EZT IS MEGÉRTÜK

Másodszor ünnepeljük a Szilvesztert a saját otthonunkban. Az első sem volt rossz, de ez sokkal jobban sikerült. Pedig a muzsikus, a fő szórakoztató lebetegedett, úgyhogy néhány nappal a buli előtt ott álltunk megfürödve, eléggé hoppon maradva. Most már viszont nyugodtan mondhatjuk: sose legyen rosszabb!

A mi kis közösségünk lényeges tagsága az úgynevezett ötvenhatosokból áll. Ha viszont erre a korra rádobjuk az azóta eltelt több mint fél évszázadot – bizony nem egy fiatal gárdáról van szó. Jobb is lett volna, ha egyszerűen fizetünk, összejövünk, aztán szórakoztassanak bennünket.

Szerencsére vannak köztünk később születettek is. A Fias házaspár is ilyen, méghozzá Zsuzsa is meg Gyuri is csak néhány éve került hozzánk, Victoriába. Szinte azonnal szerves részévé váltak a közösségnek. Gyuri mindjárt Web-lapot készített nekünk, de csakhamar rászakadt a kis újságunk, meg sokminden más is, ami egy közösség kultúréletével jár. Mivel pedig most muzsikus nélkül maradtunk, Gyuri azt is megoldotta.

Azt hiszem saját magát is meglepte, amikor összeállította a kis zenés műsort. Pedig szerintem csak az egészséges ösztöne súgta meg neki, hogy tulajdonképpen mindenki énekeljen. Finom érzékkel összedobott egy-néhány örökzöld számot, hozzá a kellő hangfelvételeket, beállította a népet kórusba, aztán egy kis saját szólóval meg a kis kórus aláfestő hangjával olyat produkált, hogy a közönség szinte magától kapcsolódott be a Schneider Fániba. Miért ne, hisz ki ne riszálta volna magát valamikor erre? Utána aztán még a Siegfried féle botladozó magyar humoreszknek is nekimentek Csorba Imrével, amin megintcsak önfeledten mulatott a nép.

Ebbe a meglepetés sorozatba aztán még a saját édes lányom is belelépett. Az történt vele, hogy a reguláris tornatermet megúnva szép éretten is beiratkozott a tánciskolába mondván, ezt szívesebben csinálja, mint a regulát. Most aztán a Szilveszterre rászedte a csinos kis fiatal tanárját egy fellépésre. Szép finoman, a fiatalos bravúrtól mentesen ügyesen megmutatták, hogy érett felnőtt korban is lehet szabályosan, bájosan lejteni.

Fias Zsuzsától ma már magától értetődően várjuk a fellépést. Ezúttal is egy rendkívűl összetett tartalmú, fantasztikus humorú verset adott elő, a Marhalevelet. Finom hanglejtése, kitűnő időzítése, egyszerű de nagyszerű bája ezúttal is teljes odaadó tapsot hozott ki mindenkiből.

Fazekas Jóska meg sosem tudott nóta nélkül mulatni, most is pótolta a prímást, hisz nála a magyar nóta magától kéredzkedik elő.

Nagyon de nagyon jól szórakoztunk. Az est összekötő szövegét Kövér Kati az ő maga természetes kedvességével most is igaz szeretettel vitte végig az estén át. Nélküle már nagyon nehéz lenne elképzelni a rendezvényeinket. Az ő bére mindnyájunk szeretete, amit Katicánk szépen visel, hisz érzi, hogy szükség van az odaadására.

No és a konyha. Magyar gyomornak nem egyszerű eleget tenni. Jó falat nélkül viszont sosem mulatott a magyar. Balázs Sanyi meg Kati ezúttal is remekelt olyannyira, hogy föl sem tudták szolgálni a teljes menüt, mert egyszerűen nem fért belénk. Másnap, amikor majdnem harmincan jöttünk össze a terem takarítására, megint terülj asztalkám lett, kitűnő korhelylevessel, sültekkel, finom tortával.

A véletlen tehát úgy hozta, hogy erre a Szilveszterre magunkra maradtunk. Kisült, hogy ettől jobbat úgysem lehet teremteni. Ettünk – ittunk, danásztunk, táncoltunk. Pontosan órabillenéskor mindnyájan egyszerre álltunk föl és elénekeltük a fohászt:

Isten áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A múltat s jövendőt!

Egyszóval nem számít, hogy az ember hány éves, ha a szíve fiatal. Jó volt újra érezni azt, hogy vagyunk, hogy összetartozunk. Muszáj, hogy jó évünk legyen! Csináljuk így, jó lesz!

Vaszkó József

A fotók felnagyításához kattintson a képekre

 

Kattintson ide - Nyomtatható változat - PDF formában

Vissza az SZ.M.-Online oldalra