BRASSÓI MAGYAR LÁNY A LUXUSHAJÓN

Újságunk elõzõ számában ígéretet tettem ismertetni egy másik magyar ember történetét, akivel szintén a mexikói luxushajón találkoztunk.

A fotógaléria menedzserének felfedezése után biztosak voltunk benne, hogy csak öten vagyunk a hajón olyanok, akik a magyar nyelvet beszélik.

Már az elsõ napon Laciékkal megfogadtuk egymásnak, hogy ahogy csak lehet, úgy fogjuk kerülni az étkezést a gyors büfékben. Semmiféle elõítéletünk vagy kifogásunk nem volt az ételek minõségével kapcsolatban, de ismervén mentalitásunkat, ha látjuk magunk elõtt a nagy bõséget és választékot, nem biztos, hogy vissza tudjuk magunkat fogni annak megkóstolgatásától. Nem azzal a céllal mentünk oda, hogy mint hízott malacok térjünk vissza. Csak abban az esetben reggelizünk ott, volt a megállapodás, ha a hajónk kikötõben van, és mi minél hosszabb idõt szeretnénk eltölteni városnézéssel, a környék megismerésével.
Az esti táplálkozásunkat, a fõ ételt, próbáltuk a hajó valamelyik éttermének egyikében kényelmesen ülve, pincérek kiszolgálása mellett élvezni. Ehhez csak az kellett, hogy a recepcióval szemben lévõ asztalok egyikénél megkérni az ügyeletes személyt írja be nevünket az általunk kiválasztott étterem egyik asztalához.

Második nap reggel szalad Laci utánam a hajó folyosóján és újságolja, hogy egy nagyon helyes erdélyi kislány van az asztalfoglalásnál szolgálatban. Nem kételkedtem szavában, láttam az arcán valóban igaz az állítása.

Másnap reggel még a “csúcsforgalom” elõtt megleptem a valóban csinos magyar lányt, Nakó Anna Máriát. Megtudtam tõle, hogy Brassóban született, ott magyar nyelvû középiskolában érettségizett turisztika szakon.

Nõvére már tizenöt éve Michigenben lakik, aki sponzorálta szüleit is, de õ nem kapott letelepedési engedélyt az Egyesült Államokban. Hét éve vár kérvényének a válaszára. A Carniválon kezdett dolgozni, miután megkapta a B2 vízumot.

Öt éve dolgozik luxus kirándulóhajókon. Fõleg az asztalfoglalásokkal telik el a mûszakja, de azután mindennel, ahová beosztják õket. Naponta 10-12 órákat dolgoznak a hajó alkalmazottai. Mivel õ nincs menedzseri állásban, a munkaidejük letelte után csak a hajó alsó emeletjein tartózkodhatnak. Az õ lakosztályuk és az éttermük is ugyanazon az emeleten van.

Õt is ott szerettük volna látni utolsó vacsoránkon az asztalunknál, de sajnos beosztották egy másik étterembe, pincérnek.

Fazekas Jóska

Kattintson ide - egyszerûsített, nyomtatható változat, képek nélkül - PDF forma

Vissza az SZ.M.-Online oldalra