Az email

Valamikor a távolság leküzdhetetlen akadálya volt az emberi kapcsolatoknak. Kezdetben volt a füstjel, Afrikában a tam-tam, késõbb a kiváltságosak Európában lovas futárokkal váltottak üzeneteket, vagy postagalambokkal és az ipari forradalom után pedig lassan megszervezõdött az általános postaforgalom, amelynek csúcspontját a légiposta jelentette.

A komputer feltalálása és a mûbolygók használata forradalmasította a kommunikációt és manapság az üzenetek az elektromos áram gyorsaságával jönnek mennek és a hagyományos postát kiszorítja az e-mail forgalom.
Fülembe cseng a régi vers, amit az iskolában tanultunk: "Szilágyi Erzsébet levelét megírta, szerelmes könnyével azt is telesírta........" A bánat és tragédia kiérezhetõ ebbõl az egyetlen sorból és az is, hogy milyen fontossága volt a levélnek, amit a szerencsétlen anya megírt.

Mesterséges intelligenciák esetében nincs lapozás, mert a legmodernebb számítógép birtokában, a hagyományos érzéki értelemben nem lehet benne lapozgatni, és nem bújhatunk vele ágyba, mint Babits Mihály verses kötetével, vagy mint Mikszáth Kálmán valamelyik regényével. Éppen ezért, a pesszimistáknak nincsen igazuk, akik mióta komputerek megjelentek szobáinkban, elsiratják a könyveket. A pesszimisták elsiratták a színházat is, amikor megnyíltak a mozik, és elbúcsúztak a moziktól, amikor elterjedt a televízió.

A komputerek elterjedésének igazi áldozata: a levélírás. Az írásnak mindig volt valamilyen mágikus hatása az emberiségre.
A beszéd érthetõ volt, az írást meg kellett fejteni. Amellett ezt a feladatot csak a beavatott papok értették és a köztudatban az írásról elterjedt elsõ és maradandó fogalom az az Írás volt, amit az Isten adott át a hegyen Mózesnek. Így az írott szónak és a levélnek posztmágikus jelentést és erõt tulajdonítottak.

Nem véletlen, hogy Kierkegaard a Bibliát minden levelek levelének nevezte és a levelek tisztelete járult ahhoz, hogy a bibliai idõkben oly sok hamis, vagy apokrif levelek, írások keletkeztek. Nem véletlen az sem, hogy a legkorábbi keresztény eszmék és gondolatok a levél hagyományos antik mûfajában kaphattak hangot, hiszen az ókeresztény, szétszórt gyülekezetek közötti kapcsolat fenntartására, a távolság megkövetelte az üzenetek írásos formáját. Példa rá Pál apostol levelei, amelyek a végtelennek tetszõ messzeségek meghódítására is irányultak. Valószínûleg ez vezette Oswald Spenglert annak a kijelentésére, hogy az írás a messzeség nagy szimbóluma is.

Ami érdekes, a vallási hagyományok rendületlen tisztelete az írással kapcsolatban. A valamikor tekercs alakban írott közleményeket felváltotta a kódex alakzat, aztán a könyvnyomtatás, de a héber Biblia a mai napig nem nyomtatott, hanem tussal, kézzel írott tekercsrõl olvasható. Az európai irodalomnak volt egy periódusa, amikor a levélírás irodalmi mûfajjá nõtte ki magát. Magyar részrõl emlékezzünk Mikes Kelemen leveleire és egyes elmaradottabb helyein a világnak még mindig, a városok utcasarkain megtalálhatók az "írástudók" bódéjai, ahol megírják az analfabéták helyett a leveleket.

A komputerek elõtt kellett egy bizonyos nekikészülõdés és elhatározás, leülni és levelet írni. Az e-mail megszüntette ezt a kényelmetlenséget. Pillanatok alatt születnek meg az üzenetek - nem vagyunk tekintettel a stílusra, vagy a helyesírásra. Miután semmit sem kapunk ingyen, valószínû ez az ár, amit az e-mail gyorsaságáért fizetnünk kell.

Hazai Gábor

Vissza az SZ.M.-Online oldalra