Elnöki beszámoló

Az elmúlt két nyári hónapban a sok, szabadságra/üdülésre menõ tagjaink ellenére is öt sikeres rendezvényt szerveztünk kultúrotthonunkban: Sarkady est, Apák napja, irodalmi est, Komlóssy est és a foci vetítés. Az elsõ négyrõl külön beszámoló van ebben a számban, az ötödik pedig itt lesz megemlítve. (A felkért személyek “egyéb elfoglaltsága” miatt rám hárult ennek az eseménynek az összefoglalása.)

Megemlítem Sarkady Sándor és Komlóssy József estjével kapcsolatban, hogy mindkét úr Európából jött át, a Vancouverben a British Columbia Egyetem erdészeti fakultása által rendezett díszünnepségre. Ezt a megemlékezést a soproni erdészeti kar 1956-ban elmenekült diákjai és professzorai tiszteletére tartották, akik most ünnepelték a vancouveri egyetemre való befogadásuk ötvenedik évfordulóját. A belõlük alakult Sopron Divisio, az utolsó évfolyam végzésével 1961-ben szûnt meg.
Sarkady Sándor az ünnepség elõtt, Komlóssy József pedig az ünnepség után látogatott el a szigetre. Mindketten örömmel fogadták meghívásomat kultúrotthonunkba, hogy elbeszélgessenek társaskörünk tagjaival.

A foci vetítés Fias György és Vindisch Ferenc rutinos szervezésében történt. Az estét az elnök viccesen azzal a megjegyzéssel nyitotta meg, hogy két oka van ennek a foci DVD vetítésnek. Az egyik, hogy Kanadában, s közte Victoriában, épp most folyik a FIFA húsz éven aluliak futball világbajnoksága, a másik, hogy újra akarjuk élni a magyar futball arany korszakát, a régi dicsõségek fényét próbáljuk újra felidézni, mivel sajnos az 1960-as évek óta a magyar foci meg sem közelíti a régi "aranykort".

A vetítést finom vacsora elõzte meg, amit a közkedvelt Balázs házaspár készített, friss, házi sült kolbásszal, tormával, mustárral és krumpli salátával. A kolbász finomságát jelezte, hogy többen kérdezték, lehet-e venni belõle. Aztán sütemény és kávé következett. Az igazi csemege viszont csak ezután jött, a foci vetítés. Az elsõ rész egy tíz perces ízelítõ volt az 1954-es futball világbajnokság döntõjébõl, amit sajnos a magyarok 3:2-re elveszítettek a nyugat-németek ellen, annak ellenére, hogy ugyanezt a német csapatot elõtte 8:3-ra verték meg. Ezután jött az este fõ pontja, az 1966-os világbajnokságon lejátszott magyar-brazil meccs, teljes hosszában. Mindenki azt gondolta, hogy a brazilok fognak gyõzni, mivel már két éve egyetlen meccset sem vesztettek el és az elõzõ két világbajnokságot is õk nyerték. A meccs érdekes és izgalmas volt az elsõ perctõl kezdve. A magyar csapat lõtte az elsõ gólt, amit a jelenlévõk hangos felkiáltásokkal jutalmaztak. Hasonló kiáltásokkal értékelték a többi gólt is. Az egyik magyar játékos egy szerelés közben a vállára esett és úgy kellett hordágyon levinni a pályáról. Így a magyarok csak tíz emberrel játszottak az egyre támadó brazilok ellen és várni lehetett, hogy a brazilok egyenlítenek. Hogy ennek lehetõségét megakadályozza, a sérült magyar játékos nyakba felkötött karral, nagy taps közepette szaladt vissza a pályára, hogy tovább játszhasson és ahogy lehet segítse csapatát. Ezt nézõink jó része is megtapsolta. Vajon ma hány futballista lenne hajlandó ilyen fájdalmak közepette folytatni játékát, csapata érdekében? A meccs annyira érdekes volt, hogy az angol kommentátor több esetben mondta, hogy kár, hogy csak kilencven percig tart a küzdelem, mert sokkal tovább tudna egy ilyen színvonalas meccset nézni. A magyarok elleni vereség azt jelentette a braziloknak, hogy kiestek a további játékból és ezzel meghiúsult az egymás után harmadik világbajnoki címre való reményük. Ez csak négy év múlva, 1970-ben lett valóra váltva. A brazil csapat, kisérõikkel együtt annyira félt a csalódott szurkolók haragjától, hogy hazaérkezésük a legnagyobb titokban történt, szinte úgy kellett hazacsempészni õket. Az 1966-os csapattal be is fejezõdött a magyar futball fénykora.
Az est folyamán Vindisch Ferenc kezdeményezésére 50/50 sorsjegyeket adtunk el. A bejött pénz felét, 115.00 dollárt a kalapból kihúzott nyertesnek, Mike Darinnak adtuk át. Az összeg másik fele a kultúrotthon fenntartására ment.
Meglepetésként két üveg bort is kisorsoltunk. Az egyik nyertes Kis-Tóth Erzsébet, a másik Horváth Kati volt.

