DÖMÖTÖR JÁNOS ATYA

Lieutenant - Commander nyugdíjban

Február 15-én egy gyönyörű napos, ugyan nem meleg, victoriai vasárnapon a szokott kis magyar közösség gyülekezett a kanadai tengerészet kápolnájában a Naval and Military Museum épületében az Esquimalt tengervízzel mosott városrészében. Az ok mint máskor is egyes vasár és ünnepnapokon a magyar nyelvű szentmise volt, amelyet a kanadai tengerészet itteni főkáplánja, Dömötör János atya mutatott be. Ezt a vasárnapot azonban egy igen fontos különbség választotta el az előzőktől. Ezen a napon ünnepelte ugyanis a magyar hívek közössége Dömötör atya utolsó szentmiséjét ebben a kápolnában mint a tengerészet főkáplánja.

Az Atya 2008. december 27-én ment nyugdíjba. Az „utolsó” szentmise azonban nem búcsúzást jelentett a magyarok részére, inkább reményekkel teli üdvözlését az újabb kapcsolatnak, amely, s ez a kifejezett reménye a magyaroknak, Dömötör atya elsődleges magyar lelkészségében domborodik majd ki.

Amint vendéglátónk autója a tengerészet területére ért, vezetőnk személyazonosságának leigazolása után mehettünk tovább a múzeum épületéhez, a kápolnához. Az épületben, a kápolna bejárata előtt Dömötör atya fogadta híveit s utána Rátkai Istvánnal találkozhattunk, aki jelenleg mindenese ennek a magyar közösségnek és segíti Dömötör atyát a misékkel kapcsolatos teendők ellátásában.

A nem idetartozó, első esetben látogató előtt a szentmise formájában az egyetlen meglepő az volt, hogy az Atya, noha a mise szövegét magyarul mondta és olvasta, prédikálni azonban angolul prédikált mint mindig is. Ismerve a körülményeket, a magyarok ezt nemcsak természetesnek talál- ják és hálájuk a magyar nyelvű mise szövegéért és a magyar papért még inkább mély és ragaszkodó.

Dömötör atya 1948. december 27-én született Szombathelyen és fiatal gyerekként szüleivel jött Kanadába. Iskoláit is itt végezte de a szemináriumot a Washingtoni Katolikus Egyetem Oblath Kollégiumában folytatta 1972-80 között. Pappá szentelték 1980-ban s utána Washingtonban a Ferences Rendbe lépett. Két évet a Szentföldön a Ferenceseknél szolgált és 1982-ben a Kanadai Haderő lelkésze lett. Szolgált Kanadában majd kanadai hajókon külföldi vízeken, East Timor, a Persian Gulf, Hawai és San Diego kikötőiben majd mint Lieutenant Commander a Joint Task Force Pacific-i főkáplánja volt. Ebből a beosztásból ment az atya most nyugdíjba.

Dömötör atya az Ottawai Egyházmegyéhez tartozik és 1999 óta van az itteni magyarokkal kapcsolatban. Nem kétséges, hogy ez a kapcsolat igen szoros és bensőséges minden idetartozó magyarral éppen úgy mint a teljes közösséggel. A szentmise után egy kisebb egyházközségi ülés volt, ahol az Atya és hívei megbeszélték a lehetőségeit, hogy melyik victoriai templomban találnak majd otthonra (talán Szt. József) de mindehhez még a püspök úr és a templom plébánosának hozzájárulása szükséges.

Kevés lehetőség adódott beszélgetni a misén részt vevő hívekkel, de ez a kevés is elég volt annak megérzéséhez, hogy az itteni magyarok élete és kapcsolata British Columbiával még mindig jellemezhető azzal a különleges kapcsolattal amit 56-ban a Soproni Erdészeti Főiskola menekült és befogadott diákjai és tanárai építettek ki. A diákok, mint amire emlékezhetünk, magyar tanáraik vezetésével végezték be tanulmányaikat, majd többen az egyetemhez csatlakoztak és tudományos téren, mások kereskedelmi és üzleti téren folytatták szakmájukat. A látogatók közös élménye, mint a mienk is, hogy a sajátos magyar kapcsolat a provinciához már a bemutatkozó, ismerkedő eszmecserék alatt is nyilvánvalóvá válik, s az is, hogy a kapcsolat mély és őszinte mint amennyire a magyar származás megvallása és vállalása.

Hasonlóképpen feltűnő az az őszinte melegség, amivel a múltat, a múltban dolgozó magyarok neveit említik. Sajnos én nem tudtam csak néhányat feljegyezni, de tudom, hogy Zalánfy Sarolta, Szy Mária és Viszlai Éva és János nevén keresztül a többiek munkája is éppen úgy köszönetet és elismerést kap most is, mint rendszeresen kapott is. Még kanadai körülmények között is szerencsésnek mondható ez a magyar közösség, ahogyan magyarságát és közösségét őrzi és ápolja.

Bácsalmási István

Vissza az SZ.M.-Online oldalra