraktívabb, mint amit az otthon és a szülők nyújtani tudnak. Így a gyermeknevelés problematikus és a fiatalok jövője eléggé kétséges. Ha a fenti megállapítás szomorú és általánosságában sajnos igaz, akkor öröm, ha e szabály alól rendkívüli kivételeket látunk és olyan fiatalokkal találkozunk mint Fias Attila.

Ilyen gondolatok töltöttek el augusztus 9.-én este, a victoriai egyetem koncerthalljában, amikor Attila és együttesének kitűnő előadását hallgattam és el tudtam képzelni azt a boldogságot, amit e tehetséges fiatal szülei éreztek, amikor a nézőtérről felcsattanó tapsviharokat hallották. A taps és az ünneplés elsősorban, természetesen Attilának szólt. De közben az jutott eszembe, hogy a taps és a gratuláció egy része a szülőknek is kijár, akik az emigrációban és az ezzel járó nehézségek ellenére - ilyen sikeresen és eredményesen nevelték fel és indították útjára, sokat ígérő karrier felé gyermeküket.

Az a magyar szólás is érvényesül itt, hogy az alma nem esik messze a fájától. Attila édesapja, Fias György, maga is zenei képzettséggel és tehetséggel rendelkezik és hamar felfedezte a zenei hajlamot a még kiskorú fiában. Ő tanította meg elsőnek a zene elemeire Attilát, aki a későbbiek folyamán, 1996-ban, kitüntetéssel szerzett előadóművészi diplomát a torontoi egyetem jazz tanszakán.

A művészi pálya útja mindig göröngyös, zenei területen nagy a konkurrencia, csak a legkíválóbbak érvényesülnek. Ha tekintetbe vesszük, hogy Attila különböző koncert körútak során beutazta Európát, Japánt, Dél-Koreát, Braziliát, Ausztráliát, fellépett Hong Kongban, Szingapúrban, Indiában, az Egyesült Államokban, valamint számtalan televízió és rádióadásban szerepelt, akkor szinte természetesen hangzik, hogy albumaiból az évek során több mint két millió CD-t adtak el világszerte. Az aktív zenélés mellett Kanada legnagyobb lemezforgalmazója számára is dolgozik. Nemrégiben a cég egyik gyártásvezetőjévé léptették elő.

A koncertturnékon kívül a zenei edukációból is kiveszi a részét, mert magánóráit, előadásait, száz és száz növendék hallgatta már a Queen's University, valamint a Trinity College School és egyéb oktatási intézmények tantermeiben. Ilyen sikeres zenei háttérrel nem csodálkozhatunk azon, hogy az ez év augusztus 9.-ére meghirdetett Fias Attila jazz-koncertet a legnagyobb érdeklődés előzte meg. A műsoron belül az együtteshez csatlakozott és közreműködött a kitűnő Fischer Becky, klarinét fellépésével. Annak ellenére, hogy az előadás napja hétköznapra esett, a victoriai egyetem Phillip T. Young koncerthallja teljesen megtelt közönséggel. A programban Attila által átdolgozott, brazil ritmusokkal átitatott, zömmel népszerű magyar népdalok és nóták változatai is szerepeltek, melyeket a hallgatóság kitörő tapsokkal jutalmazott.

A jelenlevők élvezték a koncertet, de bizonyára senkinek nem jutott eszébe, hogy a siker, Fortuna istenasszony ajándéka, nem jön könnyen, nagyon sok fáradságos tanulás, küzdés, nehézség előzi azt meg. Ez forgott a fejemben akkor, amikor úgy véltem, hogy a taps a szülőknek is szól, Györgynek és Zsuzsának, akik Torontóba érkezve, bútor helyett elsőnek zongorát vettek fiuknak és saját kényelmük helyett gyermekük nevelésében látták életük célját és értelmét. Az ilyen elhatározottsághoz aztán szinte hozzátartozik, hogy a körülmények is egy kicsit kedveznek. Így Attila magasabb fokú zongora képzését a torontoi konzervatórium nyugalmazott igazgatója, Dr.David Ouchterlony vette kézbe, tandíj nélkül, akinek rendkívül imponált a fiatal, tízéves gyerek tehetsége, s aki – 1987-ben bekövetkezett haláláig - szerető gondoskodással állt mellette kanadai évei kezdetén.

Befejezésül, csak a humor kedvéért említem meg, hogy Fias Attila az első, fehér bőrű hindu!
Ehhez a megtisztelő és egyedülálló címhez úgy jutott hozzá, hogy egy Torontoban tartózkodó indiai zenekarvezető meghívta őt egy indiai turnéra. A koncert-út a legnagyobb sikerrel járt, Attila kuriózumnak számított az indiai zenészek között és remekül beilleszkedett, asszimilálódott az ő zenei stílusukhoz. A publikum meg volt győződve, hogy Attila indiai, csak - véletlenül fehérnek született.

Hazai Gábor

Vissza az SZ.M.-Online oldalra