Legfontosabb tevékenykedésünk a “Cultural Celebration"- on való részvétel volt, melyet maga Victoria városa rendezett a FolkFest helyett, július 2-tõl 8-ig. A kunyhónkat Nagy János önkéntesekkel felújította és június 29-én fel is volt állítva a Centennial Square-en. Június 30-án, a Jazz Fesztivál utolsó napján már árultuk is a lángost és a gulyáslevest. A bevétel sokkal kevesebb lett mint reméltük, mivel az elõzõ évekhez képest jóval kevesebben jöttek a kunyhókhoz. Csak három kioszk (görög, magyar és német) árult ennivalót. Mind a három panaszkodott, hogy nincs elég vevõ. Ez részben annak volt köszönhetõ, hogy a színpad mögött volt csak hely a kunyhók felállítására és nem volt megfelelõ a hirdetés. Fazekas Jóska és Kövér Kati még a jazzt hallgatók közé is kiment kétszer, lángost árulni. A lángos sütést és árulást a Búzavirág Tánccsoporttal csináltuk közösen. Ebben az évben többet segítettem mint az elõzõ években, s így személyesen tapasztaltam és láttam, hogy milyen sok munkába telik az elõkészület. A Balázs házaspár, Katalin és Sándor, fõzte meg és fagyasztotta le a “pörköltet.” A segítõk közül négy személyt kell külön megemlíteni. Kis-Tóth Erzsi minden reggel már 8:00-kor elkezdte fõzni a burgonyát és sárgarépát, hogy a gulyás leves 11:00-re, a nyitásra, készen legyen. Kövér Katalin is 8:00-kor kezdett és Erzsivel együtt rakták ki a fagyasztott, zsemle nagyságú tésztát, hogy 11:00-ig megkeljen a lángos sütéshez. Õk dolgoztak a legtobbet. Kati még sokszor délután is visszament, hogy segítsen a lángos sütésnél, vagy a pénzszámolásnál. Nagy Jancsi, a "kunyhó felelõs" nemcsak a kunyhóról gondoskodott, hogy tiszta és üzemképes legyen, de a lángos sütésbe is besegített. Kárpáti Gyula hosszú szervezési gyakorlatát adta át és tanácsaival ott segített be ahol nagyon meg voltunk szorulva. A teljes bevételrõl csak késõbb tudunk pontos számadást adni, amikor minden kiadással kapcsolatos számlánk bejött.

Az a javaslatom, hogy folytassuk azt a tradiciót, hogy néhány esetben írjunk újságunk példányaiban beszámolót egy-egy tagunkról és családjáról. Ebben a számban Wojatsek Károly honfitársunkat mutatjuk be egy tagtársunk tollából.
Mindenkinek kellemes nyarat és jó pihenést kívánok, hogy az õsszel még nagyobb lendülettel tudjunk dolgozni a közös célért!
Szeretném a társaskör nevében megköszönni a nagyon praktikus ajándékot, amit Javorszky Évától kaptunk. Éva négy, nagyon jó minõségû, ápolónõk által használt kötényt adott a társaskörnek, a velük viselt "fityulák"-kal. A fityulákból Zalánfy Sara kisebb kötényt csinált és mind a nyolc kötényre koronás magyar címert is varrt. Köszönjük Éva és Sara!

Dr.Ötvös Imre

Vissza az SZ.M.-Online oldalra